„Ha rendőrségre mész, elvetetem a gyermeket tőled” – ez az a zsarolási kártya, amit minden bántalmazó kijátszik annak érdekében, hogy az áldozat meghátráljon a segítségkéréstől. Pedig az anyától a gyermeket csakis akkor vehetik el, ha jómaga az agresszor, mégis sakkban tartja a nőket a fenyegetés. Ez is oka annak, hogy legtöbbjük négy fal között tartja a szörnyűségeket – részletezte Simon Andreea ügyvéd, akit arról kérdeztünk, milyen jogi lépéseket tehetnek az áldozatok, hogy a párkapcsolati bántalmazásból kitörhessenek. Noha a bírósági tárgyalások nem hoznak lelki megnyugvást, a bántalmazót eltántoríthatják a későbbi agresszív viselkedéstől: a büntetés, a távolságtartási végzés és a börtönbüntetés ugyanis elijeszti az agresszorokat.

A szakember elmondása szerint a statisztikai adatok azt mutatják, világszerte a nők megközelítőleg 35 százalékát érte életében legalább egyszer fizikai vagy szexuális bántalmazás, és olyan országok is akadnak, amelyekben 10-ből 7 nő tapasztalt visszaélést. Az Európai Unió 2014-es felmérése szerint a romániai nők 24 százaléka átélte már a párkapcsolati bántalmazás valamelyik formáját, illetve 14 százalékuk a bántalmakat párkapcsolaton kívül, rokonoktól, ismerősöktől vagy ismeretlenektől szenvedte el.

Érzékenyítés céljából indítottuk Van kiút című sorozatunkat, amelyben áldozatok vallomásaival járjuk körül a párkapcsolati bántalmazás rengeteg formáját. A Női Vállalkozók Erdélyben Facebook-csoport tagjait arra kértük, jelentkezzenek privát üzenetben, ha tapasztaltak bántalmazást a kapcsolataikban. Meglepetésünkre hatalmas komment- és üzenetlavinát indítottunk: az erdélyi vállalkozónők sorra írták le véleményüket, többen jelezték, hogy maguk is áldozatok. Elsőként Mészáros Andrea párterapeutával oszlattuk szét a tévhiteket, a szakmai véleményt az áldozatok szívszorító élettapasztalatai követik.

Az adatok azonban nem pontosak: kulturális szempontból a különféle országok vélekedése eltér, amikor a párkapcsolati bántalmazás megítélése a tét. Míg Svédországban 84 százalékra ugrik a szexuális visszaélésekről szóló bejelentések száma, mert a szóban tett szexuális utalásokat is ide sorolják, addig Romániában a „beszólogatások” és füttyentések például már-már elfogadható csínytevésekként élnek a köztudatban. A statisztikák hitelességét az is csorbítja, hogy rengeteg nő nem meri bevallani, mi zajlik vele a négy fal között, mert attól tart, nem hisznek neki, és vallomásával csak olajat önt a tűzre: félreállítja maga mellől családtagjait, magára haragítja a társát, aki megállíthatatlanná válik, és ezzel saját élete mellett kiskorú gyermeke biztonságát is veszélybe sodorja.

A párkapcsolati bántalmazás áldozatai a válásig is nehezen jutnak el

Simon Andreea ügyvéd szerint a legtöbb párkapcsolati bántalmazásra válás során derül fény. A válási szándékot azonban nem a saját testi és lelki sérülések idézik elő, hanem legtöbben azért döntenek mellette, mert úgy ítélik meg, ha tovább maradnak a kapcsolataikban, azzal a kiskorú gyermekeik testi épségét is veszélyeztethetik – az, hogy folyamatosan sakkban tartja őket a társuk, gyakran még nem győzi meg az áldozatokat arról, hogy az eset jogi útra terelhető. Pedig a válóperek valójában polgári jogi perek, és nem tekinthetők bűnügyi eljárásnak, tehát teljesen más kötelességek és jogok illetnék a bántalmazottat és a bántalmazót, mint abban az esetben, ha bűnügyi eljárás indulna az erőszaktevő ellen, mégis félnek a hivatalos lépésektől a mérgező kapcsolatban rekedt személyek.

