Az egyre népszerűtlenebb Erdoğan elnök számára a politikai túlélést jelentheti a több mint négy évtizede tartó konfliktus megoldása, viszont a kurdok a folyamat részeként demokratikus reformokat is várnak Ankarától.

A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) múlt héten bejelentette, hogy harcosai „a jóindulatuk jeleként” megkezdik fegyvereik megsemmisítését, jelezve ezzel a leszerelés iránti elkötelezettségüket. A Törökország és nyugati szövetségesei által terrorszervezetnek tekintett PKK évtizedek óta fegyveres harcot folytat a kurdok jogaiért. A mostani lépés része a rendezésre irányuló szélesebb körű erőfeszítésnek.

A PKK eredetileg májusban jelentette be az 1984 óta tartó, több mint 40 ezer emberéletet követelő fegyveres küzdelem végét, válaszolva a szervezet alapítója, Abdullah Öcalan felhívására. A 76 éves Öcalant 1999 óta egy Isztambul melletti szigeten tartják fogva, ennek ellenére továbbra is jelentős befolyással bír a kurd mozgalomban.

A PKK csütörtöki közlése szerint „egy csoport gerillaharcos lejön a hegyekből, és búcsút int fegyvereinek, ezzel is kinyilvánítva jószándékát a béke és a demokratikus politizálás iránt”. Zagros Hiwa, a PKK szóvivője elmondta, hogy még nem döntöttek az önkéntesen leszerelő harcosok pontos számáról – számuk 20 és 30 között lehet –, ahogy az esemény helyszínéről és időpontjáról sem. A ceremóniára várhatóan július 10. és 12. között kerül sor Erbílben vagy Szulejmáníja városában, az észak-iraki Kurdisztán autonóm régióban. Azt viszont tudni lehet, hogy az ünnepségen részt vesznek majd politikai pártok képviselői, helyi megfigyelők és a média.

A szóvivő ugyanakkor egy arab újságnak nyilatkozva visszautasította a „leszerelés” és a „fegyverletétel” szó használatát. Szerinte a PKK-hoz kötődő gerillaharcosok arra készülnek, hogy „megsemmisítsék fegyvereiket” és visszavonuljanak bázisaikra, jelezve eltökéltségüket, hogy feladják a katonai stratégiát a „demokratikus politika és demokratikus integráció” javára.

Egy PKK-parancsnok az AFP-nek azt nyilatkozta, hogy Öcalan néhány napon belül várhatóan ismét nyilvános üzenetben szólal meg, ami a békefolyamat szimbolikus és gyakorlati megerősítése lenne. A kurdbarát Népi Egyenlőség és Demokrácia Pártja (DEM), amely kulcsszerepet játszott az Öcalan és Ankara közötti tárgyalásokban, a jövő héten találkozik Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel, mielőtt meglátogatják Öcalant a börtönben.

A török kormány üdvözölte a PKK döntését, de hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a döntés a gyakorlatban is megvalósuljon. Eközben a kurdok a folyamat részeként demokratikus reformokat várnak Ankarától.

Ezt emelte ki a DEM Párt pénteki vezetőségi ülése után az alakulat szóvivője is. Ayşegül Doğan hangsúlyozva: Törökország demokratizálódási folyamata és a béke kérdése elválaszthatatlan. Elmondta, hogy várhatóan egy bizottságot hoznak létre a parlamentben, amely társadalmi konszenzuson alapulna, és feladata a békefolyamat intézményesítése lenne.

A PKK fegyvereseinek többsége az elmúlt évtizedet Irak északi részének hegyei között töltötte, ahol Törökország szintén katonai bázisokat tart fenn. A konfliktus rendezésére többször is történt kísérlet, de ezek rendre kudarcot vallottak, elsősorban a kölcsönös bizalmatlanság, valamint a törökországi politika és a regionális – különösen a szíriai és iraki – biztonsági helyzet változásai miatt.

A mostani rendezési próbálkozás időzítése nem véletlen, mutatnak rá megfigyelők. Törökország évtizedek óta nem tapasztalt súlyos gazdasági válsággal küzd. Noha a hivatalos adatok szerint az infláció csökkenő tendenciát mutat az elmúlt évek rekordjai után, a török líra jelentősen veszített értékéből, a külföldi befektetők továbbra is menekülnek, a megélhetési költségek pedig sokak számára elviselhetetlenek. Recep Tayyip Erdoğan elnök Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) népszerűségi mutatói csökkennek, inog a parlamentben az ultranacionalista pártokkal létrehozott Népi Szövetség, és a korábban konzervatív bástyának tekintett városokban is megerősödtek az ellenzéki pártok.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a hatályos török alkotmány értelmében Erdoğan nem indulhat újabb elnöki mandátumért, hacsak a parlament nem ír ki előrehozott választásokat. Ehhez az ellenzék támogatására lenne szükség, vagy egy váratlan stratégiai húzásra, amely átalakítja a jogi játékteret. Ennek eléréséhez az elnöknek ki kell szélesítenie a bázisát a zsugorodó nacionalista-iszlamista választótáboron túlra. Itt jön a képbe a kurd kérdés – mutat rá kommentárjában a Turkish Minute című angol nyelvű, emigrációba kényszerült török újságírók által szerkesztett internetes újság.

A múltban Erdoğan az elnyomás és a kapcsolatépítés között ingadozott. A kurdok felé tett – annak idején, 2013-2015 körül történelmi jelentőségűnek tartott – békekezdeményezéseit felváltották a túlnyomórészt kurd városokban végrehajtott katonai műveletek és – különösen a 2016-os puccskísérlet után – a kurd politikai szereplők elleni jogi leszámolások. A politikai túlélését féltő Erdoğan most, úgy tűnik, ismét béketeremtőként pozícionálja magát, azonban bírálói szerint ez nem annyira a kurd kérdés megoldásáról szól – a kurdoknak nyújtandó kulturális és politikai jogok révén –, hanem sokkal inkább az elnök elvesztett politikai tőkéjének visszaépítéséről.

(Nyitókép: Wikipedia)