Megszólalt a vajdasági Magyar Szóban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség, a VMSZ elnöke és most induló, október 31-ig tartó szerbiai népszámlálás kapcsán tartott sajtóértekezletén nyomatékosan arra kérte a tartomány lakóit, mindenekelőtt a magyar nemzettársait, hogy vállalják fel nemzeti hovatartozásukat. A politikus a cenzus jelentőségét hangsúlyozva a felmérés 69 kérdése közül a nemzeti kisebbségek vonatkozásában négyet emelt ki: az állampolgárságra, a nemzeti és a vallási hovatartozásra, valamint az anyanyelvre vonatkozókat.

Pásztor ezekkel kapcsolatban arra biztatta a polgárokat, hogy „bátran nyilatkozzanak úgy állampolgárságukról, illetve kettős állampolgárságukról, mint nemzeti és vallási hovatartozásukról, valamint anyanyelvükről, mivel Szerbiában ebből senkinek nem származik hátránya.”

A népszámlálás alapvető célja megállapítani az ország lakosságszámát, ám Vajdaság esetében ennél sokkal többről szól – hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) múlt heti ülésén Hajnal Jenő, a délvidéki magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervezetének elnöke. A testület éléről nyolc év után nemsokára távozó Hajnal (a Szerbiában november 13-án sorra kerülő nemzeti tanácsi választásokon Magyar Összefogás névvel induló listán már sem ő, sem pedig a jelenlegi MNT tagok döntő többsége nem szerepel) a részvétel és a nemzeti hovatartozásról való nyilatkozás fontosságát hangsúlyozva, nyomatékosan rámutatott arra: „a jogok tárháza függ a népszámlálástól”, mivel a közösség oktatási, kulturális és tájékoztatási intézményei a magyarok számának alapján részesülnek állami támogatásban.

Az MNT elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy „amennyiben például valaki a nemzeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre azt válaszolja, hogy magyar és szerb, akkor sem magyarként, sem szerbként nem veszik nyilvántartásba, hanem az egyéb nemzetiségek csoportjába sorolják. Ezért fontos, hogy ne csak az anyanyelv, hanem a nemzeti hovatartozás esetében is a magyart válasszuk” – fogalmazott.

Közvetlenül a népszámlálás előestéjén a VMSZ szabadkai székházában Pásztor István kettős minőségében – a magyar párt vezetőjeként, illetve Vajdaság Tartományi Parlament elnökeként – rendkívüli sajtóértekezletet tartott, melynek témái a cenzus, az azon való részvétel, továbbá a felmérésnek a nemzeti kisebbségeket, elsősorban a magyarokat érintő vonatkozásai voltak.

Mielőtt ezeket bemutatnám a Magyar Szó munkatársának, Pesevszki Evelynnek a helyszíni tudósítása alapján, érdemes kitérni arra, mi várható a mostani, a koronavírus-járvány miatt 2021-ről 2022-re halasztott népszámlálás eredményeképpen és milyen választ kaphatunk arra a kérdésre: vajon hány magyar él Vajdaságban?

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint Szerbiának 7 186 862 lakosa volt, ebből 253 899-en vallották magukat magyarnak. Becslések szerint az ország lakossága akár 700 ezerrel is csökkenhetett az utóbbi több mint egy évtizedben, míg a magyarok száma valószínűleg már nem éri el a 200 ezret.

Egy két évvel ezelőtti átfogó demográfiai kutatás, amely mintegy előrevetítette a vajdasági magyarok mostani népszámláláskor várható létszámát, megállapította, hogy a tartomány népessége a 2002-es népszámlálás óta folyamatosan csökkent: 2002 és 2011 között 100 ezer fős fogyatkozás történt, ez a trend pedig az elmúlt tíz évben nyilván nem mérséklődött, sőt… Miközben az előző két cenzus közötti időszakban a szerb nemzetiségűek száma is csökkent 32 ezer fővel, ez a fogyás a magyarok esetében 39 ezer fő volt, lakossági arányuk pedig 14,3 százalékról 13 százalékra esett vissza.

Az ottani magyarság fogyatkozását három okra vezethető vissza: természetes fogyatkozás (halálozások és születések közötti különbség), asszimiláció és elvándorlás.