A párkapcsolati bántalmazást tehát legtöbbször nem követi jogi eljárás, ami azzal magyarázható, hogy az áldozatok nagy része nincs tisztában a jogaival. Az ország nem rendelkezik egy jól érthető kampánnyal, és nem zajlanak felvilágosító jellegű tevékenységek, amelyek elültetnék az emberekben, hogy férfinak és nőnek egyaránt személyi jogai vannak, vagyis az embernek joga van a személyiségének, méltóságának, magánéletének tiszteletben tartásához, ahogyan ahhoz is, hogy tájékoztatásban részesüljön a jogait illetően – részletezte a szakember, kiemelve, hogy a tájékoztatás hiánya az egyik oka annak, hogy az áldozatok későn fordulnak a hatóságokhoz.

Legtöbben úgy hiszik, csakis véres küzdelem következtében hívhatnak rendőrséget vagy kérhetnek sürgősségi ellátást, holott már az online visszaélés – a számítógép, a levelezőfiókok és a közösségimédia-fiókok feltörése – is bűncselekménynek számít. Sokan kivárják a legrosszabbat, és egy kegyetlen verést vagy visszaélést követően kérik a rendőrség beavatkozását. Ez pedig gyakran későnek bizonyul, mert a hatóságok ekkor már érdemben semmit sem tehetnek, azt leszámítva, hogy felelősségre vonják a bűnelkövetőt, de az elszenvedett traumák után ritka, hogy valaki annak köszönhetően szabadul meg lelki sérüléseitől, hogy agresszív társa pénzbírságot, felfüggesztett börtönbüntetést vagy néhány évig tartó börtönbüntetést kap. A horrorisztikus tapasztalatok ugyanis nem kitörölhetők.

Rendőrök, ügyvéd, ügyész, bíróság: kik és hogyan segítenek a pereskedésben?

Simon Andreea felvilágosított, hatóságokhoz fordulni nem szégyen, hiszen csakis szakemberek beavatkozásával szüntethető meg a folyamatos bántalom. Egyenes út, ha kezdetben a rendőrségen jelzi tapasztalatait az áldozat, és feljelentést fogalmaz meg társa ellen. Ezt követően – ha veszélyes a helyzete – hivatalból úgy dönthetnek a hatóságok, hogy ideiglenes távoltartási végzést állítanak ki, ennek következtében ügyvédet neveznek ki mellé, aki a távoltartási végzést illető tárgyalásokon képviseli. Csak a távoltartás esetén bíznak meg hivatali ügyvédet, aki bűnügyi tárgyalásokon csak nagyon ritka helyzetekben képviselheti a sértett felet, általában akkor, ha a sértett kiskorú, vagy valamilyen okból kifolyólag úgy ítéli meg az ügyész, hogy szüksége lenne a hivatalból kinevezett ügyvédre. Mivel a tárgyalások elhúzódhatnak, érdemes elsőként egy ügyvéd felfogadásával kezdeni a jogi útra terelést.

Az ügyvéd ugyanis felvilágosítja a bántalmazottat a jogairól, a lehetőségeiről, az esélyeiről, illetve megnyugtatja őt, tisztázza a rengeteg tévhitet, ami a válópereket és bűnügyi eljárásokat övezi: ilyen az, hogy a gyámhatóság elveszi az anyától a gyermeket, ha a múltban törvényt szegett, vagy akkor, ha kevesebb a jövedelme, mint férjének. A gyámhatóságnak, ellentétben a közhiedelemmel, nincs teljhatalma, csakis a bíróság vagy a rendőrség avatkozhat bele a gyermek sorsába, és csakis a bíróság dönthet a kiskorú sorsáról, a szervek legfeljebb kérvényezhetik az eljárást. Fontos tudni, csak abban az esetben fosztják meg gyermekétől az anyát, ha jómaga az agresszor.

Az ügyvédi felvilágosítást a rendőrségi feljelentés követi: ha már ügyvéddel rendelkezik a sértett, sokkal könnyebben működhet a kommunikáció, mert a szakember bizonyítékokat tár a rendőrök elé, kérvények által folyamatosan buzdítja a hatóságokat az újabb és újabb lépésekre, így megelőzi a hosszú évekig húzódó, macerás igazságszolgáltatást. Az áldozat vallomását és feljelentését követően azonban kötelesek a hatóságok a vádlottat is meghallgatni: az ő vallomását is jegyzőkönyvbe veszik, és csak ezt követően indítják el az eljárást, ami általában hosszadalmas, kusza folyamat.

