Túl vannak fizetve az állami vállalatok vezetői?
Az állami cégek menedzserei átlagban nem keresnek többet, mint a magáncégeknél dolgozó kollégáik, ellenben az igazgatótanácsok/felügyelőbizottságok tagjainak a javadalmazása nincs arányban a munkájukkal.
Mióta a Bolojan-kormány megszorító intézkedésekkel igyekszik fenntartható keretek közé szorítani a költségvetési hiányt, a politikai retorikának és a sajtónak is visszatérő motívuma az állami cégvezetők bérezése. A témával foglalkozó újságcikkek általános jellemzője a szörnyülködő hangvétel, amiért az állam tulajdonában levő vállalatok menedzserei sokszorosát keresik az országos átlagbérnek, illetve, többet, mint a miniszterelnök vagy az államfő.
Az állami vállalatok teljesítményét felügyelő ügynökség (AMEPIP) augusztusi adataiból kiderül, hogy a bérezés terén hatalmas eltérések vannak, a legkisebb vezérigazgatói juttatások bruttó 15 ezer lej körül vannak, míg a legjobban fizetett igazgatók havi bruttó 80 ezer lejnél többet visznek haza. Előbbiek 58 százalékkal haladják meg az országos bruttó átlagbért. A nettó kereset a bruttónak hozzávetőleg az 55 százalékával egyenértékű.
Mihez képest nagy?
Legjobban a Romgaz vezérigazgatója van elengedve, akinek a bruttó fizetése 85 664 lej, s a gáziparban dolgozik a két másik dobogós is, a Depogaz és a Transgaz első embere, ők 85 294, illetve 80 838 lejt keresnek. Az első tíz közé a bukaresti hőerőműveket működtető ELCEN, a polgári légiközlekedési hatóság (ROMATSA), az Olténia Energetikai Komplexum, a konstancai nemzetközi repteret üzemeltető vállalat, az Aeroporturi București, az Energonuclear és az országos telekommunikációs társaság (SSTTIRE) vezérigazgatója tartozik még, akiknek a fizetései a 72 459–67 956 lejes tartományban helyezkednek el.
Meglepő módon nincs a Top 10-ben az első számú állami vállalat, a tavalyi árbevétel alapján az ország 16. legnagyobb cégének számító Hidroelectrica. A legnagyobb romániai áramtermelő, a vízerőműveket üzemeltető Hidroelectrica igazgatójának a bruttó bére 65 748 lej, amivel a ranglista 12. helyét foglalja el.
A nagy, illetve a túl nagy teljesen relatív fogalmak, hiszen bármi csak valamihez képest lehet nagy. Az, hogyan aránylik egy állami vállalat élén álló igazgató javadalmazása az országos átlagbérhez, nem igazán releváns, sokkal inkább az, hogyan áll a versenyszférához viszonyítva. A KPMG tanácsadó cég a magánszektorban alkalmazott vezetők 2024-es jövedelméről készített tanulmányt. Ebből kiderül, hogy bukaresti értéktőzsdén (BVB) jegyzett cégek vezérigazgatónak a havi jövedelme 4 ezer és kb. 250 ezer lej között változott. A vizsgált 68 cég között van néhány állami is, a nagy többségük azonban magánkézben van. Biztosra vehető, hogy a havi 4 ezer lejjel fizetett cégvezető egyben tulajdonos is, s jövedelmének javát az osztalék adja.
A tőzsdén nem jegyzett romániai magáncégek igazgatóinak bérezéséről nemigen találni friss adatokat a világhálón. Fellelhető ellenben néhány, az előző évtizedből származó felmérés, ezek bruttó 7200 dollár és nettó 9700 euró közti értékeket adnak meg. Biztosra vehető, hogy a menedzserek bérszínvonala nem csökkent az azóta eltelt idő alatt. A HR Mercer humán erőforrással foglalkozó cég információi szerint 2020-ban a hazai topmenedzserek fizetése nettó 5 ezer és 15 ezer euró között mozgott.
