Tovább csökkent a burgonya termesztési területe Hargita megyében, miközben bizonyos takarmánynövények és kalászosok vetésterülete növekvőben van. Bár a tavaszi csapadékhiány következtében mérsékelt pedológiai, vagyis talajtani aszály alakult ki a térségben, a szántóföldi kultúrák állapota egyelőre kedvező – derült ki többek között a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságnak a prefektusi kollégium legutóbbi ülésén ismertetett jelentéséből.

Megtudtuk, hogy az elmúlt periódus időjárása komoly kihívások elé állította a gazdálkodókat. Az ősz csapadékszegény volt, a téli hónapokban pedig csak rövid időre alakult ki hótakaró, amely megfelelő védelmet nyújthatott volna az őszi vetések számára. Bár egyes mélyebben fekvő területeken a mínusz 15 Celsius-fokos fagyok károsították a növények föld feletti részeit, az állományok összességében jól átvészelték a telet: a vetések 97 százaléka megfelelő tőszámmal maradt fenn. A helyzetet azonban jelentősen rontotta a tavaszi csapadékhiány. Míg januárban és februárban a lehullott csapadék még meghaladta a sokéves átlagot, márciustól májusig már jóval kevesebb eső esett a megszokottnál.

Az Országos Meteorológiai Intézet értékelése szerint egy méteres mélységig a talajrétegben mérsékelt pedológiai aszály alakult ki, vagyis a szántóföldi növények vízellátottsága már érezhetően romlott. A tél és a kora tavasz ugyan valamivel melegebb volt az átlagosnál, áprilisban és májusban viszont az átlag alatti hőmérsékletek és a májusi fagyok részben a gyümölcsösökben okoztak károkat. A szántóföldi kultúrák nem szenvedtek jelentős fagykárt.

Az adatokból kitűnik, hogy Hargita megye vetésszerkezete változóban van. A legszembetűnőbb átalakulás a burgonyaterület csökkenése. A megye „gerinckultúrájának” számító pityóka esetében az elmúlt egy évben is egyértelmű a visszaesés: a tavalyi 5900 hektárral szemben idén már csak 5000 hektáron termesztik. Hosszabb távon a folyamat pedig különösen drasztikusnak tűnhet, ugyanis tizenhárom évvel ezelőtt még közel 15 000 hektárnyi területet foglalt el a megye egyik legfontosabb szántóföldi növénye.

A szakemberek szerint a csökkenés hátterében több tényező áll. Mérséklődött az egy főre jutó burgonyafogyasztás, miközben nőtt a hektáronkénti terméshozam, így kisebb terület is elegendő a kereslet kielégítésére. Emellett erősödött az Európai Unióból érkező import, jelentősen emelkedtek az üzemanyag-, műtrágya- és növényvédőszer-költségek, a termelők szervezettsége pedig továbbra is gyenge, a kisebb gazdaságok nehezen jutnak be a hipermarketek polcaira.

A visszaesés elsősorban a kistermelőket érinti, akik egyre inkább csak saját fogyasztásra vagy állataik takarmányozására termesztenek burgonyát. A nagyobb gazdaságok ezzel szemben továbbra is versenyképesek, mivel rendelkeznek megfelelő tárolókapacitással, válogatóberendezésekkel és biztosabb értékesítési lehetőségekkel.

A burgonya „rovására” elsősorban az évelő szálastakarmányok nyertek teret, így a lucerna és a vöröshere is, amelyek egyre nagyobb szerepet töltenek be az állattenyésztő gazdaságok takarmánybázisában. Ezek vetésterülete 32 945 hektárról 35 187 hektárra nőtt. Növekedést mutat a tavaszi árpa is, amely 1850 hektárról 1900 hektárra emelkedett. A zab területe ugyanakkor látványosan bővült: a tavalyi 750 hektárral szemben idén már 1250 hektáron termesztik.

Ezzel szemben a silókukorica vetésterülete csökkent, 3620 hektárról 3100 hektárra mérséklődött, ugyanakkor továbbra is meghatározó szereplője marad a takarmányellátásnak. A szemes kukorica termesztése enyhén visszaesett, amit a szakemberek elsősorban a vadkárokkal magyaráznak.

A cukorrépa termesztése az elmúlt évhez képest szerény növekedést mutat – 56 hektárról 79 hektárra bővült –, ez azonban még mindig messze elmarad a tíz évvel ezelőtti mintegy 350 hektáros, illetve az 1990 előtti, ezer hektárt is meghaladó termőterülettől. A gazdák szerint a termesztési kedvet továbbra is visszafogja az alacsony felvásárlási ár és a magas termelési költség.

Pozitív tendencia ugyanakkor, hogy tovább növekszik a bogyós gyümölcsök – elsősorban a málna, a fekete ribizli és az áfonya – termesztésére használt terület.

A tavalyi és idei adatokat tekintve a megye teljes mezőgazdasági területe gyakorlatilag stagnál: 390 307 hektárról 390 194 hektárra módosult. A szántóterület is alig változott, 71 548 hektárról 71 366 hektárra csökkent. Ezzel szemben a természetes kaszálók kismértékű növekedést mutatnak, 179 341 hektárról 179 527 hektárra emelkedve, míg a természetes legelők területe enyhén visszaesett, 138 334 hektárról 138 205 hektárra.

A mezőgazdasági igazgatóság szerint a növényállományok jelenlegi fejlettsége összességében kedvező. Az őszi búza és árpa kalászba szökött, a tavaszi gabonák intenzív növekedési szakaszba léptek, a kukorica és a cukorrépa fejlődése megfelelő ütemű, a burgonya pedig bokrosodik. A gazdák jelenleg az ápolási munkákat, valamint a gyomok, betegségek és kártevők elleni védekezést végzik.

A csapadékosabb időszakok miatt ugyanakkor már több növényvédelmi riasztást is kiadtak. A szakemberek figyelmeztetnek a hagymaperonoszpóra, az alma- és körtevarasodás, a lisztharmat, a gabonafélék levélbetegségei, valamint a burgonyavész fokozott fertőzési veszélyére.

A jelentés összegzése szerint a megye mezőgazdaságát elsősorban a gazdasági környezet alakítja. A vetésszerkezet egyre inkább az állattenyésztés igényeihez alkalmazkodik, a hagyományosan meghatározó burgonyatermesztés pedig tovább veszít jelentőségéből.