A fesztivál idei kiadása sok újdonságot és minden eddiginél több látogatott vonzott a helyszínre. A kiemelt esemény Wagner István nemzetközileg elismert rózsanemesítő bronz mellszobrának leleplezése volt.

Június 27-én és 28-án került megrendezésre Fehér megye egyik nagy eseménye, a hagyományos csombordi rózsanapok, amely újabban a Csombordi Rózsaünnep névre váltott, és immár huszonharmadik alkalommal varázsolta el az ország minden részéből és külföldről érkező látogatókat.

Mint ismeretes, Csombordon termelik Románia rózsatöveinek mintegy 80 százalékát, ezt a rendkívüli teljesítmény adja az ünnepség apropóját. A Nagyenyedtől három kilométerre fekvő településen meghonosodott rózsatermesztés gyökerei a városhoz kapcsolódnak, ráadásul közigazgatásilag is ehhez tartozik, így több ok is indokolttá tette azt az önkormányzati döntést, amellyel a tavaly Nagyenyedet a „Rózsák városa” címmel ruházták fel. Maga a látványos menet már önmagában is jelképes: összeköti a várost a településsel, a múltat a jelennel, a hagyományt az ünneppel.

Színpompás ünnep a rózsák hazai „fővárosában”, Csombordon

A rendezvény szombat reggel startolt el, a nagyenyedi polgármesteri hivatal előtt szervezett rövid ünnepélyes megnyitóval. A fesztivál történetében először hangzott el Enyeden magyar nyelvű köszöntő, amelyet a neves csombordi népdalénekes, Boros Erzsébet tolmácsolt. „A rózsa a szépség, a kitartás és a szeretet jelképe és Csombord szimbóluma is” – hangsúlyozta.

Az idei rendezvény másik újdonsága az első Rózsakirálynő megválasztása volt, Bakk Imola személyében, aki a szervezők szerint méltón képviselheti a rózsák ünnepét és Csombord hírnevét a következő egy évben, hiszen nem csupán szépségével és finom modorával tűnik ki, de aktívan részt vesz a rózsatermesztéssel foglalkozó családi vállalkozásban is. A Rózsakirálynő köszöntőt mondott, majd egy elegáns veterán autóba szállva a hagyományos, látványos rózsaparádé élére állt.

A Bethlen Gábor Kollégium elől induló pompás menetben fúvószenekar, mazsorettek, népviseletbe öltözött román és magyar néptánccsoportok, virággal díszitett biciklik és retroautók, kisvonat és fagyis autó kísérték a látogatókat Csombordig. A legfőbb látványosságot természetesen mindig a termelők által feldíszített virágkocsik jelentik, amelyek elkészítéséhez több tízezer rózsaszálat használnak fel. Idén a Bâncuși-emlékév kapcsán, az egyik kocsi A csók kapuja című szobrát idézte, egy másik kocsi a híres csombordi borra utalt egy kancsóból a pohárba kiömlő bort megjelenítő kompozíció által. Elkészült a Rózsakirálynőt ábrázoló alkotás is, természetesen rózsákból, de volt ajándékdobozból kiömlő virágfolyam, óriáspillangó és az egyik traktorból egy kertészbábu „integetett” a járókelőknek.

A látványos felvonulás méltó nyitánya volt az eseménynek. A menet a városon végigvonulva sok bámészkodót csalogatott ki az utcákra, Enyeden és Csombordon egyaránt. Az érdeklődők, főleg a kisgyerekes családok, idén is igénybe vehették a kisvonat kocsit, amelyik a délelőtt folyamán, félóránként, ingyen szállított bárkit a rendezvény helyszínére. Újdonságnak számított, hogy a rózsanapokon először helyezték forgalomba a város új elektromos buszait, amelyek húszpercenként szállították térítésmentesen a látogatókat Csombordra és vissza (menetrendszerű üzemeltetésük július elsejétől kezdődik majd).

