Nem hatékony a gyógynövényeket forró vízben főzni, ugyanis 40 fok fölött elillan belőlük a megannyi jótékony C-vitamin. Ehelyett megfelelő hőmérsékleten, több órán keresztül érdemes áztatni őket – világosított fel Csíki Emese a szentábrahámi gyógynövényes kert gyógynövénytermesztője. Egyebek mellett azt is megtudtuk, tilos filteres teákat fogyasztani, ha az egészség a tét, azok ugyanis színezékekkel és ízfokozókkal telített „kémiai koktélok”, és korántsem sorolandók bio kategóriába, hiszen ezt a minősítést nehéz próbák árán szerezheti meg egy cég.

Megannyi betegséget megelőzhetünk a gyümölcsteák rendszeres fogyasztásával, de a legkiemelkedőbb hasznuk az, hogy a C-vitaminoknak köszönhetően folyamatos védelmet biztosítanak a gyulladásos megbetegedésekkel szemben. A gyümölcsteák egyik előnye a többi teafűhöz viszonyítva az, hogy kicsitől nagyig bárki fogyaszthatja őket, mert az év bármely időszakában hatékonyak az egészségre nézve – még a kisgyermekek is bátran iszogathatják, hiszen aligha allergén.

A legízletesebb teák a helyileg begyűjthető gyümölcsökből készülnek. Az elkészítési folyamat során kísérletezhet a „kotyvasztó”, és hozzákeverhet a folyadékhoz darabokra vágott és szárított almát, birsalmát, fekete és piros áfonyát, fekete bodza gyümölcsét, somot, galagonyát, szárított szőlőt. Aki szereti, fahéjjal, szegfűszeggel is megbolondíthatja a főzetet – részletezte Csíki Emese.

Kiemelte, a tea készítésénél ügyelni kell arra, hogy a bogyós gyümölcsök semmiféleképpen ne főjenek, ne lobogjanak, ne ázzanak forró vízben. Ugyanis az értékes C-vitaminok 40 fok fölött elillannak a gyümölcsből és ugyan a szokott íz megmarad, eltűnik a várt gyógyhatás. Kizárólag langyos vízben áztatva, több órán át készül az egészséget biztosító ital. Ha egy betegségben szenvedő napirendjébe szeretné iktatni a gyümölcstea-fogyasztást, akkor este szükséges beáztatnia a gyümölcsöket.

Reggelre marad a szűrés, majd friss vizet kell tennie a gyümölcsökre, és az így kapott levet csak este kell újabb szűrésnek alávetni – magyarázta a szakember, aki tapasztalataiból kiindulva arról is felvilágosított, hogy az áztatás megismételhető három alkalommal is, mindaddig, amíg a teának jó íze és színe lesz. A hosszas folyamat azért szükségszerű, mert a gyümölcsökből csak nagyon lassan oldódnak a hatóanyagok. Ha viszont az a cél, hogy a tea mihamarabb elkészüljön, a csontkemény gyümölcsöket kávédarálóval őrölheti, akár mozsárral törheti az ember.

A gyógyteákat rendszeresen igyuk, vagy csak akkor, ha megbetegszünk?

Bizonyos gyógyteákat lehet, sőt kötelező időközönként iszogatni. Hosszú a sora azoknak a teáknak, amelyeknek elenyésző vagy egyáltalán nincs mellékhatása, de léteznek szabályok a fogyasztásukra nézve: heti egyszer lehet olyan teákat fogyasztani, amelyek egy bizonyos szervet erősítenek. Tehát heti egy nap érdemes csalánteát inni a vér tisztítására, cickafark, zsálya és körömvirág teát a belső gyulladások gyógyítására. Zsályát és rozmaringot a memória serkentésére, mentaféléket az emésztés javítására, bodzavirág és kakukkfű teát hűléses betegségek megelőzésére, citromfű teát az idegrendszerünk erősítésére, stresszoldásra és a nyugodt alvás elősegítésére – ismertette a szakember.

Hozzátette, ahhoz, hogy a rendszeres gyógyteafogyasztás ne eredményezzen mellékhatásokat szükséges, hogy ne iszogassuk hosszú ideig (több héten át), és minden nap ugyanazokat a teákat, hanem naponta váltogassuk őket. Ezzel a módszerrel elérhető az egészség fenntartása, miközben a lappangó betegségek eltűnnek a szervezetből. Ha valaki egy bizonyos betegségben szenved, és teák által kíván meggyógyulni, akkor bőséges (akár napi 1 liter) és folyamatos teafogyasztást javasol a szakember, de ebben az esetben is ajánlott egy ciklusos teaivás: 3 hét teázást követően 1 hét szünet ajánlott.

Vannak, akik nem érnek rá hegyet mászni, vagy szúrós tövisek között matatni, és inkább megvásárolják a boltból a teákat. Fontos, hogy szálas, és ne filteres teát vásároljanak. Azokat a teákat nevezik szálas teának, amelyek nincsenek megdarálva (rendszerint kézzel pucolják le a növényi szárakról a leveleket, virágokat), és csak azon növényi részek kerülnek csomagolásba, amelyek hatóanyagot tartalmaznak (általában szár nélkül). Ezekben a teákban a növényi részek láthatóak, és az ember tudja, mit iszik. Ellentétben a filteres teákba a teljes növényt, hosszú szárral leőrlik, így kevés a hatóanyag tartalma, ám több a kémiai hatása ezeknek.

A legtöbb filteres tea főként a színező anyagoktól színes, az ízfokozók adják kellemes ízüket, az aromák pedig illatot kölcsönöznek nekik. Tanácsos teavásárláskor elolvasni a tasakon feltűntetett összetevőket: mind kémiai vegyszerek, mesterséges adalékanyagok, amelyek nagy része rákkeltő és mérgező – hangsúlyozta a szakember.

Bár többet ártanak, mint amennyit használnak, a filteres teák mégis forgalomban vannak, az emberek előszeretettel veszik le a polcokról, mert olcsó és praktikus a használatuk: hamar kiáznak, szép a színük, erős az illatuk, markáns az ízük – de gyakorlatilag semmi közük a teához, annál kevesebb a gyógyításhoz. Egy ilyen filterre öntött forrázatból nem tea, hanem kémiai koktél készül.

Csíki Emese szerint, ha mindenképp filteres változatra vágyik a teafogyasztó, akkor legalább szerezzen be bio minősítésűt belőle. Nem elég, ha a gyártó ráírja, hogy természetes, vagy bio, hanem fontos, hogy a tasakon jól láthatóan ott legyen az ellenőrzött bio minősítés jele (kis zöld háttérben egy levél formájú csillagsor). Ha ez a jel a csomagoláson van, akkor biztos lehet benne a vásárló, hogy a termesztést, a begyűjtést, a csomagolást, a tárolást és szállítást egyaránt komoly ellenőrzés előzte meg, és ezek a teák – bár nagyon kevés van belőlük a hazai piacon – vegyszermentesek. Sem műtrágyával nem kezelték a termőföldet, sem vegyi gyomirtást nem alkalmaztak, és növényvédő szernek nevezett bogár, penész- és gombairtókat sem használtak a termesztés során. A bio tea mentes mindenféle adalékanyagtól – részletezte a szakember.