banner_sMBIsrBw_GOOGLE_970x250_2.gif
banner_nwQSwVIi_GOOGLE_728x90.gif
banner_5A50eRU8_GOOGLE_300x250.gif

„Nem a gyógynövény a csoda, hanem a létezés” – Macalik Ernő füvesember kertjében jártunk Csíkkarcfalván

„Erősödjék Ernőke, legyen belőle derék legény” – ez volt az az anyai mondat, ami Macalik Ernőt már gyermekként a gyógynövényteák különös világába terelgette. Kolozsvári otthonát maga mögött hagyva tanulmányai befejeztével, alig 23 évesen a székelyföldi Karcfalván telepedett le, hogy az ottani diákokkal megszerettesse a biológiát. Ám több, mint ötven év alatt nemcsak a tantárgyat, hanem a gyógynövényszeretetet, fűszernövényismeretet és az erdélyi tájak gazdagságát is elültette a falubeliek szívében, tudatában. „Gyógynövénypatikáját” különféle településekről, sőt még külföldről is felkeresik a betegek, hogy a „füvesember” vagy „kuruzsló” teáival, fűszerkeverékeivel segítsen rajtuk. „Csodaként tekintenek a gyógynövényekre, pedig a csoda nem a növény, hanem a létezés. A többi pedig mind tudomány” – vélekedett Macalik Ernő a kertjében tett sétánk során.

Egyszerű falusi porta fogadott Karcfalván, kertjében virágzó tulipánokkal, és gondosan megkapálgatott ágyásokkal. Az udvart két macska, kerti szerszámok, növekedő gyógy-és fűszernövények palántái birtokolták, amiket mi rendre szemügyre vettünk. Ernő bácsi áttessékelt a szomszéd telekre, ahol nagyban folytak a tavaszi munkálatok: két fülig mosoly nő jelent meg, tüstént szitálni kezdték a melegházban száradó gyógynövényeket. De még mielőtt hozzáláttak volna, egyikük jókora puszit nyomott Macalik úr arcára. „Ezek a legügyesebb lányok, az én segítségeim, mindent tudnak a gyógynövényekről” – magyarázta a füvesember, majd kezdetét vette végeláthatatlan kerti sétánk. Órákon át jártunk fel-alá a gyógynövények közt, nagyokat hahotáztunk, és rengeteg tudásra tettünk szert.

Fotók: Gábos Albin

Megtudtuk, Macalik Ernő nem hisz a véletlenekben, a gyógy- és fűszernövények köré szerveződő életét is eleve elrendeltként határozza meg, hiszen gyermekkorától kezdve minden egyes mozzanat a növényismeret felé irányította: először édesanyja, aki kolozsvári kiskertjükbe a legkülönfélébb gyógynövényeket telepítette be, és teáikból erősítgette fiát, majd a nagyváros, aminek mai Monostor negyede például maga volt a „vadtermészet”. Később nagytudású tanára, dr. Xántus János, aki megkedveltette vele a biológiát, a rendszerváltás előtt pedig a titkon elszállásolt, Kolozsvári Szénafüveket kutató magyarországi biológusok, akik mind arra ösztökélték, tanulja ki a „sárkányfűárusok” tudományát.

Nevetve mesélte, noha a társadalomnak könnyebb „kuruzslóként” tekinteni rá, jómaga nem varázsló, hanem tudományos területen képzett szakember, szakszóval fitoterapeuta, aki a növények tudományának, és nem a csodatevésnek szentelte az életét: biológiát végzett, annak számos résztudományát tanulta: genetikát, élettant, anatómiát és növényrendszertant, ezt követően rövid ideig rovartanulmányozással foglalatoskodott, majd magyarországi kutató barátainak hála – akiket voltaképpen a kommunista rendszer tiltásainak megszegésével ismert meg, hiszen a rendszerváltás előtt nem volt engedélyezett idegeneket elszállásolni – jómaga is hozzálátott a gyógy- és fűszernövények szakirodalmának tanulmányozásához. Ebben olyannyira elmélyült, hogy később, amikor már Székelyföldön oktatta a biológiát, fitoterapeuta képzést is elvégzett, amit farmakognózia, azaz gyógynövényismeret képzéssel egészített ki.

A létrehozott gyógynövénykeverékei és tinktúrái enyhítettek már égési sérüléseket, oldottak meg székrekedést, felső légúti panaszokat, májbántalmakat, epegondokat, sőt, a kemoterápiás kezelések mellékhatásait vagy a menopauza tüneteit is. De nem varázsol, nem is ígér lehetetlent, kísérleteknek köszönhetően tudja, melyik növény mikor képes „csodát tenni”. Célja a gyógyfüvek iránt érdeklődőkkel megértetni, meg kell találniuk az aranyközéputat a „vének egyszerű burjánjai” és a „tudományosan igazolt gyógyhatással bíró növények között”, ugyanis a természetadta lehetőségeket sem lebecsülni, sem túlértékelni nem szabad.

