„Matovič, Káčer és a »mi magyarjaink«?!”

Megszólalt a héten a Felvidék.ma hírportálon Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere, a Szövetség elnökségi tagja és jegyzetében élesen bírálta a Szlovákiában belpolitikai káoszt előidéző volt miniszterelnök, Igor Matovič ámokfutását, rámutatva arra, hogy a politikus mostani, Magyarország melletti harcos kiállása hiteltelen, csak szemfényvesztésként értékelhető. E következtetést Matovič eddigi közéleti szerepvállalása alapján szűrhette le és nem vitás, hogy ez a politikai szélkakas, aki már mutatkozott Budapest és a felvidéki magyarok ellenfelének is nemegyszer, ezúttal sem őszinte. Valójában a most hangoztatott magyarbarátságával kizárólag saját politikai pecsenyéjének sütögetését tartja szem előtt a jelenlegi választási kampányban.

Ebben az országot nyolc hónapig lebénító választási hadjáratban Matovič „tejtestvére” Rastislav Kačer külügyminiszter, aki politikai tőkére a jól bevált módszerrel, a magyar kártya előhúzásával igyekszik szert tenni. Mivel pedig saját közegét jól ismeri, a külügyér talán nem is esélytelenül uszít.

Őry, aki nemcsak szakértő ismerője hazája belpolitikai viszonyainak, hanem a felvidéki magyar érdekvédelem meghatározó egyénisége is, miközben arra szólítja fel honfitársait, hogy lássanak tisztán és ne adjanak hitelt a szirénhangoknak, csábító trükköknek, valójában egyet akar filippikájával elérni: figyelmeztetni, hogy a magyar érdekvédelem egyetlen letéteményese pátriájában a Szövetség, honfitársai senki másra ne hallgassanak.

Igor Matovič (b) és Rastislav Káčer (j) l Fotók: Felvidék.ma/Wikipédia

Nem tévedett – tegyem hozzá rögtön, hogy sajnos – Molnár Norbert, az Új Szó korábbi főszerkesztője, amikor minap egy hírmagyarázatában így fogalmazott: „Szlovákia a legmocskosabb választási kampányára készül, amely kettő helyett nyolc hónapos lesz. Már zajlik is. Gyalázkodás, letartóztatások, osztogatás, egy egyszerű ember számára egyelőre elképzelhetetlen tartalommal fogják megtölteni a kampányt a politikusok. De egy dologra szinte biztosan mérget lehet venni: az ellenzék nyer. Még akkor is, ha politikusainak fele a börtönben fog ülni.

Arról pedig tankönyveket fognak írni, hogyan herdálta el ez a kormánykoalíció a társadalmi bizalmat és a kétharmadát."

Jó oka volt Molnárnak ezt a szokatlanul elitélő hangvételt megütni, aki persze állítását azonnal érvekkel is alátámasztotta: az, hogy előrehozott választás vár az országra, mindenki számára világos volt, de ehhez alkotmánymódosításra volt szükség, amiben már nem tudtak megegyezni a törvényhozásban. Végül egy, ez ügyben eredménytelennek bizonyuló, Robert Fico kezdeményezte népszavazás után Čaputová államfő erélyes fellépését követően január 31-én a parlament feloldotta a patthelyzetet és megszavazta az előrehozott választást, amelyre szeptember 30-én kerül majd sor, azaz öt hónappal korábban, mintha az eredeti időpontban tartották volna.

Látleletét a kolléga így sommázta: „Azok után, hogy a kormány gyakorlatilag megalakulása óta permanens válságban van, hogy folyamatosan csak önmagával foglalkozik, hogy a nyáron kisebbségbe kényszerült, decemberben pedig megbukott, a képviselők adtak maguknak további nyolc hónapot a kínlódásra. A gyanú szerint sok képviselő tudja, hogy a következő ciklusban már nem lesz mandátuma, így jól jön az a pár ezer euró, amit a maradék hónapok alatt keres. A kormánypártok időt kaptak az osztogatásra és különféle populista húzásokra. Az ellenzék pedig a rettegésre.”

