A romániai sajtó – televíziók, lapok – siettek világgá kürtölni, hogy a román elnök diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült megnyerni Brazíliát az Ukrajna-párti tábornak. A hipotézis hízelgő, de tények nem támasztják alá. Ellenkezőleg: a brazil elnök megnyilatkozása éppenséggel azt emeli ki, hogy egy évvel a háború kitörése után Brazília – a globális dél többi államához hasonlóan – az Amerikai Egyesült Államok minden erőfeszítése és nyomásgyakorlása ellenére sem hajlandó oldalt választani.

„Brazília elnöke elítélte az orosz agressziót, miután találkozott Iohannisszal” – adta hírül a DCnews román portál, emlékeztetve, hogy „előzőleg Lula bírálta a Nyugatot Ukrajna felfegyverzéséért”. Más tálalásban ugyanez: „miután tárgyalt Iohannisszal, a brazil elnök változtatott a háborúról alkotott véleményén”. Mindkét cikk az Agerpres helyszíni beszámolójára hivatkozik – amely egyébként brazil és nemzetközi hírügynökségi forrásokkal összevetve meglehetősen pontosnak tűnik –, de enyhén szólva túllő a célon, amikor román diplomáciai sikerről beszél.

„Békeklub” kell

Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök – nyugati körökben – nagy felháborodást váltott ki a múlt hétvégi kínai látogatásán tett nyilatkozatával, miszerint az ukrajnai háborút elhúzzák Washington és Brüsszel fegyverszállításai. A Fehér Ház egyik szóvivője azzal vádolta Lulát, hogy „kínai és az orosz propagandát szajkóz”. John Kirby egyúttal kijelentette, hogy a brazil elnök „nem a semlegesség hangján” szólalt meg, miközben azt állítja, hogy célja közvetíteni a béke érdekében. De pontosan mit is mondott Lula?

„Létre kell hozni egy csoportot olyan országokból, amelyek készek keresni a békéhez vezető utat. Türelmesen tárgyalni kell Oroszország és Ukrajna elnökével, de mindenekelőtt meg kell győzni a fegyvereket szállító és a háború folytatását bátorító országokat, hogy hagyják abba. Amikor ugyanis elkezdesz egy harcot – legyen szó háborúról, utcai harcról vagy sztrájkról –, tudni kell abbahagyni. Sokszor nem tudjuk abbahagyni. Úgy gondolom, hogy Kínának fontos szerepe lehet, sőt kitartok amellett, hogy Kínának lehet a legfontosabb szerepe, de egy másik fontos ország az Egyesült Államok. Úgy értem, az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a háború ösztönzésével és el kell kezdenie beszélni a békéről. Az Európai Uniónak is el kell kezdenie beszélni a békéről, hogy meg tudjuk győzni Putyint és Zelenszkijt, hogy a béke mindenkinek fontos, és a háború jelen pillanatban csak őket érdekli” – hangzott a nagy felháborodást kiváltó nyilatkozat.

“É preciso que os EUA parem de incentivar a guerra e comecem a falar em paz”, diz Lula na China.

Em resposta a @rodrigo_rangel, presidente do Brasil pediu que países parem de enviar munição para a Ucrânia e afirmou que conflito “só interessa a Putin e Zelensky”.

(Via:… pic.twitter.com/A9LA9jO0Jv

— Metrópoles (@Metropoles) April 15, 2023

Hazafelé a brazil elnök tett egy kitérőt az Egyesült Arab Emírségekbe, ahol megismételte, hogy egyrészt szerinte Európa és az Egyesült Államok hozzájárul a konfliktus elhúzódásához, másrészt létre kell hozni egy „békeklubot”, vagyis semleges államoknak egy csoportját, amely „le tud ülni” az oroszokkal és az ukránokkal, és „azt tudja mondani, hogy »Elég volt!«”.

Ezután következett a „híres” Iohannis–Lula találkozó, amelyen a román elnök állítólag álláspontja megváltoztatására bírta brazil kollégáját, azaz kimondatta vele, hogy kormánya „elítéli Ukrajna területi integritásának megsértését”. A Iohannis diplomáciai sikerét hirdető beszámolók figyelmen kívül hagyják azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az Egyesült Államok nyilvánosan kikérte magának a brazil elnök nyilatkozatát, illetve a Reuters értesülései szerint a Biden-adminisztráció „privátban is kifejezte nemtetszését az Ukrajna felfegyverzésével kapcsolatos brazil kritika miatt”.

Ez külön-külön is többet nyomhat a latban a román elnök személyes varázsánál vagy eddig nem villogtatott diplomáciai ügyességénél. Már ha változott volna a brazil álláspont, de nem változott. Ukrajna területi integritása mellett Kína is kiállt, mégse jutna eszébe senkinek azt állítani Pekingről, hogy a nyugati álláspontot képviseli.

A hét elején Joe Biden amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan beszélt brazil kollégájával, Celso Amorimmal „számos kétoldalú és globális ügyről, köztük Oroszország Ukrajna elleni háborújáról". Ezután Amorim azt nyilatkozta a Reuters szerint, hogy „Brazília megvédi Ukrajna területi integritását”. Hasonlóképpen fogalmazott Lula is, miután Iohanisszal vacsorázott. Mindketten hozzátették azonban, hogy szorgalmazzák a konfliktus tárgyalásos rendezését, ukrán részről területi engedményekre biztattak, illetve egyikük sem mondta azt, hogy a háborúnak Oroszország kivonulása vethetne véget – ami a nyugati álláspont.

El nem kötelezettek klubja

Az ukrán háborúról cikkező sajtó hajlamos úgy feltüntetni, hogy a frissen magára talált transzatlanti szövetséggel szemben Peking és Moszkva „magányos duettje” áll. Valójában egyrészt a Nyugat sem teljesen egységes – mint azt Macron francia elnök kínai kiruccanása bizonyítja –, másrészt mindenféle diplomáciai igyekezet és nyomás ellenére egy évvel az orosz invázió után még mindig több mint száz ország van szerte a világon, amely nem hajlandó oldalt választani.

Ráadásul, amint arra a The Economist elemzése rámutat, ezekben az államokban él a Föld lakosságának több mint fele, és az egypólusú világrend széttöredezésével ezek az országok egyre fontosabbá válnak. Jó példa erre, hogy a hónap elején Szaúd-Arábia önhatalmúlag „visszaküldte” 80 dollár fölé a kőolaj árát, az OPEC kartell de facto vezetőjeként.

Az idézett elemzés szerint a 25 legnagyobb el nem kötelezett gazdaság – azok az országok, amelyek nem vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben, vagy semlegesek kívánnak lenni a kínai–amerikai rivalizálásban – részesedése a globális GDP-ben három évtized alatt csaknem megduplázódott, és 18 százalékkal meghaladja az Európai Unióét. Könyörtelenül pragmatikusak, a liberális értékekre és az emberi jogokra való hivatkozásokat gyakran öncélúnak tekintik. Az ezekkel kapcsolatos nyugati felhívások figyelembe vétele meggátolná őket abban, hogy szabadon kereskedjenek a szembenálló geopolitikai riválisokkal, és hasznot húzzanak az ellátási láncok átstrukturálódásából, amit a túlzott Oroszország- és Kína-függés felszámolása eredményez. Nem valószínű ebben a kontextusban, hogy egy mégoly sármos kelet-európai államelnök „meg tudná fordítani” egy vacsoránál a brazil kollégát.