Napjainkban rengeteg a betegség, és ezek közül sok a gyógyíthatatlan, ezért aztán senkit nem kecsegtet azzal, hogy a különféle füvek új életet hoznának, legyőznék a legyőzhetetlent. Őszintén mondja el azoknak, akik felkeresik, hogy, a gyógynövények nem zárják ki a gyógyszeres kezelést, hanem gyakran kiegészítik azt: erősítik az immunrendszert, néhány „könnyedebb” betegséget képesek megszüntetni, és a komolyabbak egy-két tünetét is kiválóan enyhítik, de van, amit nem oldanak meg – és ez természetes, „nem szabad misztifikálni a növényeket”. A gyógyszerekre nagy szükség van napjainkban, a használatukat ugyan nem szabad túlzásba vinni, de az orvosságok sok betegségből kigyógyíthatják az embereket, ha megfelelően, orvosi javaslatra alkalmazzák azokat. Ott vannak például az antibiotikumok, amelyek sok esetben életmentők lehetnek.

„Hála Istennek, hogy Kolozsvárról Székelyföldre vezetett az utam”

Sétánk során a „füvesember” arról is beszámolt, kezdetben nem tervezett Székelyföldre költözni, de a pedagógusi hivatással együtt jár, hogy gyakran ismeretlen vidékekre helyezik ki a tanítót. Tanulmányi eredményei szerint választhatott települést, és abbéli felháborodásában, hogy másoknak „pad alatt elintézték a helyeket”, a Hargita megyei Cârța-ra mutatott, amiről akkor mit sem tudott még. 1967-ben, alig 23 évesen egy olyan székelyföldi faluban találta magát, ahol bokáig ért a sár, vízöblítéses illemhelyek helyett pottyantós budikkal rendelkeztek a lakosok. Mégsem hátrált meg, mert kezdettől fogva érezte, megtalálta a helyét.

„Izgalmasak voltak a fagyos telek a gyenge fűtés mellett, de ma már faluhelyen is ugyanaz az infrastruktúra, mint városon” – részletezte, majd hozzátette, nem is kívánhatna jobbat a vidéki életnél, hiszen, amint kilép az ajtón, a természet fogadja, és ha felkerekedik, ő lehet a legnagyobb „földbirtokos”, mert a Csíki Havasok, a Hargita növénygazdagsága, gombái és gyümölcsei mind ingyen kínálkoznak az arra járóknak, az embernek csak annyi a dolga, hogy óvva a természetet, gyűjtögessen. Úgy véli, az egészséges életmód egy karnyújtásnyira van, sokan mégis túlzásba esnek, és mindenféle menüterveknek próbálnak megfelelni, mások pedig a globalizálódással együtt érkező elkényelmesedésnek estek áldozatául, és „nem erőltetik meg magukat”, hogy a természetadta gyógyító finomságokhoz hozzájussanak.

Helyette inkább „bediliznek”, az üzletekből vásárolják meg mindazt, amit már az udvarukról is megkaphatnának: az áruházak polcairól emelik le a filteres teát, azt a roppant alacsony hatóanyagú „port, amit mások az asztalról lesöpörnének a gyógyfüvek tisztogatása után”. A filteres tea festékkel van tele, ahogy víz éri, sötét pirossá változik.

Az udvaron sárgállik a gyermekláncfű, ami fantasztikus májvédő, sőt, még a rákbetegek kemoterápiás kezelésének mellékhatásait is bizonyítottan enyhíti, ha megfelelően keverik és adagolják más gyógynövényekhez. Mellette ott a csalán, a nagy C-vitamintartalmú finomságunk, ami embert és állatot is megfelelően táplál. A Hargita tetején található áfonyakóró a cukorbetegek gyógyításában hatékony, a kankalin köptető hatásának köszönhetően a felsőlégúti panaszokat orvosolja. A vérehullófecskefű ugyan mérgező, de figyelmesen elkészített tinktúrájából néhány csepp étkezés előtt serkenti az epehólyag működését, ezáltal megakadályozza a székrekedést, az epekő kialakulását és a görcsöket – ezeket orvosi vizsgálatok igazolták, a gyógykeverékek eredményesek.

