„Bármilyen kis segítség jót tesz” – a Szlovákiában szolgálatot teljesítő orvoscsoport egyik tagjával beszélgettünk
Betegközpontú hozzáállást tanult egy hónapos külföldi munkája során Kis Balázs nagyváradi sürgősségi szakápoló, aki tagja volt annak a romániai orvoscsapatnak, amelyik Pozsonyba utazott szolgálatot teljesíteni, miután a koronavírus-járvány gyors terjedése miatt Szlovákia aktiválta az Európai Polgárvédelmi Mechanizmust, amely szerint a többi uniós ország azonnali segélyt volt köteles nyújtani. Mit látott ott, ahol sajtóhírek szerint a brit mutáció elszabadulása miatt az összeomlás szélére került az egészségügyi rendszer, és miért vállalta a 28 napos küldetést, annak minden kockázatával együtt? Ezekről kérdeztük.
A romániai orvoscsapat – az országos katasztrófavédelmi főigazgatóság közleménye szerint öt orvos, nyolc asszisztens és az országos katasztrófavédelem két képviselője – Pozsony egyik legelismertebb szívsebészeti központjában intenzív osztályon fekvő, súlyos állapotban lévő koronavírusos betegeket ápolt. A felügyeletük alatt lévő fertőzöttek 58 százaléka lekerült a lélegeztetőről, 28 százalékuk kezelése a szlovákiai orvosokra maradt a küldetés lejárta miatt, az elhalálozási ráta 14 százalékos volt. Kis Balázs szerint ez úgy is értelmezhető, hogy 86 százalékos volt a túlélési ráta.
„Ha valaki segítségre szorul, legyen ez nemtől, kortól, vallástól, hovatartozástól, nemzetiségtől függetlenül, nekünk kutyakötelességünk segíteni. Én hiszek abban, hogy bármilyen kicsi segítség ilyenkor jót tesz” – indokolta vállalását Balázs. Érdemesnek tartotta a külföldi munkát szakmai szempontok miatt is, hiszen jó lehetőség volt arra, hogy mások munkájába betekintést nyerjen, esetleg olyan módszereket lessen el, amelyek ott beváltak, de itthon még nem használnak.
Elmesélte, bár az elején akarva-akaratlanul fenntartásai voltak külföldi kollégáival szemben az ismeretlen helyzet miatt, nagyon jónak bizonyult az együttműködésük a szlovák szakemberekkel. Több nyelven értekeztek egymással, az angol volt a fő nyelv, de mint mondta, a személyzet nagy része magyarul is beszélt, igaz, dialektusban. Romániai kollégái között volt egyébként kolozsvári, marosvásárhelyi, bákói, iași-i szakember, csapatuknak vezetője szintúgy nagyváradi volt.
Pozsony egyik legelismertebb kórházában teljesítettek szolgálatot, ahol eredetileg nem is volt Covid-részleg, de a magas fertőzésszám miatt ott is nyílt koronavírusos betegek ellátására alkalmas osztály, és a romániai orvoscsapat érkezésekor még nyílt egy intenzív részleg. „Meglepett minket, mert a betegek fiatalok, 25 év felettiek voltak” – osztotta meg Balázs tapasztalatait, aki úgy érzi, „kétszer átgondolod az életedet, amikor szembenézel azzal, hogy nálad fiatalabb személy fekszik előtted”.
Emberileg elsősorban betegközpontú hozzáállást tanult egy hónapos munkája során. Mint kifejtette, sürgősségen jönnek-mennek a páciensek, de Szlovákiában napokig találkozott ugyanazzal a beteggel. „Nekünk minden esetben az elsődleges dolgunk az kellene hogy legyen, hogy a betegnek mindene meglegyen, inkluzív a komfortja. Felnyitotta a szemem arra, hogy én személy szerint jobban oda kell figyeljek a beteg igényeire” – mondta.
A romániai orvoscsapat minden tagja épségben, koronavírus-fertőzés nélkül tért haza a múlt hét végén. Balázs, aki egyébként már kapott koronavírus elleni oltást, úgy véli, nem érdemes azon agyalni, hogy munkájuk során ki vannak téve a fertőzés veszélyének, ráadásul immunizált személyként egy esetleges fertőzés esetén súlyos szövődményekre, intenzív terápiás ellátásra nem számít. „Nem gondolkodunk azon, hogy mi lesz, ha megfertőződünk, mert ha megtennénk, kétszer meggondolnánk, hogy bemegyünk-e ahhoz a koronavírusos beteghez” – összegzett Kis Balázs.
(Címlapi kollázs fotóinak forrása: Facebook/Departamentul pentru Situații de Urgență)
CSAK SAJÁT