Hoppál Mihály: A sámán nem showman
Sámánok, képek szertartások címmel Hoppál Mihály néprajzkutatóval tartottak vetítéssel egybekötött beszélgetést péntek este a Nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeumban. Az est elején a finnországi Veiko Anttonen, a Nemzetközi Vallástudományi társaság alelnöke nyitotta meg a Hoppál Mihály fotóiból összeállított, vasárnapig látható kiállítást.
Veiko Anttonen a megnyitó során az is elárulta, hogy Hoppál Mihály nemrég kapta meg az ötven éve tartó kutatásaiért járó aranydiplomát. Az est házigazdája Imre Zoltán, a múzeum igazgatója elmondta, meglepő lehet, hogy egy irodalmi emlékmúzeum egy, a sámánokról szóló eladásnak ad otthont, azonban nyitni szeretnének például a kultúrantropológia irányába.Hoppál Mihály a múzeumigazgató kérdései nyomán mesélt munkájáról és az azt bemutató vetítés előtt a közönség kérdéseire is válaszolt. Az egykori sárospataki diák a debreceni egyetemen kezd el foglalkozni jelelmélettel, 1967-től pedig a 1967-től az MTA BTK Néprajztudományi Kutatóintézetének munkatársa Diószegi Vilmos mellett. Hoppál Mihály nem szereti a „sámánizmus” kifejezést, a sámánokat a kommunizmus és a lámaizmus is üldözte, inkább a sámánság, mint mesterség kutatójának mondja magát.
„A sámán nem showman” – váltott ki nagy derültséget a kutató megjegyzése, aki többek között tuvai élményeiről is mesélt. A sámán dolga az egyensúly megteremtése a világban, mondta el például a gyógyítás kapcsán. A gyógyítás nagyfokú koncentrációval jár együtt, és elképzelhető, hogy épp ez az energiakoncentráció indítja el a gyógyító folyamatokat. Az áldozatok is az egyensúly fenntartását szolgálják, hiszen ha kérünk valamit az istenekről, szellemektől, akkor adnunk is kell cserébe.
A sámánok több ezer éves tapasztalatokat őriznek, és azért maradhattak fenn az üldöztetések ellenére, mert egymástól tanultak „figyeltek az öregek dalaira”, Hoppál Mihály szerint ugyanis a mitológiai újrateremthető a nyelvből. A kúnsági és alföldi pásztoroknál megjelenik például az a hagyomány, hogy a táltosok, akárcsak a sámánok bika alakban küzdenek egymással.
Szó esett arról is, hogyan válhatott valaki sámánná, egyes hagyományok szerint annak, akit a szellemek erre kijelöltek 7, 14 vagy 21 éves korában szenvedésekkel járó betegségen kellett átesnie, hogy segíthessen másokon, míg az észak-amerikai indiánoknak különböző próbatételeket kellett kiállniuk a sámánná váláshoz.