Törökországban 15 százalékkal kisebbek a bérek, mint nálunk, Kambodzsában kétharmadával.

Textilipari és lábbeliket gyártó cégek egész sora be az elmúlt pár évben Romániában. A folyamatban szerepet játszott a járvány miatt gazdasági válság, azonban a gyártók kivonulása már korábban elkezdődött. A fő ok az, hogy Románia túl drága lett a bérmunkában dolgoztató multinacionális divatipari cégek számára.

A készruhagyártásban 3 350 lej (740 dollár) a bruttó minimálbér, ami 2 050 lej nettónak felel meg. Ez bőven elmarad az országos nettó átlagbértől, nemzetközi összehasonlításban azonban egyre kevésbé számít versenyképesnek, legalábbis ez derül ki a H&M által közzétett adatokból.

A világ egyik vezető divatipari cégének számító svéd vállalatnak 8 hazai gyártó dolgozik, összesen 16 gyár. Korábban több beszállítója volt a H&M-nek, időközben azonban a cég az olcsóbb munkaerőt kínáló országokba helyezte át a termelés zömét részét.

A H&M-nek dolgozó törökországi cégeknél 601 dollár e bruttó átlagfizetés, Kínában pedig 571 dollár, kb. 15 százalékkal kevesebb, mint Romániában. Más országokban még alacsonyabb a bruttó bér: Kambozsában 264, Indonéziában 201, Mianmarban 153, Indiában 150, Bangladesben pedig 127 dollár. Ennek tükrében nem csoda, hogy Romániában már csak néhány ezren dolgoznak a svéd divatipari vállalatnak, Indonéziában azonban 154 ezren, Indiában 129 ezren, Bangladesben pedig 601 ezren.

A hazai textilipartól azonban nem csak az ázsiai országok vonják el a megrendeléseket, de erős konkurenciát jelent a Moldvai Köztársaság és Albánia is, ahol a költségek szintén lényegesen alacsonyabbak, mint nálunk. 2008 óta a textiliparban dolgozók létszáma kb. 150 ezerrel csökkent.