Tényleg bilincsbe verve látjuk majd Vlagyimir Putyint? Egy bő héttel azután, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki Oroszország elnöke ellen, a média még mindig a döntés súlyos következményeit elemzi. Szakértők szerint nincs másról szó, mint egy üzengető, szimbolikus és komolytalan lépésről.     

„Alapos a gyanú”, hogy Vlagyimir Putyint és Marija Lvova-Belova, az orosz elnöki hivatal gyermekjogi biztosát személyes büntetőjogi felelősség terheli ukrán gyermekek jogellenes deportálásáért és átszállításáért Oroszországba - ezzel indokolta múlt pénteken a Nemzetközi Büntetőbíróság az elfogatóparancs kiadását a két személy ellen, amelyikből az egyik nem más, mint Oroszország elnöke. 

Komolyan vehető-e, gyakorlatba ültethető egy ilyen döntés? Bendarzsevszkij Anton, a budapesti Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint egyáltalán nem egyértelmű a kép.  „Nézzük sorban. Először is, a Nemzetközi Büntetőbíróság semmi esetre sem keverendő össze a másik, az ENSZ égisze alatt működő a Nemzetközi Büntetőbírósággal (International Court of Justice). És hogy nehezebb legyen a helyzet, mindkettőnek a hollandiai Hágában van a székhelye. Tehát az érintett, ebben a konkrét ügyben eljáró Nemzetközi Büntetőbíróság viszonylag új képződmény, 1998-ban jött létre a Római statutúm alapján. A bíróság ötlete még a II. világháború után, a messzi 1948-ban merült fel – legyen egy olyan szerv, amely háborús bűnöket és népírtást vizsgál. Azonban 50 év kellett hozzá, hogy legyen is belőle valami – a világpolitika fő szereplői nem nagyon akartak lépni az ügyben. A nagyhatalmak azt érezték – teljesen jogosan – hogy létrejön egy olyan nemzetközi szerv, amely az ő mozgásterüket és állami szuverenitásukat fogja korlátozni” - vázolta Facebook bejegyzésében az ICC-t övező kételyeket a külpolitikai szakértő, aki szerint a kép mostanra sem változott sokat. 

Mint fogalmazott, ma a világ 193 országából 123 ország a Nemzetközi Büntetőbíróság tagja. Ők mind elfogadták és ratifikálták is a bíróság alapokmányát. További 31 ország elfogadta, de nem ratifikálta az okmányt. Az EU országai, és a Balkán nem-EU országai is mind csatlakoztak az egyezményhez. „A probléma azonban azokkal van, akik nincsenek benne: az ENSZ Biztonsági Tanács 5 állandó tagja közül például hárman nem tagjai. Sem Oroszország, sem Kína, sem az Egyesült Államok” - hangsúlyozta Bendarzsevszkij Anton.  

Az elemző szerint a világ legnagyobb országának – és egy atomhatalomnak – a vezetőjét ilyen módon sújtani kétségtelenül az eszkaláció irányába hat.  „Ez nem értelmezhető másként, hiszen a bíróságnak jelenleg nincs semmilyen eszköze Putyin tényleges letartóztatására és egy bírósági eljárás lefolytatására. Amíg Putyin hatalmon van (és még könnyen lehet, hogy bőven utána is), nincs erre semmilyen lehetőség. Tehát a döntés inkább erőteljes üzengetésnek tűnik” - írta a szakértő. 

Ennél markánsabban fogalmazott Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő, a Neokohn portál. főmunkatársa, aki úgy látja, a Putyin ellen kiadott hágai elfogatóparanccsal aláásták a nemzetközi bíróság tekintélyét, komolyságát.  „Amíg ugyanis egy banánköztársaság diktátorát helyezik szankciók alá és ellene adnak ki körözési parancsot, addig van reális lehetősége annak, hogy ezt végre lehet hajtani. Abban a pillanatban azonban, amikor az egyik nagyhatalomról van szó, automatikusan felmerül a kérdés: mi van a másik szuperhatalom vezetőjével, akik szintén elrendeltek háborúkat?” - mondta a Karc FM-nek nyilatkozva az aradi származású elemző. 

Megemlítette: egyelőre azt látjuk, hogy az egyetlen amerikai elnök, aki ellen bírósági eljárás indult, éppen az, aki egy háborút se kezdett el, nevezetesen Donald Trump. Robert C. Castel szerint a nemzetközi elfogatóparancs kiadása egy szimbolikus, komolytalan lépés és azok, akik komolyan veszik, maguk is komolytalanok.