Új pápa lépett a világ elé – XIV. Leó ezt már megjelenésében is egyértelművé tette: elődjével ellentétben magára öltötte a hagyományos díszes egyházfői ruhát. Beszédében ugyanakkor utalt arra, hogy a Ferenc pápa által kijelölt út követésében látja a világegyház jövőjét. Nem az ő nevét vette fel, de névválasztásában világosan jelezte: tartja magát az egyház szociális tanításához, ahogy Ferenc pápa és XIII. Leó. Kiemelte a béke szükségességét, ahogy Ferenc pápa és I. Leó pápa tette. Gyorselemzés a konklávé után.

Robert Francis Prevost a katolikus egyház 267. vezetője, XIV. Leó néven csütörtökön elfoglalta a pápai trónt. Véget ért a találgatás, felszállt a fehér füst a Vatikánban, megválasztották az új pápát. Száz százalékban bevált az elcsépelt „aki a konklávéra pápaként megy be, bíborosként jön ki, és aki bíborosként megy be, pápaként távozhat” mondás. De részben bejöttek a Maszolnak nyilatkozó teológusok „jóslatai”.

Csiszár Klára, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese, a katolikus kar dékánja arról beszélt, hogy az idei konklávé során érdemes odafigyelnünk a szerzetesekre is, mert bár számuk alig tehető 35 főre, az ő „specifikusan összetett karizmájuk és világegyház-tapasztalatuk az előző pontifikátusban is erősnek bizonyult”. Ugyanígy bejött Görföl Tibor teológus jóslata is, a Vigilia folyóirat főszerkesztője azt mondta, „kevéssé valószínű, hogy egy alkatában kizárólag tudós embert választanának meg, aki a lelkipásztori közelséget megszakítaná”. És érvényesült a La Croix katolikus lapnak nyilatkozó bíborosok azon elképzelése is, hogy „az új pápának nyitottnak kell lennie az egyház belső reformjára, különösen a szinodalitás és az átláthatóság terén. Szociálisan érzékenynek kell lennie, legyen elkötelezett a szegények és a kiszolgáltatottak iránt, legyen olyan, aki aktívan fellép a társadalmi igazságtalanságok ellen”. Robert Francis Prevost, akinek az eddigi életútját itt foglaltuk össze, nem szuperhős, de személyében olyan pápát választottak, aki minden jel szerint tovább tudja vinni a világegyházat azon az úton, amelyet Ferenc pápa kijelölt számára.

Határok helyett hídra szavazott a konklávé

A mostani volt az első olyan konklávé, amelyen az európai bíborosok a pápaválasztók mindössze 40 százalékát tették ki. Ez annak az eredménye, hogy Ferenc pápa a pontifikátusa alatt átalakította a bíborosi kollégium összetételét – nem csupán ő kreálta a most választó bíborosok 83 százalékát, hanem olyan országok képviselőit emelte be a konzisztóriumba, amelyek még soha nem képviseltették magukat, és ezzel leképezte a világegyház valóságát. És nyilván az ő szemléletét: a globális dél fontosságát, illetve amint arról korábban írtunk, tudatosan be akarta biztosítani az egyház jövőjét, gondoskodni akart arról, hogy reformjai ne halványuljanak el halála után sem.

Most egyébként világosabban látszik ez Prevost egyházi pályafutásából is: Ferenc pápa 2023-ban a Püspöki Dikasztérium prefektusává nevezte ki, növelve Prevost láthatóságát (és befolyását) az egyházon belül. Idén februárban nevezte ki bíboros-püspökké és „küldte” a Róma tartományban található Albano egyházmegyéhez, egyes értelmezések szerint megnyitva ezzel az utat a pápasága előtt. Ez utólagos okoskodás, de több alapja van, mint annak, hogy Robert Prevost pápává választásával nyilvánvalóvá vált, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak komoly befolyása van a Vatikán fölött – ezt jelezte többek szerint az is, hogy J.D. Vance volt az utolsó vezető politikus, aki találkozott Ferenc pápával – erre pedig csak inkább ráerősítettek Donald Trump pápás képei.

