Európa (energia)szegényebb fele nem készült fel a zöld átállásra
Az Európai Unió a világ első karbonsemleges térsége akar lenni, azonban polgárai – főleg a keleti és a déli tagállamokban – nem készültek fel az ambiciózus törekvés megvalósítására. Maga az Európai Bizottság is tart attól, hogy a zöld átállást kisiklathatja a franciaországi sárgamellényesek megmozdulásaihoz hasonló felháborodás-hullám.
Az EU azt tűzte ki célul maga elé, hogy 2050-re teljesen klímasemlegessé válik, azaz gazdasági tevékenységeivel nem idéz elő üvegházhatásúgáz-kibocsátást. A gyökeres átalakulás menetrendjét vázolja fel az európai zöld megállapodás (new green deal).
Július 14-én az Európai Bizottság javaslatokat fogadott el annak érdekében, hogy az EU 2030-ra legalább 55%-kal csökkenteni tudja a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Szakértők szerint ilyen mértékű kibocsátáscsökkentést kell elérni az előttünk álló évtizedben ahhoz, hogy 2050-re Európa a világ első klímasemleges földrészévé váljon.
Társadalmi következmények
A csomag kapcsán a legtöbb újságcikk a belső égésű motorok 2035-re tervezett kivezetését emelte ki, azonban az éghajlat-, energia-, közlekedés- és adópolitikát érintő intézkedések mindegyike közvetlenül kihat majd az állampolgárok mindennapi életére. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése várhatóan jelentősen megemeli az energiahordozók, a közlekedés és számos használati cikk árát.
Az Európai Bizottság jelezte, hogy tisztában van az átállás hatalmas társadalmi árával, és „biztosítani fogja”, hogy „se egyének, se térségek ne legyenek vesztesei” a folyamatnak. A folyó hétéves uniós költségvetés és a Next Generation EU eszköz révén rendelkezésre álló, összesen 1,8 ezermilliárd eurót kitevő pénzösszeg egyharmada az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek finanszírozására szolgál.
Kérdés azonban, hogy elég lesz-e ez a pénz, illetve a megfelelő helyre kerül-e ahhoz, hogy tompítsa az intézkedések súlyát az átállás gazdasági hatásainak leginkább kitett kisjövedelmű háztartások esetében.
Egy romániai (bolgár, görög, portugál stb.) munkás nem azért jár 20 éves vagy annál idősebb, erősen szennyező dízelautóval, mert fittyet hány a környezetre és gyermekei jövőjére, hanem mert a család bevételeiből nem futja újabbra. És ezen nem segít, ha többletadót vetnek ki az idősebb járművekre, ahogyan azt a minap Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter felvetette. Létezik ugyanis egy bizonyos jövedelemhatár, amely alatt a mégoly nemes szándékkal életbe ültetett – a környezetkímélőbb mobilitásra való átállást ösztönző – intézkedés is egyfajta „szegénységi adóként” csapódik le, és heves indulatokat gerjeszt.
Sárgamellényesek mindenfelé?
Az európai intézmények tartanak is attól, hogy a zöld átállás erős társadalmi ellenkezésbe ütközhet, mivel plusz fizetési terhet ró a szennyezőre. A közlekedés és a szállítás drágulása a franciaországi sárgamellényesekéhez hasonló lázadásokat válthat ki szerte Európában, jegyezte meg minapi elemzésében az El Pais. A neves spanyol napilap idézi Paolo Gentilloni gazdasági biztost, aki „már 24 órával az Európai Bizottság klímacsomagjának bemutatása után” figyelmeztetett, hogy „nagyon könnyű negatív propagandát folytatni a most elfogadott javaslatainkból kiindulva”. Az EB nem utolsó sorban attól tart, hogy a társadalmi elégedetlenség meghiúsíthatja magának az ambiciózus csomagnak a megvalósítását.
A spanyol lap idéz egy tanulmányból, amelyet az EB rendelt meg a zöld átállás várható társadalmi hatásairól. Ebben szó szerint megfogalmazódik, hogy „a fosszilis energiahordozókra kivetett magasabb adó nagyobb mértékben sújtaná a kisjövedelmű háztartásokat, főleg a fűtést illetően”. A hivatkozott dokumentum szerint a javasolt változások nyomán az autósokra és a háztartásokra háruló teher enyhén nőne, ha a széndioxid adója tonnánként 30 euró körül lenne. Ellenben egy 70 euró/tonnás szennyezési adó drasztikus áremelkedéshez vezetne: 22 százalékkal dobná meg a fűtőolaj és 12 százalékkal a benzin árát.
Éppen ezért az EB javasolt egy éghajlat-politikai szociális alapot, amely az energia-, illetve a mobilitásszegénység által leginkább sújtott vagy veszélyeztetett uniós polgárok támogatására szolgál. A következő hét évben összesen 72,2 milliárd eurót biztosítanak majd épületfelújításra, a nulla és alacsony kibocsátású közlekedési rendszerekhez való hozzáférésre „vagy akár jövedelemtámogatásra”.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) szerint mindez nem elég. Ezért követelik a csomag módosítását a soron következő, az Európai Parlament és a Tanács részvételével zajló együttdöntési folyamatban. Ludovic Voet főtitkár főként azt kifogásolta, hogy az EB kiterjesztené a kibocsátáskereskedelmi rendszert a közúti közlekedésre és az épületekre. Ez szerinte a sárgamellényesekéhez hasonló „társadalmi robbanást” válthat ki Európa-szerte.
Mint ismert, három évvel ezelőtt a sárgamellényesek lázadását (a tüntetéseken viselt láthatósági mellényekről nevezték el őket így) az üzemanyagok adójának emelése váltotta ki. A gyakran erőszakba torkolló megmozdulások azóta sakkban tartják Emmanuel Macron elnököt, és akadályozzák az elnök által beígért „reformok” végrehajtását. Emiatt aztán – ahogy az El Pais is rámutat – a franciaországi lázadások erőteljesen kihatnak a több európai politikai vezető kedélyére is.
.jpg)