A Macalik-kert különféle palántáit is megvizsgáltuk: lestyánt morzsoltunk és szagolgattunk, amiről a „füvesember” elmondta, bárhol lehet termeszteni, és nemcsak levesben, hanem likőrben is kiváló.  A macskagyökeret is felfedeztük, amiről kiderült, megbabonázza a cirmosokat: ha rátalálnak, dörgölőznek hozzá, „magukra kenik”, addig fetrengenek benne, míg narkós állapotban elalszanak – ebből készül az altató és nyugtató hatású extraveral gyógyszer. Az oregánót, az olaszok elhíresült pizzafűszerét is kezünkbe vettük, és kiderült, legalább annyira magyar, mint amennyire olasz, hiszen itthon, a kertjeinkben szurokfű néven növekedik.

Két kézzel, vegyszerektől mentesen dédelgetik a növényeket

A „füvesember” sosem tett ki táblát a kapujára, és még csak hirdetéseket sem adott fel, az évtizedek alatt folytatott tevékenysége mégis elhíresült: szájról szájra terjedt, hogy „képes csodát tenni” gyógyfüveivel, és ennek köszönhetően már évtizedek óta szokás, hogy naponta többen is betoppannak a kapuján. Van, aki az orvosi diagnózissal és a betegségre felírt gyógyszerekkel keresi fel – ez voltaképpen az egyetlen szabálya, elvárja, hogy előbb orvoshoz forduljanak a betegek; mások a tüneteiket sorolják, és olyanok is akadnak, akik gombákat, növényeket visznek elé, hogy azonosítsa azokat.

Szívesen segít az embereknek, a kapuja mindenki előtt nyitva áll, olyannyira megbízik falustársaiban, hogy nem rejti a szerszámait vagy növényeit sem zár alá. Mindezt azzal magyarázta, hogy „mindenhol vannak jó és rossz emberek, de Székelyföldön inkább csak jók vannak”, akik a több, mint ötven év folyamán egyszer sem próbálták meglopni vagy kisemmizni. Mindenkivel jól egyezik a falujában, nem csoda, hiszen negyven év alatt sokakat oktatott az iskolában, több generációt is látott felnőtté válni.

Talán ennek a bizalmasságnak köszönheti, hogy sohasem kellett munkaerő után kutakodnia, az emberek mindig bekopogtattak az ajtaján, hogy besegíthessenek neki, „két kézzel dédelgetik a növényeket”, kérni sem kell őket, és tudják, mi a feladatuk. Az évek folyamán egy becsületes cigány család is csatlakozott hozzá, ők az erdőket, mezőket járják, és gyűjtögetik a tiszta gyógyfüveket, amiket Macalik úr becsületesen kifizet nekik – olyannyira összeszoktak, hogy az átadás helyszínére mindig egyszerre, pontos időben érkeznek. Elmondása szerint sok gazda panaszkodik azért, mert nem lehet megbízható segítséget találni faluhelyen, neki azonban sosem kellett ezzel vesződnie: a tisztességes, tettre kész, dolgos emberek éveken át mellette maradtak.

„Egy gyógynövény mellett elhaladva nem kiáltanak fel, hogy micsoda szenzáció. Bezzeg egy új kütyü láttán”

Macalik Ernő több évtizedes tapasztalata azt mutatja, az emberek ma kevésbé ismerik a gyógy- és fűszernövényeiket, sokan már a petrezselymet sem képesek beazonosítani. A régieknek nem álltak rendelkezésükre szakkönyvek, sem internetes oldalak, mégis több száz növényt ismertek és használtak megfelelően, mert bennük volt egy zsigeri, empirikus tudás. Noha nem tudták elmondani, hogy mit tartalmaz a növény, és miért jó egyes tünetek kezelésére, abban biztosak voltak, hogy „a nagyszüleik is használták, és bevált”. Ma, amikor a tudomány bárki számára elérhető, nincs olyan nagy érdeklődés a természet iránt. „A gyermekek egy gyógynövény mellett elhaladva nem kiáltanak fel, hogy aszta, micsoda szenzáció, de egy okoskütyü láttán máris fellelkesülnek”.

Ha a szülők és pedagógusok hangsúlyosabban irányítanák a gyermekek figyelmét a természetre és annak „patikájára”, a csemeték nagy jelentőséget tulajdonítanának ezeknek. Ám az oktatás is ellehetetleníti a tapasztalat útján való tanulást: egy kiránduláshoz számtalan engedély, tanfelügyelőségi, szülői jóváhagyás szükségeltetik, és a gyermeklétszám függvényében több kísérőtanár, ez a hosszas utánajárás lelombozza a pedagógusokat – magyarázta a „füvesember”, kiemelve, hogy az ő tanári pályája alatt több tíz gyermeket is elkísérhetett egyedül, akikkel napokig bóklásztak, erdőt-mezőt, különféle vidékeket fedeztek fel. Ez napjainkban, főleg „a jelenlegi online oktatás folyamán, az oktatás tragédiájának időszakában” egyszerűen kivitelezhetetlen.

