Megszólalt a héten a Felvidék.ma hírportálon Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Szövetség elnökségi tagja és jegyzetében élesen bírálta a Szlovákiában belpolitikai káoszt előidéző volt miniszterelnök, Igor Matovič ámokfutását, rámutatva arra, hogy a politikus mostani, Magyarország melletti harcos kiállása hiteltelen, csak szemfényvesztésként értékelhető. E következtetést Matovič eddigi közéleti szerepvállalása alapján szűrhette le és nem vitás, hogy ez a politikai szélkakas, aki már mutatkozott Budapest és a felvidéki magyarok ellenfelének is nemegyszer, ezúttal sem őszinte. Valójában a most hangoztatott magyarbarátságával kizárólag saját politikai pecsenyéjének sütögetését tartja szem előtt a jelenlegi választási kampányban.

Ebben az országot nyolc hónapig lebénító választási hadjáratban Matovič „tejtestvére” Rastislav Kačer külügyminiszter, aki politikai tőkére a jól bevált módszerrel, a magyar kártya előhúzásával igyekszik szert tenni. Mivel pedig saját közegét jól ismeri, a külügyér talán nem is esélytelenül uszít.

Őry, aki nemcsak szakértő ismerője hazája belpolitikai viszonyainak, hanem a felvidéki magyar érdekvédelem meghatározó egyénisége is, miközben arra szólítja fel honfitársait, hogy lássanak tisztán és ne adjanak hitelt a szirénhangoknak, csábító trükköknek, valójában egyet akar filippikájával elérni: figyelmeztetni, hogy a magyar érdekvédelem egyetlen letéteményese pátriájában a Szövetség, honfitársai senki másra ne hallgassanak.

Nem tévedett – tegyem hozzá rögtön, hogy sajnos – Molnár Norbert, az Új Szó korábbi főszerkesztője, amikor minap egy hírmagyarázatában így fogalmazott: „Szlovákia a legmocskosabb választási kampányára készül, amely kettő helyett nyolc hónapos lesz. Már zajlik is. Gyalázkodás, letartóztatások, osztogatás, egy egyszerű ember számára egyelőre elképzelhetetlen tartalommal fogják megtölteni a kampányt a politikusok. De egy dologra szinte biztosan mérget lehet venni: az ellenzék nyer. Még akkor is, ha politikusainak fele a börtönben fog ülni.

Arról pedig tankönyveket fognak írni, hogyan herdálta el ez a kormánykoalíció a társadalmi bizalmat és a kétharmadát."

Jó oka volt Molnárnak ezt a szokatlanul elitélő hangvételt megütni, aki persze állítását azonnal érvekkel is alátámasztotta: az, hogy előrehozott választás vár az országra, mindenki számára világos volt, de ehhez alkotmánymódosításra volt szükség, amiben már nem tudtak megegyezni a törvényhozásban. Végül egy, ez ügyben eredménytelennek bizonyuló, Robert Fico kezdeményezte népszavazás után Čaputová államfő erélyes fellépését követően január 31-én a parlament feloldotta a patthelyzetet és megszavazta az előrehozott választást, amelyre szeptember 30-én kerül majd sor, azaz öt hónappal korábban, mintha az eredeti időpontban tartották volna.

Látleletét a kolléga így sommázta: „Azok után, hogy a kormány gyakorlatilag megalakulása óta permanens válságban van, hogy folyamatosan csak önmagával foglalkozik, hogy a nyáron kisebbségbe kényszerült, decemberben pedig megbukott, a képviselők adtak maguknak további nyolc hónapot a kínlódásra. A gyanú szerint sok képviselő tudja, hogy a következő ciklusban már nem lesz mandátuma, így jól jön az a pár ezer euró, amit a maradék hónapok alatt keres. A kormánypártok időt kaptak az osztogatásra és különféle populista húzásokra. Az ellenzék pedig a rettegésre.”