Az amerikai elnök a pápa megnevezése után azt írta a közösségi oldalán, hogy „óriási megtiszteltetés Amerika számára, hogy Robert Francis Prevost lett az új pápa”. Ezzel azonban tulajdonképpen csak azt jelezte, hogy nem érti azt, ami történt. Mert bár van, aki egészen odáig megy, hogy Trumpék embere vezeti a római katolikus egyházat, a XIV. Leóként Szent Péter trónjára lépő amerikai bíboros nem Amerikáról és nem Trumpról szól. Bár nem elhanyagolható tény, hogy a világ katolikusainak közel felét (47,8 százalékát) Észak-, Közép- és Dél-Amerika adja, XIV. Leó pápa nézeteiben közelebb áll Ferenc pápához, mint Donald Trumphoz vagy Jair Bolsonarohoz (akinek az országa a világ katolikusainak a 13 százalékát adja).

Nem mellékes az sem, hogy megválasztása után XIV. Leóként nem angolul (az anyanyelvén), hanem olaszul (a pápaság nyelvén) beszélt (az Amerikai Egyesült Államokat egyszer sem említette) és arra kérte a híveket, segítsenek a pontifex maximusnak a hídépítésben ember és ember között.

„Együtt kell keresnünk, hogyan lehetünk misszionárius egyház, olyan egyház, amely hidakat épít, párbeszédre törekszik, mindig nyitott, hogy befogadjon – mint ez a tárt karokat szimbolizáló tér –, hogy befogadjon mindenkit, mindazokat, akiknek szüksége van szeretetünkre, jelenlétünkre, akik párbeszédre és szeretetre vágynak” – fogalmazott csütörtöki első beszédében.

Kapcsolódó

„A feltámadt Krisztus békéje fegyvertelen” – ezek voltak XIV. Leó pápa első szavai a hívekhez

A békéről, a szinodális, hidakat építő, szegények mellett álló egyházról szólt az új katolikus egyházfő megválasztása után, a vatikáni palota Szent Péter térre néző balkonjáról elmondott beszéde csütörtök este.

Robert Francis Prevost XIV. Leó pápa Vatikán pápaválasztás

„Jézus nem kéri tőlünk, hogy rangsoroljuk a mások iránti szeretetünket” – írta idén február 3-án az X-en Robert Prevost J.D. Vance amerikai alelnöknek üzenve. A politikus, aki 2019-ben katolicizált, egy interjúban az „ordo amoris” elvről beszélt, kifejtve, hogy az emberi együttérzés először a szűkebb családra, majd innen kiindulva terjed tovább egyre szélesedő körökben a polgártársakra és a világ más részein élőkre. Innen nézve pedig a Trump-adminisztráció illegális migrációt megállító intézkedései nem ellentétesek a katolikus tanítással. Ferenc pápa február 10-én (tehát Prevost közösségi médiában megosztott bejegyzése után) az amerikai püspököknek levelet írt a migrációról, hangsúlyozva ebben, hogy a jogállamiságot éppen a méltó bánásmód igazolja a legszegényebbekkel és legelesettebbekkel szemben. A most megválasztott XIV. Leó tehát püspökként jól érezte azt a szellemiséget, amit Ferenc pápa képviselt: senki nem érdemel kevesebb törődést a másiknál, az elesettek és kitaszítottak felé is akkora szeretettel kell fordulnunk, mint a családtagjaink felé.

Ezt üzeni XIII. Leó szelleme

A megválasztott pápa esetében a származási kontinense helyett sokkal fontosabb arról beszélni, hogy milyen nevet választ, mert ez jelzi a legvilágosabban azt, hogy pontifikátusa alatt milyen úton szeretné vezetni egyházát. Robert Francis Prevost névelődje XIII. Leó (Vincenzo Gioacchino Pecci), akinek negyedszázados pápasága igencsak viharos időszakra esett: a pápaság presztízsének mélypontján lett egyházfő, de nemcsak az egyház belső ügyeivel kellett megküzdenie, hanem a világ változásával is, és itt elég csak a német Kulturkampfra gondolnunk. Éppen ezért első vállalkozásainak egyike az volt, hogy ellensúlyozza az államok szekularizáló társadalmát, amelyet az antiklerikális, pápaellenes és egyházellenes politikák jellemeztek.

