A föld legkisebb és egyik legfontosabb államára, a Vatikánra figyel ezekben a napokban a fél világ, azt találgatva, hogy a katolikus egyház főhadiszállásán ki lesz a következő államfő, a római katolikus pápa. Még el sem temették Ferenc pápát, máris megjelentek az elemzések, pontosabban a találgatások a lehetséges jelöltekről és az egyház jövőjéről. Ez részben a kíváncsisággal, a show-ra való kiéhezéssel függ össze, másrészről pedig azzal, hogy a következő pápa megválasztása meghatározó lesz az egyház jövője szempontjából, különösen a szinodalitás és a reformok folytatása tekintetében. Teológusokat kérdeztünk a lehetséges jelöltekről, de főként arról, milyen pápára van ma szüksége a katolikus egyháznak.

A La Croix című katolikus lap készített egy érdekes áttekintést arról, hogy kik lehetnek a Ferenc pápa utódai. A szerkesztőség különböző szűrőket alkalmazva próbálta megtalálni a legrátermettebb utódot.

„Ezen lehet mosolyogni, meg lehet emberi okoskodásnak minősíteni, de van ráció a dologban. Hisz kiszűrték például azokat, akik nem beszélnek nyelveket, azokat, akik nagyon fiatalok vagy éppen nagyon idősek, 76-77 évesnél idősebbeket már nem igazán szoktak megválasztani, a 60 év körülieket sem feltétlenül, mert az akár 25-30 éves pápaságot is jelenthet. Kiszűrték azokat, akiknek nincs tudományos tevékenységük. Ki lehet szűrni azt, hogy ha valaki nagyon visszahúzódó, nagyon kerüli a nyilvánosságot. Ki lehet szűrni azokat, akik kevésbé ismertek. De még így is marad 15-20 olyan bíboros, akik az életkoruknak, a tudományos tevékenységüknek, az ismertségüknek, a lelkipásztori beállítottságuknak, az életkoruknak, az egészségi állapotuknak a fényében szóba jöhetnek. De ez még mindig nagyon-nagyon nagy halmaz” – magyarázza érdeklődésünkre dr. Görföl Tibor teológus.

A találgatásoknak tehát csak bizonyos szempontok figyelembevétele mellett van értelme. Ugyanakkor a konklávé folyamatát nyitott lélekkel és elmével kell követni, a legfontosabb – bármennyire is nehéz –, hogy ne tekintsük ellentmondásnak a hit és a politika együttes jelenlétét, hanem ismerjük el, hogy az isteni gondviselés gyakran az emberi döntéseken keresztül nyilvánul meg.

A Szentlélek és a szavazatok

A pápaválasztás nem(csak) egyházpolitikai, hanem liturgikus, spirituális esemény (erről itt írtunk részletesen), sem személy, sem (érdek)csoport nem tudhatja tehát előre, hogy a Habemus papam! kijelentés után milyen név hangzik majd el a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Dr. Görföl Tibor teológus, a Vigília főszerkesztője erről megkeresésünkre így fogalmazott: „Az elmúlt évszázadokban voltak intrikák, mesterkedések, különösen a reneszánsz pápák idején. Az biztos, hogy nem egyszerűen csak az isteni gondviselés érvényesül, ennyire naivnak nem szabad lennünk, de azt kell remélnünk, hogy nem is egyszerűen csak kizárólag emberi okoskodás és emberi megfontolás. Vagy ha az is, akkor a bíborosok most már tényleg a világegyházat képviselik, és hogy ha az emberi szempontokat összeadják, akkor a világegyház bölcsessége érvényesül, ezt lehet remélni.”

