Jelentősen javultak Argentína makrogazdasági mutatói a Javier Milei hivatalba lépése óta eltelt egy évben. Ugyanakkor a magát anarchokapitalistának tituláló elnök – aki a lefaragásokra vonatkozó ígéreteit a kampányban láncfűrésszel hadonászva nyomatékosította – a karcsúsítás árát a lakosság legszegényebb rétegeivel fizetteti meg. A 47 milliós ország több mint fele nélkülözik.

Amikor Javier Milei hivatalba lépett 2023 végén, az argentin gazdaság romokban hevert. A havi infláció meghaladta a 25 százalékot, amire a 1990-es évek eleje óta nem volt példa. A közel másfél évtizedes gazdasági válság fűtötte kétségbeesés vitte rá az argentinokat, hogy megválasszák elnöknek a magát anarchokapitalistának tituláló 53 éves közgazdászt, aki a dél-amerikai állam történelmének legszigorúbb megszorítási programjával kampányolt. Azt ígérte, hogy megfékezi az inflációt, mélyreható államreformmal visszanyesi a költségvetés deficitjét, és rendbe teszi az államkasszát. Kampánygyűlésein láncfűrésszel hadonászva nyomatékosította a megszorításokra vonatkozó ígéreteit.

Beiktatása után a minisztériumok számát felére csökkentette, elbocsátott több mint 70 ezer közszolgát, 30 százalékkal csökkentette a nyugdíjakat. A más jellegű jóléti kiadásokat is lefaragta, beleértve az energia- és közlekedési támogatásokat. Az állami infrastrukturális projekteket leállította. Bezárt több állami fenntartású intézményt – köztük az állami hírügynökséget –, megszüntette a tudományos kutatás finanszírozását és az egyetemek költségvetésének kiigazítását. A magas infláció miatt az utóbbi intézkedés hatalmas vágással ért fel, sok helyütt még a világítás biztosítása is gondot okoz.

Az energiahordozók ártámogatásának megszüntetése az egekbe küldte az amúgy is magas inflációt. A munkanélküliség hivatalosan 8 százalék alatt van, de a valóságban ennél jóval magasabb, ugyanis a GDP mintegy felét a feketegazdaság állítja elő. Amúgy a munkanélküliség nemcsak az állami elbocsátások nyomán emelkedett, hanem a reformok következtében elmélyülő recesszió miatt is. Becslések szerint csak az építőiparban 200 ezren maradtak munka nélkül az elmúlt évben.

A brutális megszorítások következtében megugrott a szegénység. A fogyasztói kiadások 20 százalékkal csökkentek, a szegénységi ráta pedig kétévtizedes csúcsra emelkedett, megközelítve az 53 százalékot a tavalyi év második felében.

Mellékhatások

A makrogazdasági mutatók szintjén a neoliberális sokkterápia meghozta a várt eredményeket. A fogyasztói árak decemberben mindössze 2,7 százalékkal nőttek, míg egész évben az infláció 118 százalék volt a 2023-ban mért 211 százalék után. Argentína 12 év után először költségvetési többlettel zárta 2024-et. A tavalyi év harmadik negyedének végén 4 százalékos növekedést regisztráltak, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ennél is nagyobb mértékű, 5 százalékos GDP-bővülést prognosztizál 2025-2026-ra.

Január végén az argentin központi bank 300 bázisponttal 29 százalékra csökkentette az irányadó kamatlábat, ami elemzők szerint azt mutatja, hogy az infláció továbbra is csökkenő pályán halad.

Észlelhetők azonban kevésbé kedvező folyamatok is. Beiktatása után közvetlenül az elnök több mint 50 százalékkal leértékelte az argentin valutát, de fenntartotta az árfolyamszabályozást. Ez (lényegében több összefüggő rendelkezés) korlátozza az egyének és a vállalatok dollárhoz jutását, és meghatározza a hivatalos árfolyamot. Ennek következtében a hivatalos és a feketepiaci, úgynevezett „kék dollár” értéke között továbbra is jelentős különbség van.