A bestjobs.ro álláshirdető/álláskereső portál 2023-as adatai szerint az igazgatói fizetések nettó 2 ezer eurónál kezdődnek és meghaladják az 5 ezer eurót. Van azonban a vállalatoknak egy olyan, viszonylag népes kategóriája, amely nem egy munkaközvetítő portálon keresztül szerződtet új vezérigazgatót, s az is egyértelmű, hogy ezek fizetnek legjobban.
Nagy profit, nagy fizetés
A legjobban kereső állami cégvezetők nettó fizetése 10 ezer euró körül van, ami, összehasonlítva a versenyszférával, nem minősül kiugróan nagy összegnek. Ne felejtsük el, hogy a Romgaz egy közel 5300 embert foglalkoztató nagyvállalat, amely tavaly közel 3,1 milliárd lej nyereséget termelt. Az érem másik oldala, hogy az állami vállalatok zöme gyenge versenykörnyezetben, jól bejáratott üzleti modell alapján működik, a vezérigazgatónak nem szükséges üzleti zseninek lennie.
Ezzel együtt, semmi kirívó, abnormális és erkölcstelen nincs abban, hogy az ország 16. legnagyobb vállalatának az igazgatóját havi bruttó 13 euróval fizessék. A Hidroelectrica olyan multinacionális nagyvállalatokat előz meg a tavalyi árbevétel alapján, mint a MOL, az Engie, az E.ON, az Auchan, az Orange, a Samsung, a Michelin, a Vodafone, a Pirelli, a Continental és a Coca-Cola. Senkinek ne legyenek olyan illúziói, hogy a Coca-Cola romániai vezérigazgatója kevesebbet keresne havi bruttó 13 ezer eurónál, s tőle sem várják el, hogy feltalálja a spanyolviaszt.
Kapcsolódó
A számok azt mutatják, hogy a hatalmas profitot termelő nagy energetikai cégeknél a menedzseri bérezés a piaci normalitás keretei között van. Tény, hogy egyes igazgatók az alapfizetésüknél jóval többet keresnek, azonban a jelentős értékű teljesítményalapú prémiumok, bónuszok fizetése a versenyszférában is általános gyakorlatnak számít.
Egészen más megítélés alá esnek a krónikusan veszteséges állami vállalatok (CFR Marfă, CFR Călători stb.), amelyeknél indokolt volna a menedzsment juttatásainak a megnyirbálása, a szigorúan teljesítményalapú bérezés bevezetése.
Az AMEPIP adatbázisában szereplő 125 cég igazgatói béreinek a medián értéke 34 ezer lej, vagyis a menedzserek fele ennél kevesebbet keres. Ez azt jelenti, hogy 60-nál több igazgatónak a nettó fizetése nem éri el a 20 ezer lejt, vagyis összehasonlítva a magánszektorral, nincsenek túlfizetve. Miközben az államnál dolgozó menedzserek zöme nem keres többet a versenyszférában tevékenykedő kollégáiknál, a közalkalmazotti átlagbér áprilisban még mindig nagyobb volt 6,7 százalékkal annál, amit a magánszektor fizet. Emiatt nem szokás háborogni, annak ellenére, hogy egy abnormális állapotról van szó, főleg, tekintettel a hazai államháztartás állapotára. Az Európai Unióban rajtunk kívül csak Luxemburgban keresnek jobban az állami alkalmazottak a magáncégek dolgozóinál. A különbség köztünk és Luxemburg között annyi, hogy a nagyhercegség megengedheti magának ezt a luxust.
Ami az állami vállalatoknál erősen kifogásolható, az az igazgatótanácsok/felügyelőbizottságok működése. Ezeknek a tagjai egyes kormányzati tulajdonban levő cégeknél sokezer, sőt, akár havi 10 ezer eurót meghaladó javadalmazásban részesülnek, annak ellenére, hogy a tisztség általában minimális érdemi munkát feltételez. Ezeknek a juttatásoknak a drasztikus csökkentése egyértelműen indokolt lenne, nem csupán takarékossági, hanem méltányossági megfontolásból is.
CSAK SAJÁT
