„Ezen a pünkösdi búcsún tizenötezer székely gyónt és áldozott. Tizenötezer megszentelt kisostya fogyott el ebben a kegyes sereglésben. Tizenötezer székely lélek ajánlotta itt magát Isten és a csodatevő Szűz kegyelmébe” – írja 1943-as cikkében Finta Zoltán a Keleti Újságban. A csíksomlyói búcsú középkori eredetű fogadalmi zarándoklat, amit kezdetben a székelyek pünkösdi ünnepeként ismertek, és csupán 1990-től vált az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé. A Keleti Újság 1943-as kiadásában a szerző úgy említi az eseményt, mint a napot, amelyen „a hit zsarátnoka fellobban s lángnyelvei, az énekek és zászlók körüllobogják a somlyói hegyet”. A szerző kiemeli, aki ezt az ünnepet nem látta, nem ismeri, mert nem ismerheti a székelyt.

Finta Zoltán A csíksomlyói „kikerülés” című 1943-as cikkében kiemeli, nehéz szóval érzékeltetni, hogy mit jelent Csíksomlyón a székelyek pünkösdi búcsúja.  A helytállás ünnepe, írja a szerző, hangsúlyozva, hogy a helytállás, a bizakodás és a kitartás népe volt mindig is a székely.

Cikkéből kiderül, a csíksomlyói búcsú eredete a vallási villongások korára esik, arra az időszakra, amikor János Zsigmond fejedelem fegyverrel, sereggel tört rá a csíki székelyekre, hogy unitárius hitre térítse őket.

„A székely hívő nép. A csíki székelyek a maguk katolikus hitét fegyverrel és sereggel védték meg, s a fejedelem hadait kapával, kaszával verték szét. A székely nem adja hitét, lelke igazságát, szelleme szabadságát még a fejedelemnek sem” – fűzi hozzá a szerző, majd kiemeli, a csíksomlyói búcsú nem csupán katolikus ünnep, hanem minden vonatkozásában mélységesen magyar is. „A hit és magyarság békés, gyönyörű összhangja megkapó és lenyűgöző ebben a hatalmas tömegzarándoklásban”.

A győzelem emlékét hordozza a csíksomlyói búcsú, a „kikerülés” a valamikori hadra kelést idézte: a csoportok élén a keresztek mellett csengők és zászlók mutatták az irányt, sőt egyes települések dobosokat is vittek, így csalogatták vissza különféle ritmusokkal az eltévelyedett sajátjaikat. Finta Zoltán kiemeli, 1943-ban nehéz idők jártak Székelyföldön, „egyes székely vidékek férfi népét a haza védelmének parancsa szólította más sereglésre, s a ruhával, a lábbelivel is sokan takarékoskodnak”, mégis hatalmas embertömeg verődött össze. „A távoli Zetelaka katolikus székelyei több mint négyszázan jöttek el”.

Mint írja, vétkeinek terhétől szabadul a búcsún a székely katolikus lélek, „úr és szegény napszámos, jól öltözött úri kisasszony és mezítlábas öreganyóka sorban áll és szent türelemmel várakozik, hogy az udvaron (a kegytemplom udvarán szerk. megj.) felállított gyóntatószékhez jusson, meggyónjon s megkapja a feloldozást”.

A cikkből az is kiderül, csíksomlyói búcsú eső nélkül szinte elképzelhetetlen, „nem igen volt rá példa emberemlékezet óta”. 

A kikerülés „hatalmas emberkígyót” idéz, a férfiak és nők településeik zászlóaljai alá tömörülnek, abban a sorrendben, ahogyan a települések kat

onái valamikor a harcba vonultak. „Kigyúl a hegy lába, a székely lélek lángjai lobognak, égig csapkodnak. Nincs semmi szertartás. Békés had vonul fel a hegyre, s nincs más fegyvere, csak az ősi ének, a kereszt s a zászló. Nem ismeri a székelyt, aki nem volt ennek tanúja, hogy hogyan oldódnak fel egyetlen áhítatban, egyetlen dallamban, egyetlen célban: nemcsak egyházi ünnep ez, hanem minden ütemében, minden mozzanatában gyökeresen és tisztán magyar is”.

A kor újságírója arra is kitér, a csíksomlyói búcsú a nép ünnepe, ünnep, amikor a nép találkozik hitében Istenével.