banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

„Várandós voltam, amikor verni kezdett” – ötször juttatta kórházba, gyilkossággal fenyegette a férje

„Akkor került közel hozzám, amikor teljesen egyedül maradtam: meghaltak a szüleim és a nagyszüleim, egyke voltam, nem maradt senkim” – kezdte történetét az áldozat, aki férjével legnagyobb gyászában ismerkedett meg. A férfi „elkényeztette”, virággal és csokoládéval lepte meg minden találkozáskor, meghallgatta és vigasztalta, úgy tűnt, tökéletes társsá válhat. A házasságot követően azonban minden megváltozott. A „tökéletes társ” veszekedni, kegyetlenkedni kezdett, többször ököllel ütötte, pofozta a nőt, aki minden alkalommal sürgősségi ellátásra szorult: a szeme bekékült, hallócsontocskái összetörtek, az ajkai szétrepedtek. Közben azzal fenyegette a feleségét, „úgy gyilkolja meg, hogy senkinek fel sem tűnik a halála, mert nincsen családja”. A félelem gúzsba kötötte az áldozatot.

„Ötször kaptam tőle, de mind az öt emlékezetes maradt: néha ököllel, néha pofonnal vert, de mindig úgy, hogy a fejemen valami elhasadt vagy megrepedt” – részletezte az áldozat, akinek törvényszéki orvosi látlelete van arról, hogy a fülében lévő hallócsontocskák súlyosan sérültek, műtétre szorultak, az ajkai széthasadtak; a szemébe egyszer egy csatlakoztatót szúrt a férfi, amelynek következtében a feje teljesen belilult, a szem körüli rész pedig felduzzadt. A kegyetlenségek abban az időszakban kezdődtek, amikor a nő közös gyermekükkel volt várandós. Négyhónapos és hathónapos terhesként is bántotta a társa, sőt a kisbaba születését követően sem maradtak ki az agresszív megnyilvánulások.

Elmondása szerint gúzsba kötötte a félelem, szinte semmit nem mert tenni, mert felelősséggel tartozott gyermeke iránt, a férfi viszont azzal fenyegette, ha feljelenti a rendőrségen, esetleg menekülni próbál, akkor „úgy gyilkolja meg, hogy senkinek fel sem tűnik majd a hiánya”. Voltaképpen igaza volt: az áldozat egyedül maradt szerettei halálát követően, barátai külföldön éltek, az esküvő után pedig olyan településre költöztek, ami addig ismeretlen volt számára. Senkije sem maradt.

Érzékenyítés céljából indítottuk Van kiút című sorozatunkat, amelyben áldozatok vallomásaival járjuk körül a párkapcsolati bántalmazás rengeteg formáját. A Női Vállalkozók Erdélyben Facebook-csoport tagjait arra kértük, jelentkezzenek privát üzenetben, ha tapasztaltak bántalmazást a kapcsolataikban. Meglepetésünkre hatalmas komment- és üzenetlavinát indítottunk: az erdélyi vállalkozónők sorra írták le véleményüket, többen jelezték, hogy maguk is áldozatok. Elsőként Mészáros Andrea párterapeutával oszlattuk szét a tévhiteket, a szakmai véleményt az áldozatok szívszorító élettapasztalatai követik.

Spanyolországból a „pokolba”

Erdélyi interjúalanyunk Spanyolországban élt abban az időszakban, amikor családját elveszítette: a temetések kapcsán látogatott haza, egy vonatúton ismerkedett meg későbbi férjével, aki nyitottnak, empatikusnak és erős támasznak bizonyult. Mivel legnagyobb gyászában és magányában talált rá a „szerelem”, nem kérdőjelezte meg az alakulását, pedig a rengeteg ajándék, az elkényeztetés akár árulkodó is lehetett volna. Csupán később figyelt fel arra, hogy a férfi elvárásai lehetetlenek: amikor már együtt éltek, arra kérte a nőt, ne nézzen mások szemébe az utcán, mert az bántja őt, illetve szolgáltassa ki a személyes terét, így a közösségimédia-fiókjait, az üzeneteit és leveleit is folyamatosan ellenőrizte. Közben kitörölte a Facebookról a nő összes spanyolországi barátját, és ragaszkodott hozzá, hogy egy nyugalmasabb településre költözzenek.