A Katolikus Tábori Püspökség összefoglalója szerint XIII. Leó pápa nemcsak elítélte kora tévedéseit, hanem szembenézett a felmerült problémákkal, és válaszolni is próbált azokra, védelmébe vette az államok önállóságát és méltóságát, függetlenül az államformától; védte a népek jogait, és hangsúlyozta, hogy a katolikus tanítás nincs ellentmondásban egy mértéktartó demokráciával. A Magyar Kurír szerint XIII. Leó volt az „új dolgok” pápája, aki nagyon sok témában alkotott véleményt, összesen 85 enciklikát adott ki, ezek közül az egyik legismertebb a Rerum novarum (Az új dolgok) kezdetű, amely az első szociális témájú pápai körlevél, 1891-ben megalapozta a keresztény szociális tanítást: munkások jogai, méltányos bér, szakszervezetek elismerése. Első Inscrutabili Dei Consilio (Isten kifürkészhetetlen tanácsa szerint) kezdetű enciklikájában arról ír, hogy a „modern világot újból kereszténnyé, a keresztény életet pedig korszerűvé kell formálni”. Meglátása szerint „az egyháznak ki kell lépnie az elzárkózottságból a világba, a társadalmi életben tevékenyen részt kell vállalnia, az emberek és a kor égető problémáira megoldást kell találnia, hogy így segítse elő, hogy a kultúra valódi alapjai: az erkölcs és az igazságosság elvei érvényesüljenek”.

Az új pápa víziója

Ha Robert Francis Prevost pápai névválasztásával nem töri meg elődei hagyományát és irányt mutat, akkor XIV. Leóként a „21. század új dolgaira” fog koncentrálni, köztük az egyházi hitelesség, a társadalmi egyenlőtlenségek, a háborúk, a menekültválság, a klímaváltozás és a mesterséges intelligencia igen fontos kérdéseire. Korábban adott interjúiban egyébként világosan jelzi, hogy az evangélium fényében kíván válaszokat keresni és adni a jelen kérdéseire és nem bezárkózni akar, hanem közel lenni az emberekhez. Erre a tegnap elmondott „székfoglaló” beszédében is utalást tett, Szent Ágostont idézve: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.”

Két évvel ezelőtt egy interjúban így fogalmazott: „Arra törekszünk, hogy befogadóbbak és nyitottabbak legyünk, és kimondjuk: minden ember szívesen látott az egyházban.”  Egyértelművé tette azt is, hogy pápaként a béke apostolaként kíván fellépni, hangsúlyozva, hogy a „gonosz nem fog győzni”. Ha azt tartjuk szem előtt, hogy első beszédében a béke szó 10 alkalommal hangzott el, megkockáztathatjuk, hogy XIV. Leó a béke pápájaként lépett ki a Szent Péter bazilika lodzsáján.

XIV. Leó pápának a Vatikán államfőjeként nemcsak a világ államai között kell betöltenie a hídszerepet, hanem egyháza mérsékelt és konzervatív szárnya között is. Érte már kritika azért, hogy püspökként nem lépett fel elég határozottan a szexuális bántalmazások ügyében vagy nem elég nyitott a szexuális kisebbség irányába – Leóként az egyház doktrinális tisztasága állhat a pápasága középpontjában. A nők egyházban betöltött szerepét tekintve már kevésbé konzervatív: ellenezte ugyan a diakónussá szentelésüket, mondván, hogy „nem oldja meg a problémát, épp ellenkezőleg, új problémát szülhet”, de elismerte, hogy „a nők sok szinten gazdagíthatják az egyház életét. A szinodális szinódusról szóló megnyilatkozásaiban hangsúlyozta a hívők aktív részvételének fontosságát az egyházi döntéshozatalban – a szinodalitást az egyház megújulásának kulcsaként látja, amelyben a hívők aktív részvétele, a Szentlélekre való figyelés és a közösségi párbeszéd központi szerepet kap.

A teremtett világ védelmében is minden bizonnyal elődje, Ferenc pápa irányvonalát fogja követni, kiemelt figyelmet fordítva a környezetvédelemre és az egyházat aktív szereplőként bevonja a globális ökológiai párbeszédbe. Tavaly novemberben például a technológiai fejlődés „káros” következményeire figyelmeztetett és hangsúlyozta, hogy az emberiségnek felelősségteljesen kell bánnia a természettel.