Az áldozatok speciális védelemben is részesülhetnek, hozzájuthatnak ingyenes tanácsadáshoz, rehabilitációhoz, orvosi segítségnyújtáshoz és társadalmi integrációhoz, ha a körülményeik és élethelyzetük azt diktálja – tehát még azoknak a személyeknek is lehetőségük van jogi lépéseket tenni, akiknek bántalmazó kapcsolatuk során teljesen korlátozottá váltak az anyagi erőforrásaik. Sokan ugyanis azért nem fordulnak ügyvédhez, mert nincs elegendő jövedelmük, vagy mert bántalmazójuk ellehetetleníti a munkavégzésüket, a bankszámlájukhoz való hozzáférést. Ha mégsem sikerül jogtanácsadót találniuk alapítványokon és civil szervezetek munkásságán keresztül, még mindig kérhetnek pro bono munkavégzést, ami annyit tesz, hogy az ügyvéd alapos mérlegelés és az ügyvédi kamara jóváhagyása után ingyenesen kel a bántalmazott védelmére, ha a körülmények engedik es a törvény által kért feltételek megvalósulnak.

A bántalmazott személyeknek nem kell várniuk a bírósági tárgyalásig, a feljelentést követően bármikor kérvényezhetik a távoltartási végzést: 2018 óta már nemcsak házastársak, hanem élettársak, sőt, külön háztartásban élő, egykoron kapcsolatban lévő felek is kérhetik a távoltartást.

Az ügyvéd arról is beszámolt, az ő céljuk mindig ügyfelük kérésének függvényében változik, hiszen nem mindenkinek jelenti ugyanaz a megnyugvást és elégtételt. Válóperek, azaz polgárjogi perek folyamán az ügyvéd azért dolgozik, hogy ügyfele a lehető legoptimálisabb feltételekhez jusson, ilyenkor legtöbben kiegyeznek, nem akarnak eljutni a bűnügyi részig, az a vágyuk, hogy mihamarabb zárják le a tárgyalást, és végre ne legyen közük a társukhoz. Bűnügyi eljárás esetében viszont az ítélet a fő cél, mert az, ha a bíróság elítéli a bántalmazót, valamilyen szinten megnyugvást hozhat az áldozat lelkébe.

„Kételkednek a rendőrök, szkeptikus a bíróság: biztos a bántalmazót pártolják”

Simon Andreea felvilágosított, ha az áldozatoknak sikerül elhatározniuk, hogy beavatják a hatóságokat, többen azt tapasztalják, a rendőrök nem veszik komolyan a vallomásukat. Jogos az észrevételük, valóban vannak olyan rendőrök, akik kétkedőn hallgatják az áldozatok történetét. Ez azzal magyarázható, hogy a rendőrség csakis megalapozott bizonyítékokra támaszkodhat, ezért az elmondottakat több szempontból is fölül kell vizsgálnia – ha túl korán történik meg a bejelentés, akkor azért bizonytalanok a párkapcsolati bántalmazás tényében, ha túl későn, akkor meg azért.

Noha kiszállhatnak a tett helyszínére, a lakásba csakis akkor hatolhatnak be jóváhagyás nélkül, ha biztosak abban, hogy a négy fal között egy ember élete forog kockán. Ha azonban rosszul ítélik meg a helyzetet, a bizonyítékokat és a vallomást nem megfelelően értelmezik, rátörik az ajtót az agresszorra, aki abban a percben semmi kivetnivalót nem tesz, akkor a hatóságokat vonják felelősségre. Érzékeny téma a párkapcsolati bántalmazás, ezért közelítenek felé óvatosan a hatóságok is – magyarázta a szakember.

Hozzátette, ugyanez érvényes a bírósági tárgyalások folyamán: a bírót törvény kötelezi a pártatlanságra. Hiába áll előtte egy hidegvérű bántalmazó és egy meggyötört áldozat, nem mutathatja ki az érzéseit. Pártatlansága sokak számára szkepticizmust jelenthet, pedig csak igyekszik betartani a szabályokat: az áldozatot és a tettest is szükséges meghallgatnia, mindkét fél vallomását, bizonyítékait górcső alá kell vennie, nem hozhat elhamarkodott döntéseket.