Az okok közül a legnagyobb talányt az elvándorlás mértéke képezi, hiszen arról megbízható adatok nincsenek. Az elvándorláshoz hasonlóan az asszimilációs veszteség is nehezen adatolható. Csöppet se megnyugtató támpontot mégis adtak e téren a korábbi kutatások és népszámlálási adatok: ezek arról szóltak, hogy a vegyes házasságokba született gyermekek mintegy 70 százaléka nem a magyar identitást „választja”.

Egyszerűbb volt a demográfusok dolga, ami természetes fogyatkozást illeti, mert ez esetben már rendelkezésre állnak hivatalos adatok. Ezek szerint a születések száma a vajdasági magyarok körében rendkívül alacsony szinten van, és csökkenő tendenciát mutat: míg 2011-ben 2092 magyar gyermek született, 2019-ben már csak 1601. Ez közel 25 százalékos apadást jelent. Igaz, a halálozások száma is mérséklődött, azonban nem olyan mértékben, mint a születések száma, ami előrevetíti a fogyatkozás folytatódását. 2011-ben például 4793 elhunyt magyar nemzetiségűt regisztráltak, 2019-ben pedig 4237-et. Ez mintegy 12 százalékos csökkenés.

Mindezeket összevetve reálisnak tűnik, hogy a mostani népszámlálás után, mivel a vajdasági magyarság létszáma, az elvándorlókat nem számítva, évente mintegy 30 ezer fővel csökkent, a számuk 200 ezer alá fog csökkenni. Ez az 1961-es, majdnem 450 ezres létszámhoz képest, amikor a Szerbiában élő magyarság létszáma a legnagyobb volt, legalább 66 százalékos fogyatkozást jelent.

Ilyen előzmények ismeretében aligha kell bizonygatnom, hogy miért volt fontos a vajdasági magyarság politikai képviselőinek az elmúlt hetekben számos alkalommal rámutatni, mennyire fontos minden ottani magyarnak, hogy éljen a jogával, illetve törvény előírta kötelességével, és azokra a kérdésekre is merjen felelni, továbbá határozottan ragaszkodjon is a válaszainak rögzítéséhez a számlálóbiztosoknál, melyekre amúgy nem kötelező a válaszadás. Ezek pedig Szerbiában is a nemzeti hovatartozásra, az anyanyelvre és a vallásra vonatkozó kérdések.

Közülük utolsóként Pásztor István, a VMSZ elnöke közvetlenül a népszámlálás elstartolása előtt kívánta erre ösztökélni magyar honfitársait, és – mivel ő egyben a tartományi képviselőház elnöke –, velük együtt a Vajdaságban élő többi kisebbséget is.

Pásztor azt követően, hogy a népszámlálás jelentőségéről és a vele kapcsolatos gyakorlati tudnivalókról adott tájékoztatást, a kérdőív 69 kérdése közül a nemzeti kisebbségekre vonatkozókat részletezve, maga is rámutatott, miért is megkülönböztetetten fontos az állampolgárságra, a nemzeti és a vallási hovatartozásra, valamint az anyanyelvre vonatkozó adatszolgáltatás. Arra bíztatta a polgárokat, hogy bátran nyilatkozzanak az állampolgárságukról, illetve a kettős állampolgárságukról is, akárcsak a nemzeti és vallási hovatartozásukról, valamint anyanyelvükről, mivel Szerbiában ezért senkinek sem kell negatív következményektől tartania.

A pénteki sajtótájékoztatóján Pásztor arra szintén felhívta a figyelmet, hogy az állampolgárságra vonatkozó kérdésre az alapvető válasz a szerb állampolgárság, az egyéb országok állampolgárságára, így az esetleges kettős állampolgárságra vonatkozóan külön kell válaszolni.

Korábban, egy másik nyilatkozatában az MNT elnöke, amikor arról szólt, miszerint „A népszámlálás tétje nekünk, magyaroknak, különösen nagy, hiszen nem mutathatjuk magunkat kisebbnek, mint amekkorák valójában vagyunk. 2011-ben a magyar nemzeti közösség Szerbia legtömegesebb nemzeti kisebbsége volt”, külön kitért arra: csak akkor őrizhető meg ez a státusz, ha kellően precíz, nem félremagyarázható lesz az adatszolgáltatás. Ennek jelentőségét nyomatékosítva jelentette ki Hajnal Jenő: „Amennyiben például valaki a nemzeti hovatartozásra vonatkozó kérdésre azt válaszolja, hogy magyar és szerb, akkor sem magyarként, sem szerbként nem veszik nyilvántartásba, hanem az egyéb nemzetiségek csoportjába sorolják. Ezért fontos, hogy ne csak az anyanyelv, hanem a nemzeti hovatartozás esetében is a magyart válasszuk.”

