A csíksomlyói pünkösdi búcsú imaszalagos zarándoklatának világi fővédnökeként járta végig a Máriapócs és Csíksomlyó közötti Mária-utat Molnár Levente Liszt Ferenc-, Magyar Örökség- és Kriterion Koszorú-díjas világhírű operaénekes. Útja során a magyar összefogás, nemzeti élni akarás számos kiemelkedő példájával találkozott. Zarándoklata végeztével továbbra is a Kárpát-medencei magyar közösségért kíván tevékenykedni.

Május 7-én indult el Máriapócsról és 21-én, pénteken érkezett Csíksomlyóra Molnár Levente, hogy átadja a búcsút szervező ferences szerzeteseknek az útja során rábízott imaszalagokat, amelyeken számos olyan egyén és közösség fogalmazta meg kéréseit, akik nem lehettek jelen személyesen a magyarság egyik legnagyobb vallásos eseményén.

Amint a világhírű művész a Maszol érdeklődésére elmondta: éppen egy nehezebb időszakot élt meg, amikor felkérték erre a küldetésre. „A művészvilág eléggé leállt az elmúlt időszakban. Én tevékenykedtem elég sok mindenben. Tanítottam is közben, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen megalapítottam az énekoktatást felsőfokú szinten. Ezzel megvolt az elfoglaltságom, nagyon élveztem, élvezem. Sikeres a szak, igazi „bölényeket” nevelünk most már. Sok mindent csináltam az online térben is. Volt bőven elfoglaltságom, de az igazi színpadi dolgok nagyon is hiányoztak” - elevenítette fel az elmúlt időszak történéseit Molnár Levente.  

Mint visszaemlékezett: éppen „kicsit maga alatt volt”, nem találta a válaszokat a kérdéseire, hogy meddig tart a bizonytalan időszak, hogyan fog véget érni és merre fog tovább haladni az ő maga élete is. „A jó Istent kértem, hogy valami történjen, valami olyasmi, amivel a magyarokban előadóművészként tarthatom a reményt, hogy tegyek valamit a népemért” – idézte fel.

Örök életre szóló élmény

Ebben a helyzetben hívta fel Molnár Sándor, az Erdélyi Mária Út Egyesület vezetője és kérte fel a 2021-es csíksomlyói búcsú imaszalagos zarándoklatának világi fővédnökségére. Először csak arra kérte, hogy a nevét, arcát adja az eseményhez, ám Molnár Levente azt kérte, zarándokolhasson végig a Mária-úton. „Kicsit későn jött a felkérés, így nem tudtam teljes mértékben felkészülni, volt egy kis „csalás”, de hát így is két hét alatt több mint 300 kilométert mentem. Zarándoklatnak azt gondolom, igenis beillik, és nagyon kemény volt. Olyan missziónak lehettem a bástyája, ami örök életre szóló élményt okozott” – emelte ki az énekes.

Kapcsolódó

Átadta Csíksomlyón a zarándoklata során összegyűjtött imaszándékokat Molnár Levente operaénekes

Véget ért a gyergyóremetei születésű Molnár Levente operaénekes két hétig tartó gyalogos zarándoklata.

csíksomlyói búcsú

Mint elmondta: fantasztikus missziót teljesített, és olyan lehetőségeket tárt fel számára a zarándoklat, ami a magába szállást, a saját dolgainak átértékelését jelenti. Egy percig sem bánta meg a vállalását, nem gondolt arra, hogy feladja, élvezte minden pillanatát. „Úgy mentem bele, hogy tudjak egy fontos dolgot az életemben tenni. Mindezt egy olyan időszakban, amikor nagyon sokan nem indulhattak el, főleg a külföldiek, a magyarországiak” – tette hozzá.

Falvak, városok, iskolák

Az imaszalagok folyamatosan gyűltek az út során, több száz ilyen szándékot, kérést bíztak az operaénekesre egyének, leginkább pedig közösségek: iskolák, falvak, városok. Molnár Levente hangsúlyozta: zarándoklata újra visszavezette Erdélyhez, rádöbbent, mennyire gazdag ez a vidék. Mint elmondta: azt is jó volt megélnie, hogy a magyarság igenis tud egységesen, nemzetben gondolkodni, hitben, nyelvben egységes, összetartó közösségként. Kiemelte, az út során saját lelki békéjét is sikerült megtalálnia.

Molnár Levente útja során, több helyszínen is énekelt a helyi közösségeknek. Ezekről a találkozásokra szívesen emlékezett vissza a művész. „Rengeteg új embert ismertem meg, rengeteg új embert zártam a szívemben. Igazi kulturális értékek is születtek, nem csak barátságok. Egy ilyen pandémia után minden ilyen nagyon fontos. Azt tudom, mondani, hogy ahogyan fogadtak engem Szilágysomlyón, Kárásztelken, vagy Gyergyóremetén, az kicsit olyan volt, mint a lehetőség a megváltásra. Fantasztikus volt, hogy a hitüket, az imájukat, a hálájukat rám bízták, tudhattam róla” – idézte fel. Hozzátette: hónapokra lesz szüksége, hogy a sok élményt feldolgozza.

Az énekes a szalagokba beleolvasva azt látta, hogy legtöbben nemzeti egységet kérnek, megbocsátásért könyörögnek és vezekelnek. Az énekes visszaemlékezett arra, hogy a helyi közösségek mindenütt a „tenyerükön hordozták”. Útja során ugyan lefogyott, de minden este különleges helyeken látták vendégül és pihenhetett meg.

Szégyenország

A művész kérésünkre felidézte az egyik olyan történetet, ami talán legjobban megérintette útja során. A zarándoklat egyik állomásán, Szilágysomlyón a helyi iskolában mesélt a gyerekeknek szakmájáról, magáról.

„A gyerekeknek énekeltem, ők is nekem. A végén szabadon tettek föl kérdéseket. Rengeteg jó kérdés volt, de egyik nagyon kiborított. Egy kisfiú azt a kérdést tette fel nekem, hogy ha ilyen sikeres vagyok, akkor miért mentem el hozzájuk, abba a „porfészekbe”? Éppen ezt látom, hogy sok erdélyinek, kelet-európainak ez van a lelkében. Úgy szocializálódnak a gyerekek, hogy ez van bennük, és ez szomorú. Ők a csillogást látják a tévében, az interneten, hogy az valahol ott van külföldön, és egy szégyenországban élnek” – idézte fel Molnár Levente. Megjegyezte: „hihetetlen” értékekre lelt az erdélyi szórványmagyarság körében, az élni akarás, az összefogás, a ragaszkodás számos példájával talákozott.

Molnár Levente művészi karrierjével kapcsolatban elmondta: nem panaszkodhat, érkeztek az utóbbi időszakban külföldi felkérései. Ugyanakkor a zarándoklata is megerősítette abban, hogy „még ereje teljében” idehaza, a Kárpát-medencében tevékenykedjen. Mint mondta, egy-egy jobb produkcióban szívesen részt vesz majd külföldön, de leginkább hazai feladataira szeretne a jövőben koncentrálni. „Nagyon oda kell figyelnünk a kulturális életre. A kultúra a nemzet immunrendszere. Sok mindent lehet csinálni kultúra nélkül, de ha az anyanyelvünket, a muzsikánkat, a szokásainkat elveszítjük, akkor már nem azok vagyunk, akik voltunk, és akiknek lennünk kell” – foglalta össze Molnár Levente