Tényként kell kezelnünk ugyanakkor, hogy a Vatikán falai „komoly ostrom alatt állnak”, és ez nem Ferenc pápa húsvéthétfőn bekövetkezett halálakor kezdődött. „Biztos, hogy nagyon sokféle befolyásolási szándék van. A Vatikán mégiscsak világpolitikai tényező és nagyon érzékeny helyzetben van. A kérdés az, hogy ezek a befolyásolási kísérletek mennyire tudnak érvényesülni. Nyilván nem érdemes feltételezni összeesküvéséket, de hát megint csak el kell kerülnünk azt a naivitást, hogy itt a Vatikán egy teljesen mindentől független és mindentől semlegesen távolságot tartó állam” – magyarázza Görföl Tibor.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pápaválasztó bíborosok szavazatait megvette volna akár Donald Trump, akár Hszi Csin Ping, az utódválasztási folyamatot szabályozó Universi Dominici gregis (Az Úr egész nyája) kezdetű, 1996-os apostoli konstitúció egyébként tényszerűen kitér arra, hogy kiközösítést von maga után bárminemű mesterkedés – ezt már dr. Ujházi Lóránd kánonjogász mondta a Maszolnak.

„A bíborosok a konklávé előtt esküt tesznek arra, hogy olyan jelöltre szavaznak, akit az anyaszentegyház és Isten akarata szerint a legalkalmasabbnak tartanak. Legalább mi, katolikusok higgyünk abban, hogy ez nemcsak egyházpolitikai kötélhúzás, hanem ténylegesen van természetfeletti erő, a Szentlélek, és ténylegesen van olyan szempont, hogy az egyház missziós küldetésének ki a legmegfelelőbb, és ténylegesen van egy Isten akaratát figyelő testület, amely jelenleg a bíborosi kollégium” – fogalmaz a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.

A Maszolnak nyilatkozó dr. Csiszár Klára teológus, a Linzi Katolikus Egyetem rektorhelyettese arra mutatott rá, hogy a bíborosok számára nem az az elsődleges szempont, hogy melyik kontinensen találják meg a legmegfelelőbb személyt. „Nem lehet arról beszélni, hogy melyik földrészről kell érkezzen a következő pápa, szerintem nem földrész szerint fognak dönteni a bíborosok, hanem aszerint, hogy kire van ma szüksége az egyháznak és a világnak” – hívta fel a figyelmünket.

„Igazi pontifexre” van szükség

„Van egy geopolitikai helyzet, és van egy egyházon belüli helyzet, és mind a két helyzetben hídépítőre, igazi pontifexre van szükség, aki egyrészt kelet-nyugat között tud közvetíteni, azért, mert mind a két világot tapasztalatból ismeri, ugyanakkor a globális dél is ismerős számára, otthonosan mozog benne, nem fél tőle, ismeri a problémáikat és megszólítható számukra – magyarázza dr. Csiszár Klára. Ugyanakkor egyházon belül is szükség van egy hídépítőre, aki egyesíti az egyházat. Tudjuk azért, hogy Ferenc pápának nemcsak barátai voltak, hanem nagyon sok ellensége is. Mind a mai napig vannak olyan hangok, amelyek összeesküvés-elméleteket sejtetnek az ő megválasztása mögött, nyilván ezekkel nem érdemes foglalkozni, de elég, ha csak a dubia bíborosokra gondolunk, akik állandóan számonkérték rajta az egyház tanításának betartását”. 

A péteri szolgálat ugyanakkor mindig a kontinuitás szolgálata, ezért a következő pápának egyfajta folytonosságot is szem előtt kell tartania, az előző pontifikátusokra, a II. Vatikáni Zsinatra való tekintettel.