Ezt a gondolatmenetet vitte tovább a VMSZ elnök, amikor ekképp fogalmazott az általa is kulcsfontosságúnak ítélt kérdéseket illetően:

„Meggyőződésem szerint másik nagyon fontos kérdés a nemzeti hovatartozásra vonatkozó. A nemzeti hovatartozásról senkinek nincsen semmilyen „papírja”, ez érzés kérdése. Az ember annak vallja magát, aminek érzi magát. Szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy vallja meg szabadon nemzeti hovatartozását, mind a szerbek, mind a magyarok, a horvátok, a bunyevácok és mindenki más. Ebben az országban ebből senkinek semmilyen hátránya nem származik. A vallási hovatartozás ugyanilyen fontos eleme az identitásnak, ugyanúgy, mint az anyanyelv. Az említett nemzetiségi adatok nem csak elvi szinten lényegesek, ezeknek gyakorlati jelentőségük is van. A különböző jogoknak a kiharcolása és a jogok alkalmazása gyakran a kapcsolódó mutatóktól, illetve arányoktól függ.”

Hogy mennyire létfontosságúnak és sorsdöntőnek tartja közössége szempontjából a népszámlálást arra azok a szavai utalnak, melyek kimondatlanul is emlékeztetnek a korábbi felmérések torzításaira, amikor a nyelvi nehézségek miatt sok szerb számlálóbiztos kénye-kedve szerint rögzítette a magyar és más kisebbségi polgárok szenzitív adatait. Pásztor elmondta: pártja nemcsak arra törekedett, hogy minél több magyar számlálóbiztos legyen, hanem mintegy 100 asszisztenst is delegált melléjük. Nekik az a feladatuk, hogy a nyelvi akadályok elhárításában segítsenek a számlálóbiztosoknak a kérdezéskor, míg a magyar polgárokat a válaszadáskor olyan térségekben segítsék, amelyekben a feltételezések szerint felmerülhetnek ilyen jellegű akadályok. A szerb Statisztikai Hivatal ezt nemcsak a magyar, hanem a többi nemzeti közösségek számára is lehetővé tette, ahol ezek élnek. A biztosok és az asszisztensek is jogszerűen jelennek meg a polgároknál, rendelkeznek a megfelelő felhatalmazásokkal, ezért arra kért mindenkit, hogy nyitottsággal fogadja őket.

A VMSZ a népszámlálás végéig tartó kampánnyal próbál hozzájárulni annak sikerességéhez. Ezt Vajdaság-szerte óriásplakátokkal, hirdetésekkel

és népszerűsítő filmekkel kívánja elősegíteni.

Végül, de nem utolsósorban hadd tegyek egy kitérőt, ami bár nem Vajdaságról szól, de a témába vágó.

Az elmúlt napokban a Világgazdaság számolt be arról, hogy a zágrábi statisztikai hivatal közzétette a tavaly őszi népszámlálás végleges eredményeit. Az összeírás a vártnál is szomorúbb képet fest az ország lakosságfogyásáról. Eszerint Horvátországban 2011-ben még közel 4,28 millióan éltek, tavaly viszont már csak 3,88 millióan. Ami az ottani magyarságot illeti, az ő fogyásuk is drasztikus, mintegy 27 százalékos. Tíz évvel ezelőtt létszámuk 14 048 fő volt, a mostani népszámlálás szerint viszont már csak 10 315 magyar nemzetiségű él az adriai országban. Hadd érzékeltessem ezt a riasztó számot két összevetéssel: ma Szováta lakossága hivatalosan 10 385 fő, tehát 70 fővel többen élnek itt, mint ahány magyar él Horvátországban. Ugyanakkor a horvátországi magyarság összlétszáma mindössze két fővel haladja meg az Arad megyei kisváros, Lippa lakóinak a számát, ahol 10 313-an élnek.