Tavaly ősszel a kormány adóamnesztiát hirdetett, arra ösztönözve az argentinokat, hogy bevallják offshore számlákon vagy a párna alatt rejtegetett dollármegtakarításaikat. Mintegy 19 milliárd dollár gyűlt össze a bankokban, felduzzasztva Argentína szűkös devizatartalékait, és mintegy mellékhatásként segítve a nemzeti valuta felértékelődését. Ebbe az irányba hatott az is, hogy havonta mindössze 2 százalékkal engedték gyengülni a pesót. Mivel az infláció jóval meghaladta ezt a szintet, a nemzeti valuta reálértéken több mint 40 százalékkal erősödött tavaly. Ettől a hónaptól ráadásul havi egyszázalékos lesz a peso rendszeres leértékelése.

A magasabb peso árfolyam azonban kockázatokat is hordoz: csökkenti az export versenyképességét, ezáltal meglévő munkahelyeket veszélyeztet, elriasztja a befektetőket, és növeli az összeomlástól való félelmet, mutatnak rá elemzők.

Az elnök eltökélt, hogy mindenképpen megszünteti a 13 éve bevezetett, azóta kisebb megszakításokkal érvényben lévő rögzített árfolyamot – akkor is, ha nem sikerül megállapodásra jutnia a Nemzetközi Valutaalappal egy erre a célra igényelt kölcsönről.

Elemzők szerint a „valutaellenőrzési bomba hatástalanítása” lesz az igazi tesztje Milei reformjainak, fennáll ugyanis a veszély, hogy ismét meglódul az infláció. Másfelől viszont a rögzített árfolyam megszüntetése elkerülhetetlen mint a külföldi befektetések egyik alapfeltétele. A tőke nem szívesen megy olyan országba, ahol rögzített átváltási árfolyam van, és nem lehet biztos abban, hogy adott esetben távozhat.

Fogy a türelem?

A pénzromlás lassulása megelőzte a várakozásokat – elemzők részben ezzel magyarázzák, hogy a sokkterápia negatív hatásai ellenére elmaradt a sokak által várt társadalmi felzúdulás. A tiltakozó megmozdulásokra amúgy könnyen kapható argentinok tüntetgettek ugyan az elmúlt egy évben is, de a kormány stabilitása egy pillanatra sem került veszélybe. Egy másik magyarázat az lehet, hogy az emberek még emlékeznek a 2001-es államcsődre. Tudják, hogy lehet rosszabb is, és akár nélkülözések árán is ki akarnak evickélni az évtizedes gazdasági válságból.

Amúgy Milei kezdettől fogva figyelmeztetett, hogy időbe fog telni, amíg a reformok beérnek, és a dolgok „rosszabbra fordulhatnak, mielőtt jobbra fordulnának”. Az ígéret/fenyegetés első fele teljesült, már csak az a kérdés, hogy meddig hajlandók várni az emberek a dolgok jobbra fordulására.

Októberben félidős választásokat tartanak. Az elnök kisebbségben kormányzó La Libertad Avanza nevű pártjának szerepléséből kiderül majd, hogyan vélekednek az emberek a reformokról. A kampány máris elkezdődött, ezt mutatja, hogy Javier Milei nagy lendülettel vetette bele magát a kultúrharcba. Szerdán például rendeletet adott ki, amely megtiltja a nemváltoztató kezeléseket a 18 éven aluliak számára. Az intézkedést ráadásul alig néhány nappal azt követően hozta, hogy az LMBTQ+ közösség nagyszabású tiltakozó megmozdulásokat szervezett tiltakozásul a Davosi Világgazdasági Fórumon elmondott múlt heti beszéde miatt. Ebben Milei hevesen kirohant a „beteg wokeizmus” és a feminizmus ellen. A homoszexuálisokat „pedofiloknak” nevezte, illetve kijelentette, hogy „a genderideológia legszélsőségesebb változatai egész egyszerűen gyermekbántalmazást jelentenek”.