Hogy annak az ellenzéknek, melynek egyik vezéralakja a volt kormányfő, Robert Fico van mitől tartania, arra több előjel is mutat. A 2020-as választások után az új kormány elszámoltatást ígért és el is kezdődött egy letartóztatási hullám, melynek során bilincsbe verve volt politikusokat, hivatalnokokat, rendőrségi vezetőket, oligarchákat, vállalkozókat vitt el a rendőrség. Annak ellenére, hogy a nyomozók mindent megtettek, a politikai csúcsvezetőkig eddig még nem jutottak el. Most viszont, hogy kiderült Fico belügyminisztere egy oligarchával együtt évi 200 ezer eurót adott négy éven át a pénzügyőrség volt első emberének, hogy kiegészítsék fizetését, és erről maga a volt vezető vallott a bíróságon, vádalkut kötve – szorulhat a hurok a volt kormányfő nyaka körül. Mintegy előremenekülve a várható leleplezések elől már most kitervelt politikai bosszúhadjáratot emleget, melynek ő és a hozzá közel állók csak ártatlan áldozatai lehetnek a jövőben. „Mindeközben – rögzíti Molnár Norbert, nem is akárhogyan árnyalva a képet – Fico alákérdezős interjút ad a magyar közszolgálati televíziónak, amelyben Orbán Viktort magasztalja, stabilitást ígér és az orosz álláspontot képviseli a szankciók és Ukrajna ügyében.”

És még valami, ami csak alátámasztja, hogy miért is telitalálat a pozsonyi elemző látleletének a címe, a Szlovákia nyolc hónapig tartó mocskos kampányra fordul rá: „A törvényhozásban teljes káosz uralkodik, szinte egyetlen törvényről sem lehet előre megtippelni, elfogadja-e a parlament. Most éppen a vasárnapi boltzárral foglalkoznak a képviselők. Noha tiltakoznak ellene a kiskereskedők, az OĽaNO konzervatív szárnya a családok védelmére hivatkozva erőlteti a törvényt, amelyet igazándiból senki sem akar.”

Ebben a vásári komédiákra hajazó szlovák belpolitikai kavalkádban, ahol minden, és mindennek a fordítottja is elképzelhető lehet a választási kampány során, aligha meglepő, hogy már elő is került a magyar kártya is. Abban sincs semmi váratlan – legalábbis számomra –, hogy kicsoda hozakodott vele elő: ő Rastislav Káčer külügyminiszter, aki a Markíza Tv keddi politikai műsorában azt mondta: „Ha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarországnak már területi követelései lettek volna Szlovákiával szemben.”

A miniszter arra a kérdésre válaszolt így, miszerint eljuthat-e oda a magyar politika tíz éven belül, hogy területi követelései legyenek? Káčer úgy látta, ez már ma aktuális téma, és ezért is fontos Szlovákia számára, hogy Putyin kudarcot valljon Ukrajnában. Ehhez hozzátette: „azért reagált élesen Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljának ügyére, mert „van a trezorjában egy vaskos titkosszolgálati akta”, illetve mert Magyarországon élt öt évig, és harminc éve figyeli a biztonságpolitikát. Orbán sáljában szerinte komoly stratégiai problémák öltöttek testet.”

Hadd szolgáljak magyarázattal arra, miért nem lepődtem meg ezen a felelőtlen nyilatkozaton. Pusztán azért, mert jól emlékszem, mit is mondott 2018 júliusában, Szlovákia öt év után távozó budapesti nagykövete, Rastislav Káčer a Dennik N újságírójának, miután kifejtette: „a mai Budapest nemcsak az oligarcha-modellben, de sok minden másban is hasonlít Moszkvához.”

