Az óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb darazsa, akár öt centiméter hosszúra is megnőhet, teste vaskos, szárnyfesztávolsága eléri a 7-8 centimétert. Májustól jelennek meg a kertek, parkok gyepén, a korhadó fák közelében vagy a komposztnál, akár tömegesen is keringhetnek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében arra kér, senki ne bántsa ezeket a rovarokat, mert az emberekre, a háziállatokra nem veszélyesek.

Ártalmatlanságuk miatt a Magyarországon élő féltucatnyi tőrösdarázsfaj irtása felesleges, ráadásul az óriás tőrösdarázs védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft, elpusztításuk éppen ezért törvénytelen is. A tudatlanság sajnos évről évre számos ilyen állat pusztulását okozza, amikor a felesleges pánikkeltés hatására a munkájukat nem kellő szakmai felkészültséggel végző rovarirtók tömegesen mérgezik le a tőrösdarazsakat, hangsúlyozza az MME.

Mint írják, a rovarcsalád hazai képviselői túlnyomórészt termetesek és látványos megjelenésűek. Ezek a rovarok nem tévesztendőek össze a családi közösségekben élő, a ház körül gyakori és agresszív, jellegzetes fekete-sárga mintázatukkal jól elkülöníthető társas darazsakkal, köztük a lódarázzsal.

A tőrösdarazsak is rendelkeznek fullánkkal, ezt azonban, hacsak nem érinti meg őket az ember, nem ellene használják, mérgük pedig nem fájdalomkeltésre, hanem a lárvák megbénítására szolgál. A tőrösdarazsak ugyanis parazitoidok, szaporodásukhoz, a peterakáshoz nagyobb rovarok, elsősorban lemezescsápú bogarak lárváira van szükségük.

Megjelenésükre ott számíthatunk, ahol a talajban, a pusztuló fában, a komposztban nagy, gyakran jelentős mennyiségben találnak cserebogár-, szarvasbogár-, orrszarvúbogár-, rózsabogárlárvát. Ezeket a faanyagon keresztül vagy magukat a talajba ásva a szúrásukkal bénítják meg, hogy belepetézzenek, a kikelő lárvájuk pedig belülről fogyasztja el a még élő pajort.

A tőrösdarazsak éppen ezért nélkülözhetetlen elemei a kiskert, a park, az ültetvény vegyszermentes, biológiai alapú rovarok elleni védelmének. Ne féljünk tehát a tömegesen feltűnő, a talajhoz közel, jellegzetesen lassan repülő tőrösdarazsaktól. Ha idegenkedünk a rovaroktól, nyugodtan menjünk tovább, de ha természetbúvárként olyan szerencsében van részünk, hogy láthatunk egy ilyen „rajzást”, érdemes leülni a közelben, és megfigyelni ezeknek a fogyatkozó és érdekes óriásoknak az életét, írja a Magyar Madártani Egyesület.