Hogy annak az ellenzéknek, melynek egyik vezéralakja a volt kormányfő, Robert Fico van mitől tartania, arra több előjel is mutat. A 2020-as választások után az új kormány elszámoltatást ígért és el is kezdődött egy letartóztatási hullám, melynek során bilincsbe verve volt politikusokat, hivatalnokokat, rendőrségi vezetőket, oligarchákat, vállalkozókat vitt el a rendőrség. Annak ellenére, hogy a nyomozók mindent megtettek, a politikai csúcsvezetőkig eddig még nem jutottak el. Most viszont, hogy kiderült Fico belügyminisztere egy oligarchával együtt évi 200 ezer eurót adott négy éven át a pénzügyőrség volt első emberének, hogy kiegészítsék fizetését, és erről maga a volt vezető vallott a bíróságon, vádalkut kötve – szorulhat a hurok a volt kormányfő nyaka körül. Mintegy előremenekülve a várható leleplezések elől már most kitervelt politikai bosszúhadjáratot emleget, melynek ő és a hozzá közel állók csak ártatlan áldozatai lehetnek a jövőben. „Mindeközben – rögzíti Molnár Norbert, nem is akárhogyan árnyalva a képet – Fico alákérdezős interjút ad a magyar közszolgálati televíziónak, amelyben Orbán Viktort magasztalja, stabilitást ígér és az orosz álláspontot képviseli a szankciók és Ukrajna ügyében.”

És még valami, ami csak alátámasztja, hogy miért is telitalálat a pozsonyi elemző látleletének a címe, a Szlovákia nyolc hónapig tartó mocskos kampányra fordul rá: „A törvényhozásban teljes káosz uralkodik, szinte egyetlen törvényről sem lehet előre megtippelni, elfogadja-e a parlament. Most éppen a vasárnapi boltzárral foglalkoznak a képviselők. Noha tiltakoznak ellene a kiskereskedők, az OĽaNO konzervatív szárnya a családok védelmére hivatkozva erőlteti a törvényt, amelyet igazándiból senki sem akar.”

Ebben a vásári komédiákra hajazó szlovák belpolitikai kavalkádban, ahol minden, és mindennek a fordítottja is elképzelhető lehet a választási kampány során, aligha meglepő, hogy már elő is került a magyar kártya is. Abban sincs semmi váratlan – legalábbis számomra –, hogy kicsoda hozakodott vele elő: ő Rastislav Káčer külügyminiszter, aki a Markíza Tv keddi politikai műsorában azt mondta: „Ha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarországnak már területi követelései lettek volna Szlovákiával szemben.”

A miniszter arra a kérdésre válaszolt így, miszerint eljuthat-e oda a magyar politika tíz éven belül, hogy területi követelései legyenek? Káčer úgy látta, ez már ma aktuális téma, és ezért is fontos Szlovákia számára, hogy Putyin kudarcot valljon Ukrajnában. Ehhez hozzátette: „azért reagált élesen Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljának ügyére, mert „van a trezorjában egy vaskos titkosszolgálati akta”, illetve mert Magyarországon élt öt évig, és harminc éve figyeli a biztonságpolitikát. Orbán sáljában szerinte komoly stratégiai problémák öltöttek testet.”

Hadd szolgáljak magyarázattal arra, miért nem lepődtem meg ezen a felelőtlen nyilatkozaton. Pusztán azért, mert jól emlékszem, mit is mondott 2018 júliusában, Szlovákia öt év után távozó budapesti nagykövete, Rastislav Káčer a Dennik N újságírójának, miután kifejtette: „a mai Budapest nemcsak az oligarcha-modellben, de sok minden másban is hasonlít Moszkvához.”