Kapcsolódó

A vatikáni „játszma” – nemcsak egyházpolitikai, hanem hitbéli kérdés is

A „Péter utódát megválasztó testület” (a 80 év alatti bíborosok) a Szentlélek iránymutatásával, imádságos légkörben dönt az elhunyt (vagy lemondott) pápa utódjáról.

pápaválasztás Vatikán bíborosok pápa

„Itt inkább tartalmilag érdekes, hogy mit hoz magával a következő egyházfő. Legyen tapasztalata a püspöki konferencia és a kontinentális püspöki konferenciák működésével kapcsolatban. Fontos ugyanakkor a tapasztalat az ökumené és a vallásközi párbeszéd terén. Itt különösen az ortodoxiával és a muzulmán világgal folytatott párbeszéd terén felmutatható tapasztalat lehet fontos. Érdekes szempont Ferenc pápánál, hogy szerzetes volt, a szerzeteseknek pedig teljesen más a viszonyuk az egyházi hatalomhoz, hiszen ők úgy szocializálódnak, hogy válasszák őket, a mandátumuk után pedig visszatérnek az egyszerű szerzetesi élethez” – mondja Csiszár Klára. Szerinte éppen ezért az idei konklávé során érdemes odafigyelni a szerzetesekre is, mert bár számuk alig tehető 35 főre (ilyen magas talán még nem volt), az ő „specifikusan összetett karizmájuk és világegyház-tapasztalatuk az előző pontifikátusban is erősnek bizonyult”.

Egy biztos: a kiszámíthatatlanság

Az, „aki a konklávéra pápaként megy be, bíborosként jön ki és aki bíborosként megy be, pápaként távozhat” mondás elcsépeltnek tűnik ugyan, de igen jól érzékelteti a pápaválasztást övező bizonytalanságot. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének meg az erőviszonyok, azonban sokkal inkább érdemes figyelni a tendenciákra, mint rágörcsölni egy vagy két névre.

„Sokszor elhangzott már, hogy van egy progresszív ág, amely valamilyen szempontból Ferenc pápa elképzeléseit követi. Ehhez hozzátenném azonban, hogy végignézve több bíboros gondolatát kritikus teológiai vagy társadalmi kérdésekről, van, amiben progresszív, van, amiben inkább konzervatív, vannak olyan kérdések, amelyekben középutas megoldást képviselnek. Nagyon nehéz tehát egy az egyben leképezni mindenben Ferenc pápa gondolatait, már csak azért is, mert voltak olyan kérdések, amelyekben ő maga is progresszívabb volt, ilyen például az egyház belső életével kapcsolatos kérdések, egyházpolitika, szinodalitás, és voltak olyan kérdések, amelyekben kőkeményen tartotta magát az egyház tradicionális, konzervatív álláspontjához, elég ha csak az abortusszal kapcsolatos megnyilvánulásaira gondolunk” – fogalmaz dr. Ujházi Lóránd, rámutatva, hogy az egyes szavazási fordulók között alakulnak az erőviszonyok, és bár a kompromisszumokat tiltja a jogszabály, de „se egyik, se a másik alapon kiegyezhetnek egy harmadikban” a bíborosok. Ilyen volt például XXII. János megválasztása, II. János Pál megválasztása és többen ilyennek tartják Ferenc pápa megválasztását is.

Visszafogottság vagy a rend jelszava?

Visszafogott vagy a rend jelszavával föllépő pápa következik-e? – dr. Görföl Tibor szerint ez most a kérdés. Rámutat arra, hogy sokan érzékelik azt, hogy rendezetlenség van az egyházban, ezért rendet óhajtó pápát képzelnek el, ám szerinte kicsi a valószínűsége az ő forgatókönyvüknek. 

„Az sem valószínű azonban, hogy olyasvalakit választanak, aki egy az egyben közvetlenül Ferenc pápa tevékenységét folytatná. Szinte biztos, hogy egy kompromisszumos jelölt lesz, aki visszafogott lesz, meg lesz benne az a lelkipásztori irányultság, amely Ferenc pápában volt, de sokkal egyértelműbb, kiszámíthatóbb és óvatosabb lesz” – magyarázza Görföl Tibor, aki szerint éppen ezért kevéssé valószínű, hogy egy alkatában kizárólag tudós embert választanának meg, aki ezt a lelkipásztori közelséget megszakítaná.