Többek közt arról értekezett, hogy „Putyin ugyanolyan depresszióban szenved a Szovjetunió, mint Orbán a történelmi Magyarország felbomlása kapcsán: „egykoron nagyok voltunk és hatalmasok, féltek tőlünk”. Bizonyítékként előbb azt a putyini beszédet hozta fel, melyben az orosz elnök a Szovjetunió nagyságát sírta vissza, majd így vélekedett: „a putyini kijelentések rendkívül emlékeztetnek azokra a beszédekre, amelyeket a Fidesz legutóbbi kongresszusán hallott.” Továbbá felemlegette azokat is, melyek a pozsonyi csata évfordulója emlékére rendezett megemlékezésen hangzottak el, és amelyekből számára egyértelműen kiderült: „a magyarok milyen mélyen alá akarnak merülni a mitológiában, és az emberekbe belenevelni beteges történelmi frusztrációikat.”

Káčer mostani elfogadhatatlan mondatai nemcsak a Bem-rakpartot háborították fel, ahol a szlovák nagykövet berendelésével reagáltak erre, ahogyan arról a maszol is beszámolt, hanem kiverték a biztosítékot a kormánypártban, az OĽaNO-ban is. Igor Matovič pártelnök és Gyimesi György képviselő közös sajtótájékoztatón bírálta Káčert.

„Ez egy súlyos vád az egyik legközelebbi partnerünkkel szemben, akivel a leghosszabb közös határunkon osztozunk” – jelentette ki az OĽaNO elnöke, aki szerint a külügyminiszter a választások előtt előhúzta a „magyar kártyát”. „Nem kellene kiengedni a dzsinnt a palackból” – tette hozzá az ex-kormányfő, aki bocsánatkérést vár a minisztertől. „Káčer miniszter úr hazudik és tudatosan félrevezeti az embereket” – fogalmazott. Az már csak hab volt a tortán, hogy a bocsánatkérést Káčer utóbb megtagadta és Matovič-ot „egy senkinek” nevezte.

A korrektnek tűnő matoviči állásfoglalás nem győzte meg Őry Pétert, aki a Matovič, Káčer és a „mi magyarjaink”?! című jegyzetében reagált a történtekre. Egyúttal rámutatott, miért hiteltelen a szlovák közélet bohócának ez a „szívből jövő magyarbarátsága.”

Meg is osztom nemsokára az érveit, de csak azt követően, hogy előtte közreadom sokatmondó felvezetőjét: „Forronganak a hangulatok a szlovák–magyar viszonyban. A durva beszólásokat követően a megoldások valahogy újra elmaradnak, vagy ha vannak is, csupán felületi kezelésnek minősülnek. Minap látott napvilágot Káčer külügyminiszter agymenése, amire meg is jöttek a válaszok. Még a bukott miniszterelnök, majd bukott pénzügyminiszer is reagált. Érzelmes pillanatoknak lehetünk tanúi: a jó szlovák megvédi a magyarokat, délibáb látható a világháló kommunikációs terében.”

Ahogyan nekem se felejthető adalék Káčer portréjához a budapesti nagykövetként tett gyűlöletkeltő konfessziója, éppúgy nem hullott ki Őry Péter emlékezetéből sem a múlt, az, hogy kicsoda is valójában Matovič. Íme, miként mutatja be őt:

„Ahhoz, hogy értsük az összefüggéseket és lássuk a délibábot, érdemes picit visszatekintenünk a közelmúltba, s elemeznünk, hogy mi miért is van. Kezdjük azzal, miként jött létre az OĽaNO. Matovič a 2010-es választásokon az akkori SAS listáján jutott be a parlamentebe. Nagyjából egy éve koptatta a SAS-os képviselői helyet, amikor is Orbán Viktor pozsonyi látogatásra érkezett. A délibáb első mozaikdarabkája itt jelenik meg, hiszen Matovič egy performansszal fogadta Orbánt, tábláján az virított, hogy: SZERETJÜK A MI MAGYARJAINKAT, NE LOPJÁK EL ŐKET! Érdemes a „mi magyarjaink” gondolatot kiemelni. Hogy kinek a mije vagyok – vagyunk? Szóval ez egy alapvető filozófiai kérdés.

