Az elmúlt két év járványügyi korlátozásait követően idén újra nagy számban érkezhettek Csíksomlyóra zarándokok a pünkösdi fogadalmi búcsú ünnepére. A Kis- és Nagy-Somlyó hegyek közötti nyeregben tartott ünnepi szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka, dr. Udvardy György veszprémi érsek a békének és a béke elérésének a szükségességét hangsúlyozta szentbeszédében. A képekre kattinta galéria nyílik Gábos Albin fotóiból.

A szervezők becslése szerint mintegy 340 ezer zarándok érkezett Csíksomlyóra szombaton. A tömeg ezúttal kisebbnek bizonyult a Csíksomlyóra vezető Szék útján, hiszen az autóbuszos zarándokok nagyobb részének azt javasolták, hogy Csíkszeredát észak felől közelítsék meg, ne terheljék a vasúti felüljáró híd bontása miatt kialakított kerülőutakat.

Ugyanakkor az is közrejátszhatott a kényelmesebb feljutásban, hogy az önkormányzat ezúttal szigorúan lépett fel a búcsús árusokkal szemben és határozottan előírták, mit lehet árusítani a búcsú idején és mit nem. Ennek megfelelően főleg egyházi kegytárgyakat, búcsús emlékeket, kézműves termékeket, kürtős kalácsot és mézeskalácsot lehetett kapni. A rendet Hargita megyei rendőrök, Hargita és Maros megyei csendőrök és a Csíkszeredai Helyi Rendőrség munkatársai vigyázták. Utóbbiak arra kötelezték az engedély nélkül lufikat árusítókat, hogy eresszék le a légballonokat és hagyják el a helyszínt.

A zarándokok egész héten át érkeztek a hargitai megyeszékhelyre, számos program fogadta a búcsújárókat. Szombaton a kegytemplom környéke kezdett igazán besűrűsödni. A keresztaljak hosszú sorokban vonultak fel a Kis- és Nagy-Somlyó hegyek közötti „nyeregbe”, hogy részt vegyenek az ünnepi szentmisén. A szertartás főcelebránsa dr. Udvardy György veszprémi érsek volt, a koncelebránsok dr. Kovács Gergely, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke, Kerekes László segédpüspök és Urbán Erik, erdélyi ferences tartományfőnök voltak.

A szónok a szentbeszéde kezdéseként arra emlékeztetett, hogy a híveket „a Szentlélek kiáradásának megünneplése gyűjti egybe minket ezen az ősi Mária- kegyhelyen, a Somlyói Máriánál. Kérve Máriától, a kegyelemmel teljestől az ő anyai oltalmát és segítségét egyéni életünk, családjaink, magyar népünk és nemzetünk számára, a világ bármely pontján is éljünk”.

„Különböző helyekről érkeztünk, akár különböző motivációval is: keresztény hitünk ünneplése, kéréseink-könyörgéseink, közös imádság, ősi hagyományunk megőrzése, a zarándoklással járó áldozat fölajánlása, a megtérés szándéka, a lelki megerősödés, a találkozás vágya, az együvé tartozás élménye vezethet bennünket” – fogalmazott az érsek. „Várjuk, hogy a Szentlélek – a csodálatos tanácsadó, az erős Isten, a béke és a jóság lelke – betöltsön és megerősítsen, megújítson bennünket, mert igencsak rászorulunk segítségére, mert nagyon vágyakozunk erre” – tette hozzá Udvardy György.

Ezt követően kitért arra, hogy a világ magyarsága a keresztségben nyeri el valódi  identitását az egyéni és közösségi életben egyaránt. „A keresztségben ismerjük föl személyi adottságainkat, ajándékainkat, értékeinket, amivel készek vagyunk szolgálni másokat. A keresztség segít érteni, értelmezni, értékként tekinteni a néphez, a magyar nemzethez tartozásunkat. Így sem a nemzet gondolatának az elvetése, megvetése, sem a szélsőséges – mások fölé helyezése – nem a mi gondolatunk” – emelte ki a szónok.

Ezt követően kitért arra, hogy  az embernek jót akaró Isten az, „aki üdvösséget, békét akar az embernek, és az emberben”. Hozzátette: ez még akkor is igaz, ha az ember mindig találkozik a háború és a békétlenség különböző formáival. „Békevágyunknak köze van a hitünkhöz, mely az egyén és a közösség békéjét magától az Istentől, a történelem urától várja. A béke a világ végső jövője: az új ég és az új föld” – hangsúlyozta.

Ugyanakkor hozzáfűzte: a békét meg kell teremteni, és ki kell alakítani a készséget a békére, és ennek érdekében megtenni az új, az első lépést. „Az ellenségeskedést megszüntető szeretet az Istenbe vetett hitből él. Isten nem fárad bele az emberekhez való közeledésbe. A keresztény hit a békét nem az emberektől, hanem az Istentől várja. A béketeremtésnek azonban kockázata is van (…). A békéért meg kell küzdeni. Ez prófétai harcot jelent az egyén és a közösségek számára is. De a béke mégsem, mint ennek a küzdelemnek az eredménye, hanem mindig, mint az igazságosság gyümölcse születik meg” – foglalta össze Udvardy György.

A szónok a folytatásban kitért a „küzdelmek” feladásáról is. „Könnyű feladni, lemondani hagyományról, ünnepről, ünneplésről, találkozásról, családról, házasságról, gyermekről, idős szülőről, igazságról, kultúráról, nemzetről, a hit szerinti mindennapokról. (…) Indok mindig van. De ez gyengíti belső, hitből fakadó döntéseinket, életünket. Gyengíti örökéletre irányuló vágyunkat, elhomályosítja a végsőítélet valóságát. Ez nagyon veszélyes! Igen! Küzdeni kell a jóért” – emelte ki az érsek.

„Akarjuk a békét és a jót minden embertestvérünknek, kiemelten a ránk bízottaknak, akikkel összeköt együvé tartozásunk, akikért különös felelősséggel tartozunk. Vállaljuk a jóakarat, a jó cselekedetek által a béke esdését és a béke munkálását. Visszatérve otthonainkba lelkes, békességet teremtő jóakaratú emberek kívánunk lenni. Hogy a világnak legyen reménye és jövője!” – hangsúlyozta Udvardy György.

A szentáldozást követően az ünnepi mise a magyar- és a székely himnusz eléneklésével ért véget.