„Ez óriási csalódás, visszaesés lenne a katolikus egyházban, amely amúgy is sok mindennel küszködik. Azt már nem engedhetik meg maguknak a bíborosok, hogy egy nagyon távolságtartó, hűvös, visszafogott embert válasszanak meg” – fogalmaz a teológus. Szerinte fontos szempont, hogy nagyon sok diplomáciai feladat vár most a Szentszékre, és nagyon sok kényes ügy van, nemcsak az ukrajnai háború, de az Amerikai Egyesült Államok és főként Kína.

„Amerikában a konzervatív katolikus sajtóban nagyon élesen támadták Parolin bíborost, vagy az államtitkárt, aki elsősorban a kínai ügyek lebonyolításáért felelős. Tehát már Amerikából az az üzenet érkezik, hogy nem szeretnének olyan pápát, aki nagyon jól megérti a magát Kínával. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Kínához fűződő viszony középhosszú távon döntő lesz, és nagyon nem mindegy az, hogy ebben a kérdésben egy következő pápa hogyan viselkedik majd” – jelentette ki Görföl. Az eddigi nyilatkozatok alapján, ha Petro Parolin bíboros lenne a pápa, akkor biztos, hogy folytatódna a Kína-barát politika, ha egy más beállítottságú pápa, akkor hűvösebbre is fordulhatna a Kínával való viszony. Éppen ezért közép- vagy hosszú távon ennek most nagyobb a tétje, mint az amerikai vagy az orosz viszonynak.

Az új pápaprofil

A La Croix egy friss cikkében 15 bíboros fejti ki véleményét arról, hogy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie a következő pápának. Ez nem robotkép, csupán jelzés arra vonatkozóan, hogy az egyes bíborosok milyen elvárásokat támasztanak az új egyházfővel szemben. Nemcsak teológiai és lelkipásztori szempontokat vesznek figyelembe, hanem a mai világ kihívásaira is választ keresnek az új pápa személyében.

Szerintük az új pápa esetében fontosnak kell lennie a globális perspektívának, azaz figyelnie kell az egyház sokszínűségére, és képesnek kell lennie hidat építeni a különböző kultúrák és egyházak között. Megvan benne az a fajta „nyájszagúság”, amely megvolt Ferenc pápában, és amelyet igen sokszor hangsúlyozott: közel lenni az emberekhez, megérteni a problémáikat és hitelesen képviselni az evangéliumi értékeket. A megkérdezett bíborosok szerint az új pápának nyitottnak kell lennie az egyház belső reformjára, különösen a szinodalitás és az átláthatóság terén. Szociálisan érzékenynek kell lennie, legyen elkötelezett a szegények és a kiszolgáltatottak iránt, legyen olyan, aki aktívan fellép a társadalmi igazságtalanságok ellen.

Fontos szempont ugyanakkor a kommunikációs készség, az új pápának képesnek kell lennie világosan és érthetően megszólítania a híveket, különösen a fiatalokat. Azonban, ahogy Csiszár Klára fogalmazott: „ha ezekbe a profilokba belemegyünk, akkor szinte egy szuperhősre kell gondolnunk, akit nagyon nehéz megtalálni. És éppen ezért a találgatások nehezek”. És értelmetlenek, tehetjük hozzá.

Annyi hasznuk azonban van, és ez nem kevés, hogy a világegyházról, az arról alkotott képünkről gondolkodunk. Ilyen értelemben a „pápaprofil” inkább tükör: megmutatja, mire van szüksége az egyháznak, pontosabban mire vágyik. És rávilágít arra, hogy mit hiányolunk – nem feltétlenül a pápából, hanem önmagunkból, közösségeinkből, egyházunkból. De azt is tudjuk, hogy nem tökéletes pápát keresünk, hanem olyan embert, aki – mint Ferenc pápa fogalmazott – nem fél a „nyájszagtól”, és nem ijed meg attól sem, ha közben a világ is beleszól a Szentlélek munkájába.