A rövid ismerkedésből házasság, a házaséletből gyermekáldás kerekedett, az áldozat sodródott az eseményekkel, a gyász olyannyira elvakította, hogy azt feltételezte, a férfi csupán jót akar kettejüknek. Olyan hatással volt rá, hogy a házasságot követően a bankszámlájához is hozzáférést kapott, illetve elérte, hogy a nő nevére és pénzére vásárolják a lakásukat. Az áldozat elmondása szerint akkor jött rá, hogy mérgező kapcsolatba keveredett, amikor a férfi két gyermekkel állított haza. Kiderült, az előző házasságából született két kicsi az ő felügyelete alá került, mert anyjuk beszámíthatatlan. Hidegzuhanyként érte a nőt a felismerés, a férfi elhallgatta a múltja egy fontos részét – később kiderült, még saját életkorát is elhazudta.

Az áldozat nyitott szemléletű családban nevelkedett, így nem kifogásolta azt, hogy a két apróságot sajátjaként nevelje, arra viszont nem számított, hogy a későbbiekben éppen miattuk robbannak ki a veszekedések és az abból fakadó bántalmazás.

„Nem tetszettek neki a nevelési elveim, megvert, ahányszor a gyermekeit megdorgáltam”

Felidézte, még nem tudták, hogy várandós, amikor egy séta alkalmával férje kisfia szitkozódni kezdett. Mivel cifrábbnál cifrább káromkodásokat szórt kistestvére és a járókelők hallatára, nevelőanyja rászólt, hogy ez nem helyes viselkedés, illetve megszidta, hogy a gyermek elcsendesedjen. „Amint megfordultam, akkora pofont kaptam a férjemtől, hogy az ajkaim szétrepedtek, elájultam a fájdalomtól az utcán”. Arra ébredt, hogy a felsőteste csupa vér, a szomszédok pedig az ablakból leskelődnek. Mire férje felvette, hogy bevigye a házba, az egyik szomszéd kihívta a rendőrséget – ennek köszönhető, hogy eljuthatott a sürgősségire, ahol több varrással fogták össze a széthasadt ajkait. Noha a férfi engedni sem akarta, hogy orvosi ellátásban részesüljön, amíg oda nem ért, az áldozat felkereste a törvényszéki orvost, és hivatalos látleletet kért, a bizonyítékot otthon a szőnyeg alá rejtette.

Ekkor derült ki, hogy várandós, ám az örömhír sem akadályozta meg abban férjét, hogy hónapok elteltével ismét bántalmazza. Szintén a gyermekei kapcsán verte meg a nőt, pedig ő csupán jót akart, nevelte a két kicsit, próbált igazítani a viselkedésükön. A férfi arra hivatkozott, „saját apja is így hallgattatta el az anyját, ha az potyára jártatta a száját”, és arra kérte feleségét, ha jót akar magának, ne dorgálja meg a gyermekeit. A kicsikre ez rossz hatással volt, a cirkuszok alkalmával üvöltöttek a félelemtől, nevelőanyjukat minden alkalommal mentőautó szállította el, illetve a rendőrség is rendszerint a helyszínre vonult.

Fotó: Illusztráció | AdobeStock

A verések viszont a hatóságok jelenléte és a törvények ellenére sem maradtak ki, párhónapos volt a közös gyermekük, mikor ismét bántalmazta feleségét a férfi, ekkor úgy, hogy a karjában alvó csecsemő fejét is súrolta az ütés. A bántalmazott nő érezte, menekülnie kell, és az lenne a helyes, ha feljelentené a férfit, de még mindig félt: mivel a gyermeket már a kezében tartotta, rettegett attól, hogy a férfi csendben eltünteti őt, és a kislány a beszámíthatatlan apjával marad, vagy gyermekotthonba kerül – részletezte beszélgetésünk folyamán.