Véleményem szerint mi senkinek a birtokában nem vagyunk, sem egyénileg, sem közösségileg. Ami tény, hogy az egyetemes magyar nemzethez tartozunk, történelmi és kulturális értelemben is.”

Ezt követően Őry bemutatja, milyen dicséretes tettekkel írta be magát örök időkre a magyar-szlovák barátság „aranykönyvébe” Matovič: „A performansz utáni hetekben a szlovák törvényhozásban az állampolgársági törvény visszamódosítása volt a téma, ahol is a SAS-ból Matovič az akkori ellenzéki Smerrel és SNS-szel a javaslat ellen szavazott. Hogy érthető legyen: épp segítette elkaszálni, hogy az itteni magyarság, ha akarja, felvehesse a magyar állampolgárságot is. Mert a „mi magyarjaink”, azok nem az egyetemes magyarság részei… Ezt követően Matovičot kiteszik a SAS-frakcióból, megalapítja hát az OĽaNO-t. Ahogy a Sme napilapban lévő blogbejegyzésében írja, azért, mert nem szavazta meg, hogy Orbán állampolgárságot osztogasson az országban. Összességében tehát, az OĽaNO létrehozatalának alapköve a magyarság elleni politikai eszme, a magyarság megosztására való törekvés.”

A folytatásból aztán kiderül a szemfényvesztés és porhintés „hősünk” lételeme: „Picit ugorva az időben, Matovič 2019 nyarán az akkori MKP-val tesz egy próbát. Felajánlja, hogy 5 helyet ad a magyaroknak (a mi vagy ő magyarjainak) az OĽaNO listáján. Majd újabb próbálkozással igyekszik a magyar szavazatokra hajtani. (…) Új kormány, új helyzet, Matovič igyekszik megkeresni – megteremteni a saját magyarjaink délibábját, aki a veszélyekre figyelmeztet, az hirtelen közellenséggé válik.

Arra is fény derül, hogy fennáll a lehetősége, hogy az MKP maradékát Matovič majdani platformként vagy társult tagként az OĽaNO keblére emelné, ezzel véget is vetve az egységes magyar politika lehetőségének. Majd jön a magyar nemzeti tragédia 100. évfordulója, amikor újra a „mi magyarjainknak” tenne gesztusokat az akkor már miniszterelnök. Igaz, a valós gondok valós megoldására nagyon gyér a fogadókészsége.

Észre kellene venni, hogy pár szimpatikus mondatért az önmeghatározásunk feladását és a korlátlan támogatást várná, hiszen: legyünk „a mi magyarjaink”.”

Végül elérkezünk a káčeri fröcsögéshez, melyről ekképp szól sommásan Őry: „A legújabb ügy Káčer külügyminiszter magyargyűlölő megszólalása, aki ugyebár annak a kormánynak a tagja, amelynek legnagyobb pártja a Matovič által vezetett OĽaNO. Nekem nyolc, hogy kinek a jelöltje Káčer, ahhoz, hogy kinevezzék, az összes pártnak bele kellett egyeznie.

Hogy lehet ebből politikai tőkét kovácsolni szlovák oldalon? Hát úgy, hogy a sajtón keresztül felszólítod bocsánatkérésre (a közös) miniszteredet.”

Zárszava önmagáért beszél: „Visszatérve az alapgondolatra, Matovič sajtótájékoztatója pont arról szólt, amiről 2011-ben: ezek a „mi magyarjaink”, üzenjünk nekik, szavazzanak ránk, mert tudunk szépeket mondani. Mert ha nem így tekintenének ránk, akkor már megoldották volna az állampolgársági törvényt, a média szabályozását, az önkormányzatiságot, az arányossági elv bevezetését, meg pl. a kollektív bűnösség elvének eltörlését. Lássunk tisztán, mert a délibábok tévútra visznek!”