Többek közt arról értekezett, hogy „Putyin ugyanolyan depresszióban szenved a Szovjetunió, mint Orbán a történelmi Magyarország felbomlása kapcsán: „egykoron nagyok voltunk és hatalmasok, féltek tőlünk”. Bizonyítékként előbb azt a putyini beszédet hozta fel, melyben az orosz elnök a Szovjetunió nagyságát sírta vissza, majd így vélekedett: „a putyini kijelentések rendkívül emlékeztetnek azokra a beszédekre, amelyeket a Fidesz legutóbbi kongresszusán hallott.” Továbbá felemlegette azokat is, melyek a pozsonyi csata évfordulója emlékére rendezett megemlékezésen hangzottak el, és amelyekből számára egyértelműen kiderült: „a magyarok milyen mélyen alá akarnak merülni a mitológiában, és az emberekbe belenevelni beteges történelmi frusztrációikat.”

Káčer mostani elfogadhatatlan mondatai nemcsak a Bem-rakpartot háborították fel, ahol a szlovák nagykövet berendelésével reagáltak erre, ahogyan arról a maszol is beszámolt, hanem kiverték a biztosítékot a kormánypártban, az OĽaNO-ban is. Igor Matovič pártelnök és Gyimesi György képviselő közös sajtótájékoztatón bírálta Káčert.

„Ez egy súlyos vád az egyik legközelebbi partnerünkkel szemben, akivel a leghosszabb közös határunkon osztozunk” – jelentette ki az OĽaNO elnöke, aki szerint a külügyminiszter a választások előtt előhúzta a „magyar kártyát”. „Nem kellene kiengedni a dzsinnt a palackból” – tette hozzá az ex-kormányfő, aki bocsánatkérést vár a minisztertől. „Káčer miniszter úr hazudik és tudatosan félrevezeti az embereket” – fogalmazott. Az már csak hab volt a tortán, hogy a bocsánatkérést Káčer utóbb megtagadta és Matovič-ot „egy senkinek” nevezte.

A korrektnek tűnő matoviči állásfoglalás nem győzte meg Őry Pétert, aki a Matovič, Káčer és a „mi magyarjaink”?! című jegyzetében reagált a történtekre. Egyúttal rámutatott, miért hiteltelen a szlovák közélet bohócának ez a „szívből jövő magyarbarátsága.”

 

Meg is osztom nemsokára az érveit, de csak azt követően, hogy előtte közreadom sokatmondó felvezetőjét: „Forronganak a hangulatok a szlovák–magyar viszonyban. A durva beszólásokat követően a megoldások valahogy újra elmaradnak, vagy ha vannak is, csupán felületi kezelésnek minősülnek. Minap látott napvilágot Káčer külügyminiszter agymenése, amire meg is jöttek a válaszok. Még a bukott miniszterelnök, majd bukott pénzügyminiszer is reagált. Érzelmes pillanatoknak lehetünk tanúi: a jó szlovák megvédi a magyarokat, délibáb látható a világháló kommunikációs terében.”

Ahogyan nekem se felejthető adalék Káčer portréjához a budapesti nagykövetként tett gyűlöletkeltő konfessziója, éppúgy nem hullott ki Őry Péter emlékezetéből sem a múlt, az, hogy kicsoda is valójában Matovič. Íme, miként mutatja be őt:

„Ahhoz, hogy értsük az összefüggéseket és lássuk a délibábot, érdemes picit visszatekintenünk a közelmúltba, s elemeznünk, hogy mi miért is van. Kezdjük azzal, miként jött létre az OĽaNO. Matovič a 2010-es választásokon az akkori SAS listáján jutott be a parlamentebe. Nagyjából egy éve koptatta a SAS-os képviselői helyet, amikor is Orbán Viktor pozsonyi látogatásra érkezett. A délibáb első mozaikdarabkája itt jelenik meg, hiszen Matovič egy performansszal fogadta Orbánt, tábláján az virított, hogy: SZERETJÜK A MI MAGYARJAINKAT, NE LOPJÁK EL ŐKET! Érdemes a „mi magyarjaink” gondolatot kiemelni. Hogy kinek a mije vagyok – vagyunk? Szóval ez egy alapvető filozófiai kérdés.