Arra is kitért, kislányuk nyitott szájpadlással jött világra, amelynek következtében sok műtéti beavatkozás és kivizsgálás várt rá az első éveiben: betegségét a férfi elítélte, azt mondta, „a nő a selejtes, az ő hibája, hogy a kicsi fogyatékos, mert még arra sem képes, hogy egészséges gyermeket hozzon világra”. Folyton bántotta feleségét, ha nem tettekkel, akkor szavakkal sanyargatta a nőt.

„Az orvosok elhitték, hogy baleset, a rendőrök pedig nem hittek nekem”

A bántalmazott nő arról is beszámolt, akkor érezte tehetetlennek magát leginkább, amikor a hatóságok is védtelenül hagyták, az egészségügyi személyzet pedig minden mondvacsinált okot elhitt, nem kérdőjelezte meg a sérülések láttán a „balesetet”. „Minden alkalommal kijött a rendőrség, vagy a szomszédok hívták, vagy nekem sikerült suttyomban telefonálni, mégsem tettek soha semmit, mintha a férjem védték volna” – emlékezett vissza, hozzáfűzve, hogy volt rá eset, hogy őt tuszkolták be az autóba, és a rendőrségen tartották egész délután, mert a férfi azt állította, felesége támadt rá.

Ahányszor orvosi ellátásra szorult, a férfi hallállal fenyegette, ezért hazudnia kellett: azt kellett mondania, hogy a gyermekekkel játszott, elesett és úgy szerezte sérüléseit. Míg a vizsgálat tartott, a férfi szorosan az ajtóra tapadt, úgy hallgatta, hogy felesége mit oszt meg az orvossal. Bár a szakembernek feltűnt, hogy a férfi furcsán viselkedik, egy grimasszal nyugtázta a látottakat, nem vonta kérdőre őket – részletezte interjúalanyunk.

„Az utolsó verés előtt a rendőrök annyit mondtak, kitehetem a férfit az utcára, mert az én lakásomban él, de féltettem a két gyermeket: az anyjukhoz nem mehettek, az apjuk egy agresszor, hogy tegyem az utcára az ártatlanokat is?” – indokolta maradását a bántalmazott nő, aki hosszas mérlegelés és több verés eltűrése után végül úgy döntött, tarthatatlan a helyzet, lépnie kell, még ha a saját életébe, vagy a kicsik gyermekkorába is kerül a döntése. Akkor határozta el, hogy beadja a válókeresetet, amikor az egyik véres ütlegelést mindhárom gyermek végignézte. Olyannyira kiborította őket az eset, hogy egymás kezét fogva visítottak hosszú időn keresztül. „Este a két nagyobb az ölembe kuporodott, és zokogva kérdezte, miért gonosz az apjuk, amikor ők minden nap imádkoznak, hogy jó legyen” – részletezte alanyunk, aki abban reménykedett, ha elválnak, a kicsik gyermekkora talán nyugodtabb lesz, még ha a gyámhatóságnak is kell közbelépnie.

A válás során mindent vitt: egy ágy maradt az egész lakásban

A válás nem zajlott gördülékenyen, bár hatalmas megkönnyebbülést jelentett az áldozat számára, hogy a férfi nem tört az életére. Másként lehetetlenítette el azt: költözésekor csupán egy ágyat hagyott a lakásban, minden bútort magával vitt, sőt, még a nő aranyékszereit is zálogba adta, és mint később kiderült, a bankszámláját is leürítette. Közös gyermekükkel mondhatni nincstelenül maradtak a házban, mégis öröm volt a szívében, mert tudta, többé nem bánthatja őket a férfi. Akkoriban már a szomszédait is ismerte, volt, akivel komolyabb beszélgetéseket is folytatott, kezdett barátságokat kötni, illetve a spanyolországi barátaival is felvette a kapcsolatot, ők segítették abban, hogy hűtőszekrényt és nélkülözhetetlen bútorokat, élelmiszereket szerezzen be, míg talpra áll.