Székelyföld kedvez a gyógynövényeknek, de nem mindegy, mikor melyik részüket gyűjtjük

Noha túlzás lenne azt állítani, hogy a „székelyföldi gyógynövények” kiemelkedőbbek, mint más régiókban található társaik, egy bizonyos, Székelyföld kedvez a növények tápanyagtartalmának: fekvésének köszönhetően az UV-sugárzás is erőteljesebb területén, ami a növények számára elengedhetetlen. Emellett a nagyipar sem szennyezi a természetet, így a növények tiszta környezetben gyűjthetők.

Egészségesek, az erdőkből és rétekről biztonságosan gyűjthetők, csupán arra kell figyelni, hogy ne forgalmas útszakasz vagy vasúti sínek mellől szerezze be az ember. Ugyanakkor még egy fontos feltétele van a gyűjtögetésnek, a „mindent a maga idejében” elv: Macalik Ernő szerint a hatóanyagot befolyásolja, hogy melyik fejlettségi állapotában visszük haza a növényt.

A terméseket teljes érésükben ajánlott leszedni, a virágos növényeket akkor, amikor teljes virágzásban vannak, de már egy sem bimbós, illetve még egy sem ért be annyira közülük, hogy lehulljon a sziromlevele, megjelenjen a termése. A gyökereket akkor jó hazavinni, amikor a föld feletti részük már nem él, mert a növény ilyenkor leviszi a gyökérbe az összes tartalékanyagát, mivel a következő évben abból kell kifejlődnie.

A gyógy- és fűszernövények ismerőjének élete folyamatos munka, annak ellenére, hogy a tél látszólag lelassítja ezt a tevékenységet, nincsenek pihenőidőszakok: a kertben termesztett növényeiket a meleg évszakokban nevelgetik, a természetben élők pedig különböző időszakokban érnek oda, hogy gyűjthetővé váljanak, ezért több hónapos munka azok beszerzése, amit rendszerint válogatás, szárítás, őrlés követ. A Macalik féle gyógyteák és fűszerek alapanyagai nem géppel, gyorsítva száradnak, hanem természetes módon. A keményebb részeket egy őrlőmalom segítségével dolgozzák fel, de a száradt leveleket Ernő bácsi kezei morzsolgatják. Télire marad a fagyöngy gyűjtése, mert az a lombkoronák hiányában könnyebben megközelíthető; a csomagolás, a szortírozás, a csomagok értékesítése, illetve az elmaradt munkák bepótlása. Ezt egészíti ki a betegekkel folytatott beszélgetés.

Ha az udvaron is megtalálható a készlet, ne rohanjunk rögtön az üzletekbe

Beszélgetésünk során megtudtuk, amikor a látogatók felkeresik és körülnéznek a háza táján, legyintenek és azt mondják, „könnyű neki”. Erre mindig azt válaszolja, semmivel sem volt könnyebb, mint bárki másnak, idejét és energiáját arra áldozta, hogy önerőből jusson hozzá a gyógy- és fűszernövényekhez, nem pedig az üzletláncokon keresztül. Türelem szükséges hozzá, ami az évek folyamán megfelelően kamatozódik: máig előfordul, hogy jómaga is rábukkan egy ritka fajtára, amit aztán beépít a rutinjába.

Többen mégis a „lusta” megoldást választják, és az egészséges életmód jegyében műanyag csomagolásban vásárolják az egészségesnek mondott zöldeket – amik nagyipari kiszerelésben gyakran nem is azok a növények, amelyekre a vásárló számít, ugyanis a nagyüzem nem képes a megfelelő szelektálásra. Az erdélyiek „füvesembereként”, vagy ahogy tetszik, „kuruzslójaként” azt javasolja, alakítsanak ki maguknak egy takaros kiskertet vagy konyhakertet, és termesszék meg „az otthoni patikájukba” szükséges növényeket:  gondozzanak cickafarkot, ami felfázás esetén kiváló gyógyír, termesszenek gyulladáscsökkentő orvosi  zsályát, nevelgessenek görcsoldó édesköményt vagy emésztést elősegítő borsmentát, fodormentát. Ne unják leszedni a kertben termő csalánt, gyermekláncfüvet vagy libapimpót, mert ezek felhasználásával tucatnyi betegség megelőzhető, kezelhető.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_y97vR58b_970x250.png

Kapcsolódók

Kimaradt?