A válóperek sajátossága az is, hogy a bíró megkéri a feleket, ha lehet, béküljenek ki – mindezt nem azért teszi, mert nem mérte fel a helyzet súlyát, hanem azért, mert kötelessége tájékoztatni a házastársakat a második esélyről. Egyes bírók ezt olyannyira komolyan veszik, hogy a párkapcsolati bántalmazás tényének ellenére is megemlítik a feleknek az újrakezdés lehetőségét, ami abszurdumként hathat. Azt azonban fontos tudniuk a sértetteknek, hogy a bíró esetleges békülésre buzdító szavai csakis az elvárásoknak tesznek eleget, emberként jómaga sem szeretné, hogy egy életveszélyes kapcsolatban rekedjenek az áldozatok. A szigorú és bürokratikus rendszer az igazságszolgáltatást is döcögőssé teszi, de ez nem jelenti azt, hogy a hatóságok nem akarnának rendet és nyugalmat teremteni – fűzte hozzá Simon Andreea.

Pénzbírságot, felfüggesztett börtönbüntetést, börtönbüntetést kaphat a bántalmazó

Mint megtudtuk, a párkapcsolati bántalmazás általában pénzbírságot vagy börtönbüntetést von maga után, ám ez utóbbi gyakran csupán felfüggesztett börtönbüntetésben merül ki. Csak a legsúlyosabb esetekért rónak letöltendő börtönbüntetést a bántalmazóra – ez egy újabb oka az áldozatok tehetetlenségének. Bántalmazóik ugyanis szabadlábon maradnak a tárgyalásokat követően is, sőt, sokaknak hetente szembe kell nézniük az agresszorokkal, mert a gyermek felügyeleti jogát szintén közösen kapják meg.

Ez tőrdöfés az áldozatok számára, és az igazságszolgáltatás egy újabb sötét pontja – vélekedett Simon Andreea, hangsúlyozva, hogy Románia törvénykezése még mindig sántít a felügyeleti jog kérdésében. Ha az egyik fél beszámíthatatlan, nem kapja meg a felügyeleti jogot, de a távoltartási végzés vagy a felfüggesztett börtönbüntetés miatt még nem biztos, hogy megfosztják szülői jogától. Csakis súlyos és kivételes esetben veszik el egy bűnelkövető szülői jogát, a párkapcsolati bántalmazást pedig általában nem sorolják ezek közé, mert a négy fal között elszenvedett sérelmeket nehéz bizonyítani.

Még ha sikerül is bizonyítani, az ügyvédek nehezen bírnak annyi dokumentumot tárni a bíró elé, ami meggyőzhetné arról, hogy a felügyeleti jog nem lehet közös. Ez ugyanis berögződés a romániai igazságszolgáltatásban, még annak ellenére is, hogy a nő hetente látja bántalmazóját, és minduntalan azon őrlődik, hogy kárt tesz-e volt társa kiszámíthatatlan viselkedése közös gyermekükben.

Simon Andreea ezért minden áldozatot arra kér, ha visszaélnek a bizalmával, a kiszolgáltatottságával, testét és lelkét gyötrik, akkor kezdjen bizonyítékok gyűjtésébe. Ugyan nevetségesnek tűnhet, de bűnügyi eljárás folyamán az egyik legbiztosabb, ha az áldozat hangjegyzeteket, fényképeket és videófelvételeket mutat fel az elszenvedett sérelmekről. A bűnügyi eljáráskor ugyanis eltekintenek a bántalmazó személyi jogaitól, a bíróság nem fektet hangsúlyt arra, hogy az áldozat a tettes tudta nélkül készítette a felvételeket: a tárgyaláson csak az számít, hogy bizonyítani tudja, igenis visszaéltek vele.

A párkapcsolati bántalmazás jogi útra terelése kiemelkedően fontos: a bántalmazónak csak az parancsolhat megálljt, ha a hatóságoknak a különféle tárgyalásokkal és büntetésekkel sikerül elérniük, hogy jó útra térjen, hiszen a törvény szerint jogilag a büntetés azért létezik, hogy neveljen. Ehhez pedig szükséges, hogy a hatóságok értesüljenek az áldozat szenvedéseiről.

A családon belüli erőszak minden formáját bünteti a törvény. A segítségkérés nem a gyengeség jele, a segítségkérésben erő van. Ha bántalmazó kapcsolatban él, forduljon bizalommal a lelkisegély-szolgálatok szakembereihez, a zöld szám: 0800500333. Esetleg telepítse a Brightsky alkalmazást, amely információkkal és segítséggel szolgál.