Nyolcadik alkalommal érkezett Moldvából, Csángóföldről gyalogosan a csíksomlyói búcsúba a somoskai Benke Pál. Bár ebben az évben egyedül tette meg a mintegy 150 kilométeres utat, szeretné, ha nem szakadna meg a hagyomány és lennének követői.

Kedden reggel indult el gyalogosan Csíksomlyóra a somoskai Benke Pál, hogy részt vegyen a pünkösdi fogadalmi búcsún. Nem először tette meg ezt az utat, az idei volt a nyolcadik alkalom, hogy felkerekedett. Pénteken késő este érkezett Csíkszeredába, ekkor kereste meg a Maszol munkatársa. Mint megtudtuk, az előző években kisebb-nagyobb társaságban gyalogolt, ebben az évben azonban egyedül vágott neki a négy napos útnak.

„Tavaly a fiammal jöttem, de ő most Norvégiában van. Csángóföldön kevés fiatal van otthon, és a mezőkön éppen munkaidő van. Akik honn vannak, nem tudnak kiszakadni majd’ egy hétre” – mondta el a Maszol érdeklődésére Benke Pál. Hozzátette: nem könnyű elgyalogolni Moldvából Csíksomlyóra, fel kell készülni az útra, ráadásul ebben az évben az időjárás miatt néhányszor az előzetes útiterveket is meg kellett változtatnia.

Az indulás napján 43 kilométert gyalogolt a moldvai csángó zarándok, szülőfalujából Aknavásárig jutott el. Mint elmondta: egyedül kellett cipelnie a sátortól a négy napra való ételig mindent, ami nem könnyítette meg a dolgát. Az első nap végén ráadásul a szeles, esős idő miatt nem tudott sátrat verni.

Testvéreket, barátokat ismert meg

„Bé kellett szálljak a városba, pedig valahol kívül akartam sátrat verni. Bíztam, bíztam, de olyan szél jött el, hogy a kalapomat elvette és bétette egy kert közepibe, hogy alig tudtam kivenni onnét” – mesélte nevetve ízes csángó nyelvjárásban a legtöbbek által Palinak becézett utazó. Így az első éjszakát Aknavásáron töltötte. Mint elmondta: igyekezett olyan útvonalat választani, hogy ne érintsen forgalmas utakat. „Ha már zarándoklat, szeretek menni, ahol csend van, hol egy kicsit bírok gondolkozni, hol élvezhetem a természetet. Nem azért indultam el hazunnat, hogy nagy autók mellett menjek, ami veszélyes is” – tette hozzá.

Második nap Pál szinte egész napos esőben gyalogolt és Dormánfalváig jutott, ahol a faluban kapott szállást. Innen az Úz völgyében vezetett tovább az útja. A korábbi években az Úz-völgyi éjszakázás után Egerszéken át Menaságon folytatták az útjukat a moldvai zarándokok, és az ottaniakkal együtt érkeztek Csíksomlyóra. „Jók voltak ezek a találkozások. Mindig azt érezhettük, hogy valami nagyobbhoz tartozunk, a magyarokhoz. Testvéreket, barátokat ismertünk meg egymásban” – emelte ki. Egyedül azonban nem vállalta a Menaságra tartó útszakasz megtételét, így Csinódon át Csíkszentmártonba gyalogolt, majd onnan érkezett Csíkszeredába, ahol véget ért a zarándoklata.

Medve is járt

„Későn este értem ide Csíkszeredába, Csinódban eltelt az idő. Megálltam az ottani kápolnánál, meglátogattam ismerősöket. Nem gondoltam, hogy így eltelik az idő. Kicsit félelmeteske volt, bésötétedtem ott Csinódnak a dombtetejin, ahol nincs telefonjel. A faluban hallottam, hogy jár egy nagy medve, az emberek látták napközben” – elevenítette fel Benke Pál. A zarándok szombaton várja a Somoskáról érkező feleségét, rokonságát, ismerőseit, hogy együtt vegyenek részt a csíksomlyói búcsún.

Kérdésünkre, hogy miért vág neki az útnak évről-évre, elmondta: a moldvai csángóknál régi hagyománya van a gyalogos zarándoklatnak. Ugyan nem ezen az Úz-völgyén át vezető útvonalon jöttek az elődök, de ő úgy érzi, a saját útját itt találta meg. Szeretné, ha a hagyományt továbbadhatná és lennének követői.

„Az ember szenved, nincsen olyan orvosság, hogy a lábak ne fájjanak, de egyszerűen jó ott lenni Csíksomlyón. Olyan hely, ahol minden magyar egyszer az életében ott kell legyen. Ott olyanokat érez az ember, amiért érdemes megtenni az utat. Nem mindenképpen gyalog, bármilyen módon oda kell jutni, mert valami ott történik” – foglalta össze Benke Pál.