A két nagyobb gyermek az apjával együtt költözött, a férfin egy tehetősebb barátja segített: lakást szerzett nekik, intézte minden adósságát. Mint kiderült, volt férje az évek folyamán felhalmozta a számlákat, a megbeszéltek ellenére nem fizette ki azokat, dolgozni a házassága alatt nem járt, otthon tartózkodott állónap, mindvégig a nő pénzét pazarolta.

Válás során abban maradtak, heti két nap láthatja gyermekét az apa, illetve kéthetente egy hétvégén el is viheti magával, ám csakhamar kiderült, ez sem bizonyul jó megoldásnak: a férfi nem tartotta magát az időpontokhoz, előfordult, hogy reggelit sem adott a kicsinek. Mivel egyik hétvégén nem ért haza a kislány, édesanyja a férfi lakására ment, hogy megbizonyosodjon hogylétéről, ám amint kérdőre vonta az apát, hatalmas pofont kapott. A férfi is megdöbbent saját tettén, mert tudta, akár a gyermek láthatásába is kerülhet az újabb agresszív megnyilvánulása. Az áldozat a fürdőszobába zárkózott kislányával, és hívta a rendőrséget, mire a férfi rugdosni kezdte az ajtót, olyannyira durván, hogy az beragadt.

A rendőrök így csak a férfivel találkoztak, az pedig úgy számolt be az esetről, mintha a nő támadt volna rá, így az anyát gyermeke nélkül a rendőrautóba tuszkolták, és kijelentették, szigorúan tilos telefonálnia az ügyvédjének – ez jogtalan és törvénytelen eljárás volt, emlékezett vissza a bántalmazott nő, aki végül titkon tárcsázta ügyvédje telefonszámát, így védelmezője az őrsön zajló beszélgetéseket végighallgathatta. Ennek köszönhetően sikerült estére hazamennie a rendőrségről, viszont amikor szembesítette az ügyvéd helytelen megnyilvánulásával a rendőrt, az az irodájába zárkózott, és nem kívánt beszélni az esetről.

Ez volt az utolsó bántalmazásom és az utolsó bizalmam a hatóságokban – magyarázta megkérdezettünk. Ma már kiegyensúlyozott életet él kislányával, azonban hatalmas nehézség számára, hogy jóformán senkire sem támaszkodhat, mert nincsenek nagyszülők vagy rokonok, akik bátoríthatnák. Úgy véli, sokáig marad még egyedül, mert zsigereiben ott maradt a félelem, nem mer bízni az emberekben. Volt férje olyannyira meggyötörte, hogy még mostanság is úgy közlekedik az utcán, hogy senkire sem néz, csupán a földet kémleli, ha kérdezik, kerüli a szemkontaktust, közben mély szorongás és félelem uralja.

Nemrégiben felkeresett egy terapeutát is, mert érzi, tarthatatlan a lelkiállapota: a mindig vidám, nyitott szemléletű nőből egy zárkózott, félénk emberré változott. Kislányát viszont csak úgy támogathatja, ha megerősödik, hiszen egyelőre nem tudni, hogyan csapódott le az apróság lelkében a rengeteg negatív esemény.

A családon belüli erőszak minden formáját bünteti a törvény. A segítségkérés nem a gyengeség jele, a segítségkérésben erő van. Ha bántalmazó kapcsolatban él, forduljon bizalommal a lelkisegély-szolgálatok szakembereihez, a zöld szám: 0800500333. Esetleg telepítse a Brightsky alkalmazást, amely információkkal és segítséggel szolgál.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?