Japánban egyre gyakrabban válik a politika célpontjává a gyarapodó kurd közösség. Ez egyrészt egyfajta lakmusztesztje a japán befogadáskultúrának, másrészt mindössze a csúcsa annak a jéghegynek, amit a nem hivatalos, de gazdasági okokból megtűrt bevándorlás jelent.

A Tokiótól északra fekvő Warabiban szokatlanul nagy a kebabárusok sűrűsége. A magyarázat, bár váratlan, egészen egyszerű: a városban és környékén többezer törökországi kurd él. Számuk tíz év alatt megnégyszereződött, a legóvatosabb becslés szerint is kétezerre tehető. A helyi média szerint ugyanakkor a kurd közösség lélekszáma megugrott a pusztító földrengés után, amely tavaly február 6-án sújtotta Törökország délkeleti részét. A környéket Warabisztánként emlegetik.

Japánt valóságos demográfiai katasztrófa fenyegeti. A lakosság medián életkora 48,5 év, a világon a legrosszabb, leszámítva az országnak alig nevezhető Monacót. A probléma nem új keletű, ahogy az abból adódó munkaerőhiány sem, mégis a bevándorlás gyanakvást, sőt félelmet kelt.

Japán enyhén szólva nem bevándorláspárti. Tavaly 202 menekültet fogadtak be, a menekültstátusért folyamodók 2 százalékát. 2001 és 2020 között Japán átlagosan a kérelmek kevesebb mint 1 százalékát hagyta jóvá, ami jelentősen alacsonyabb, mint sok más országban. 1982 óta mindössze 915 ember kapott menekültstátuszt Japánban. Noha egyesek abban reménykedtek, hogy az ukrajnai háború változást hoz ezen a téren, a tokiói kormány az ukrán menekülteknek inkább egyéves tartózkodási vízumot ajánlott fel, amelynek birtokában hivatalosan munkát is vállalhatnak.

Az első kurdok három évtizede telepedtek meg Szaitama prefektúrában, a már említett Warabi mellett Kavagucsiban, ennek ellenére a beilleszkedésük korántsem mondható tökéletesnek. A japán sajtó szerint a helyi lakosok régebben is panaszkodtak rájuk, főleg a zaj és más bosszúságok miatt, újabban viszont egyre hangosabban tiltkoznak a kurdok jelenléte ellen. Történt ugyanis, hogy július 4-én Kavagucsiban egy kórház sürgősségi osztályát öt és fél órára gyakorlatilag be kellett zárni, miután egy félrement válás miatt verekedés tört ki mintegy 100 kurd részvételével. Állítólag kések is előkerültek, a zavargókra rohamrendőröket hívtak.

Az integráció a hivatalos iratok szintjén sem működik. Hogy mennyire nem, azt jól mutatja, hogy a fenti adatok ellenére Japánban meglehetősen gyorsan nő a külföldön született népesség. Számuk megháromszorozódott 1990 és 2022 között, elérve a 3 milliót, ami a lakosság 2,4 százalékának felel meg. Kavagucsiban a 40 ezer külföldön született lakos a populáció 6,8 százalékát teszi ki. A fémöntő iparáról híres város gyárai és gazdasága a bevándorlóktól függ, akik közül a legtöbben illegálisan vagy megtűrtként tartózkodnak Japánban, mint munkavállalási engedély nélküli menedékkérők.

A kurd közösség jól illusztrálja az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb társadalmi változását Japánban - állapítja meg a The Economist. – Szükség van rájuk, beengedik őket, de nem hivatalosan, csupán “a hátsó ajtón”.

A státus konkrét következményekkel jár. A legtöbb menedékkérő egyik napról a másikra él. Egyetlen kurd kapott hivatalos menekültstátuszt, további ezrek nem rendelkeznek érvényes vízummal vagy munkavállalási engedéllyel. Gyakran őrizetbe veszik őket a vízum túllépése vagy illegális munkavállalás miatt. Gyerekeiket sok iskola elutasítja, mert nem tudnak japánul írni, vagy mert a szüleik nem rendelkeznek vízummal.

A Covid-19 válság aránytalanul sújtotta a bevándorlókat. Sokan elvesztették a munkájukat - már azok, akik nem úgynevezett "ideiglenes engedéllyel" tartózkodnak Japánban, és dolgozhatnak -, így korlátozottan fértek hozzá a szociális támogatásokhoz. A speciális engedély három–hat hónapig érvényes, és nem teszi lehetővé a munkavállalást, legalábbis nem hivatalosan. Emiatt a munkaadók készpénzben fizetik a nekik dolgozó bevándorlókat, szerződés és egészségügyi ellátás nélkül. A munkavállalók folyamatosan azzal a tudattal élnek, hogy bármelyik pillanatban értesítés nélkül elbocsáthatják őket. A lakásbérlés, bankszámlanyitás vagy telefonkártya vásárlása is gyakorlatilag lehetetlen közvetítők nélkül.

A Japán Egyesület a Menekültekért (JAR) szervezet szerint a legszörnyűbb helyzetbe azok a menedékkérők kerültek, akik saját jövedelem híján teljes mértékben családtagoktól, barátoktól, templomoktól, közösségi adományoktól függtek, és a világjárvány kitörése után hirtelen azon találták magukat, hogy jótevőik is elveszítették a jövedelmüket.

Kevés japán fogadja tárt karokkal a migránsokat, a többség nem látja okát, hogy miért érintkezne velük. Egy Warabisztánban 22 éve élő kurd nemrégiben csatlakozott japán szomszédaihoz, hogy megtisztítsák Warabi városi parkját. Órákon át söpörték együtt a járdát, hiába. "Úgy érzem, vastag fal van köztünk és a japán nép között" – nyilatkozta az Economistnak.

A szélsőjobboldal megpróbál politikai tőkét kovácsolni a “lopakodó sokszínűségből”, és a bevándorlók ellen agitál, akárcsak a konzervatív média. Júniusban a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) fiókszervezete javasolta, hogy Kavagucsi városi tanácsa tegyen lépéseket a “bűnöző külföldiek” ellen, mert “néhány helyi lakos úgy érzi, hogy az utcára sem mehet ki”.

A közvélemény-kutatások ugyanakkor azt mutatják, hogy a fiatalabb japánok elfogadóbbak, és ez az arány valószínűleg növekedni fog a migráns népességgel együtt. Kavagucsi egyes iskoláiban a tanulók 30 százaléka migráns családból származik, így a japán gyerekek számára mindennapos tapasztalat az idegennek látszó vagy hangzó társakkal való érintkezés.