Véleményem szerint mi senkinek a birtokában nem vagyunk, sem egyénileg, sem közösségileg. Ami tény, hogy az egyetemes magyar nemzethez tartozunk, történelmi és kulturális értelemben is.”

Igor Matovič (j) tüntet a kettős állampolgárság megszerzését megkönnyítő magyar törvény ellen 2011 januárjában l Fotó: ma7

Ezt követően Őry bemutatja, milyen dicséretes tettekkel írta be magát örök időkre a magyar-szlovák barátság „aranykönyvébe” Matovič: „A performansz utáni hetekben a szlovák törvényhozásban az állampolgársági törvény visszamódosítása volt a téma, ahol is a SAS-ból Matovič az akkori ellenzéki Smerrel és SNS-szel a javaslat ellen szavazott. Hogy érthető legyen: épp segítette elkaszálni, hogy az itteni magyarság, ha akarja, felvehesse a magyar állampolgárságot is. Mert a „mi magyarjaink”, azok nem az egyetemes magyarság részei… Ezt követően Matovičot kiteszik a SAS-frakcióból, megalapítja hát az OĽaNO-t. Ahogy a Sme napilapban lévő blogbejegyzésében írja, azért, mert nem szavazta meg, hogy Orbán állampolgárságot osztogasson az országban. Összességében tehát, az OĽaNO létrehozatalának alapköve a magyarság elleni politikai eszme, a magyarság megosztására való törekvés.”

A folytatásból aztán kiderül a szemfényvesztés és porhintés „hősünk” lételeme: „Picit ugorva az időben, Matovič 2019 nyarán az akkori MKP-val tesz egy próbát. Felajánlja, hogy 5 helyet ad a magyaroknak (a mi vagy ő magyarjainak) az OĽaNO listáján. Majd újabb próbálkozással igyekszik a magyar szavazatokra hajtani. (…) Új kormány, új helyzet, Matovič igyekszik megkeresni – megteremteni a saját magyarjaink délibábját, aki a veszélyekre figyelmeztet, az hirtelen közellenséggé válik.

Arra is fény derül, hogy fennáll a lehetősége, hogy az MKP maradékát Matovič majdani platformként vagy társult tagként az OĽaNO keblére emelné, ezzel véget is vetve az egységes magyar politika lehetőségének. Majd jön a magyar nemzeti tragédia 100. évfordulója, amikor újra a „mi magyarjainknak” tenne gesztusokat az akkor már miniszterelnök. Igaz, a valós gondok valós megoldására nagyon gyér a fogadókészsége.

Észre kellene venni, hogy pár szimpatikus mondatért az önmeghatározásunk feladását és a korlátlan támogatást várná, hiszen: legyünk „a mi magyarjaink”.”

Őry Péter l Fotó: Felvidék.ma/ Neszméri Tünde

Végül elérkezünk a káčeri fröcsögéshez, melyről ekképp szól sommásan Őry: „A legújabb ügy Káčer külügyminiszter magyargyűlölő megszólalása, aki ugyebár annak a kormánynak a tagja, amelynek legnagyobb pártja a Matovič által vezetett OĽaNO. Nekem nyolc, hogy kinek a jelöltje Káčer, ahhoz, hogy kinevezzék, az összes pártnak bele kellett egyeznie.

Hogy lehet ebből politikai tőkét kovácsolni szlovák oldalon? Hát úgy, hogy a sajtón keresztül felszólítod bocsánatkérésre (a közös) miniszteredet.”

Zárszava önmagáért beszél: „Visszatérve az alapgondolatra, Matovič sajtótájékoztatója pont arról szólt, amiről 2011-ben: ezek a „mi magyarjaink”, üzenjünk nekik, szavazzanak ránk, mert tudunk szépeket mondani. Mert ha nem így tekintenének ránk, akkor már megoldották volna az állampolgársági törvényt, a média szabályozását, az önkormányzatiságot, az arányossági elv bevezetését, meg pl. a kollektív bűnösség elvének eltörlését. Lássunk tisztán, mert a délibábok tévútra visznek!”

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?