Elmélyültek az imádságukban, miközben a csíksomlyói hegynyereg felé közeledtek, mert érezték, másabb az idei búcsú, mint az eddigiek: bensőségesebb, mélyebb, szabadabb – számoltak be azok a zarándokok, akiket a szentmise végeztével a hazafeleúton megkérdeztünk. Úgy érezték, a járványügyi korlátozások sem hátráltatják őket, mert az elmúlt egy év nehézségeit végre a Szűzanya elé vihették, és ennél semmi sem lehetett fontosabb.

Az idei csíksomlyói búcsú „egy lelki kívánság beteljesülése”, a „lelki csend megélésének ünnepe” volt. „Hihetetlennek tűnt” a hatalmas találkozás, amelyen a zarándokok azokat az embertársaikat is láthatták, akikkel egyébként sohasem találkoznának – mesélték a Maszol által megkérdezett hívek.

Elmondásuk szerint a népviselet is ennek az alkalomnak az ünnepélyességét hangsúlyozta: a csángó és székely ruhába öltözött személyek még inkább emelték az ünnep színvonalát. Ahogyan Salamon József atya prédikációja is, amely sokakat megindított.

Többen elmondták, hogy magukkal viszik a a búcsú szónokának gondolatait: felemelően hatott rájuk az, hogy vándorfecskéhez hasonlította őket, illetve azért is hálásak voltak, hogy a Salamon József felidézte Csíksomlyó magyarságot, keresztény hitet védelmező erejét. A csángóföldi résztvevők között volt, aki 22 éve jelent meg utoljára a csíksomlyói pünkösdi búcsún, ám idén feladatának tartotta, ha moldvai pap prédikál a szentmisén, ott a helye, hogy a nemzetét képviselje.

Voltak, akik türelmetlenül és már-már csüggedten várták a pünkösdi búcsút, mert gyermekkoruktól kezdve hagyomány volt a családjukban, hogy pünkösdkor elzarándokolnak a hegynyeregbe. Tavaly a koronavírus-járvány következtében elmaradt a zarándoklat, amit egyesek úgy jellemeztek, hogy „beléjük szorult a kérésük”, mert nem vándorolhattak a Szűzanyához, így imádságaikat, fájdalmaikat nem sikerült letenniük Mária lába elé.

Idén mondhatni újult erővel vettek részt a zarándoklaton. Egyesek azt mondták, kellett az egy évnyi szünet ahhoz, hogy újraértékeljék a búcsút. Azáltal, hogy megtapasztalták, milyen az, amikor nem lehet összegyűlni, és egy emberként imádkozni, rájöttek, hogy kereszténységük egy fontos pillére pünkösd, megerősíti őket hitükben az, hogy évente egyszer megjelenhetnek a Szűzanyánál, hogy minden terhüket hátrahagyva térjenek haza.

Egy magyarországi megkérdezettünk elmondta: miközben a keresztaljával gyalogolt Somlyó hegyére, átszellemülve imádkozott. Számára a pünkösdi ünnep mindig is kulcsfontosságú volt, az idei pedig kivételesebbre sikeredett az összes eddiginél, mert a lehető legközelebb érezte magát az égiekhez.

Többen megfogalmazták: nem is hitték volna, hogy az elmúlt egy év fényében ilyen sokan bátorkodnak elzarándokolni a hegynyeregbe, ugyanis az emberek nagy része távolságtartóvá, kétkedővé vált a koronavírus-járvány következtében. Mégsem tapasztaltak félelmet a tömegben: mindenki igyekezett betartani a távolságtartásra és maszkviselésre vonatkozó szabályozást, és az emberek illedelmesen nyilvánultak meg.