Kína és India szívesen megveszi a korábban Európába szállított orosz kőolajat, csak éppen sokkal olcsóbban, mint az EU.

A szakértői véleményeknek és objektív helyzetértékeléseknek álcázott oroszpárti propaganda egyik sarkalatos tétele, hogy Európa lábon lőtte magát a gazdasági szankciókkal, melyeknek a hatását Moszkva alig-alig érzi meg. Ennek az állításnak, úgymond az igazolására többek között azt szokás felhozni, hogy Oroszország Kínának és Indiának adja el azt a földgázt és kőolajat, amit korábban az Európai Uniónak, lenullázva így a szankciók hatását, miközben mi didereghetünk majd télen a fűtetlen lakásokban.

Akik ezzel érvelnek, nem akarnak tudomást venni arról az egyértelmű tényről, hogy a földgáz exportjának, eltérően a patkószegétől, a búzáétól vagy a személygépkocsikétól, van egy specifikuma, az, hogy különleges infrastruktúrát igényel. Ezt az energiahordozót hatalmas beruházást feltételező vezetékrendszereken vagy cseppfolyósított formában, tartályhajókkal lehet exportálni.

A Yale Egyetem oktatóinak a nyugati szankcióknak az orosz gazdaságra gyakorolt hatását vizsgáló, Business Retreats and Sanctions Are Crippling the Russian Economy című tanulmánya szerint 2021-nem Oroszország 170 milliárd köbméter gázt szállított Európába. Ebből mindössze 15 milliárd köbméter volt cseppfolyósított földgáz, a teljes mennyiség kb. 9 százaléka, írja a tanulmány alapján a Hotnews. A cseppfolyósítási és szállítási kapacitás számottevő mértékű növelése költséges és időigényes, hosszú éveket venne igénybe.

Ugyanez érvényes a vezetékekre is. Jelenleg a Szibéria Ereje vezetéken áramlik az orosz gáz Kínába. Ennek az építése 2014-ben kezdődött, s 2019-ig tartott, tehát 5 évet vett igénybe, s 45 milliárd dollárba került. Egy gázvezeték szállítási kapacitását nem lehet tetszőlegesen növelni, lényegesen nagyobb forgalomhoz új vezetéket kell építeni.

Kína tavaly 16,5 milliárd köbméter orosz földgázt vásárolt, s még hosszú évekig technikailag kivitelezhetetlen lesz, hogy a korábban az EU-ba exportált mennyiséget vagy annak akár számottevő részét oda irányítsák át.

A kőolaj esetében más a helyzet. Oroszország a világ egyik legnagyobb kitermelője, napi kb. 11 millió hordó olajat hoz a felszínre. Idén januárban az export több mint 50 százaléka Európába irányult, 20 százaléka pedig Kínába.

A korábban Európába exportált nyersolaj jelentős részét Oroszország jelenleg Kínának és Indiának adja el, de kedvezményes áron, jóval olcsóbban, mint az EU-nak. Ez nagy érvágás Moszkva számára, mivel költségvetési bevételeinek 45 százaléka a kőolajból származik. Európa nem marad kőolaj nélkül, hiszen Kína és India korábbi beszállítóinál exportkapacitások szabadultak fel.

Oroszországnak költségesebb Ázsiába exportálnia az olajat, mint Európába, a tankhajóknak sokkal hosszabb utat kell megtenniük, ráadásul a nagy nyugati kőolajipari vállalatok kivonulása megnehezítette a kitermelést. Az orosz pénzügyminisztérium arra számít, hogy a kőolajexportból származó bevételek idén 9-17 százalékkal csökkennek a tavalyiakhoz képest.

A nyugati szankciókra immunis orosz gazdaság képe nem több mint mítosz, jobban mondva tényekkel nem alátámasztható propaganda.