A rendezvény fő helyszínén, a csombordi mezőgazdasági iskola dendrológiai parkjában, a többszáz éves – még a Kemény család által ültetett fák árnyékában – a kánikula is egészen elviselhető volt, így igazi felüdülést jelentett a színes, kulturális és családi programokban gazdag hétvége. Egyébként az önkormányzat pár nappal ezelőtt jelentette be, hogy egy 4 millió lejt meghaladó pályázatot nyert meg a csombordi park felújítására.,

A rendezvényen ezúttal is hangsúlyosan érezhető volt a megyei politikum jelenléte. Részt vett – többek között – Nicolae Albu, Fehér megye prefektusa, Ion Dumitrel, Fehér Megye Tanácsának elnöke, Corneliu Mureșan, a Fehér megyei szociáldemokraták elnöke, Adrian Pintea, az APIA vezérigazgatója, volt csombordi diák. A felszólalók szép szavakkal méltatták a csombordi rózsatermesztőket. Dragoș Crișan, Nagyenyed polgármestere, román nyelven, Fülöp Szabolcs, Nagyenyed alpolgármestere pedig magyarul köszöntötte a résztvevőket. Mindkettejük üzenete a csombordi rózsatermesztők iránt érzett hála és büszkeség gondolatát tartalmazta. Felszólalásában Pavel Marinel, a nagyenyedi kórház igazgatója, megköszönte a szervezőknek, hogy a tombola összes bevételét a nagyenyedi kórháznak ajánlották fel.

Szombaton kora délután, a hagyományhoz híven, kihirdették az Év rózsáját, amelyik idén, Wagner István előtt tisztelegve, az általa megalkotott Tábortűz lett. Cordea Mirela, a kolozsvári Kertészeti Egyetem oktatója elmondta: ezt a rózsafajtát 1970-ben alkotta meg Wagner, és ma már Románia szinte mindenik közterén megtalálható, hiszen gyönyörű és majdnem egész évben virágzik. Sokáig készült, a Paprika és a Coup de Foudre keresztezésével. „1973-ban Rómában, 1975-ben Csehországban és most, 2026-ban immár Csombordon is díjazták ezt a rózsát”- mondta.

A rózsanapokon a kultúra és a szórakozás is helyet kapott: néptánc- és folklórprogramok, élő koncertek, modern- és társasági táncbemutatók várták a látogatókat. A rendezvény magyar fellépői a csombordi Pipacs Néptánccsoport, a magyarlapádi Pirospántlikás, valamint Boros Erzsébet népdalénekes és a Katlan voltak. Az előző évekhez hasonlóan, szombaton este egy magyar és egy román zenekar lépett fel, ezúttal a Dreamflow és a Subcarpați.

A kétnapos rendezvény ideje alatt a virágkedvelők szakmai vezetett túrákon vehettek részt a gyönyörűszép rózsaföldeken, miközben a park területén kézműves vásár, virágpiac és helyi gasztronómiai különlegességek kaptak helyet. A gyerekek számára újdonságot jelentett a körhintázás, amelyre most először volt lehetőségük a fesztivál történetében.

Leleplezték Erdély híres rózsanemesítője, Wagner István mellszobrát

Az idei fesztivál kiemelt eseményére szombat délelőtt került sor. Családtagok, szakemberek, helyi és megyei politikusok, valamint nagyszámú érdeklődő jelenlétében ünnepélyesen leleplezték a neves növénynemesítő és kutató, dr. Wagner István mellszobrát, amelyet a park központjában helyeztek ki.

A „rózsák atyjaként” tisztelt szakember elévülhetetlen érdemeket szerzett a csombordi és a hazai rózsakultúra megteremtésében, a szobor így méltó mementója lesz a helyi közösség szakmai örökségének. Az avatóünnepségen többen méltatták Wagner István sokoldalú tevékenységét.

Lőrincz Helga államtitkár felidézte ősei Wagnerhez fűződő baráti és szakmai kötődéseit, majd megköszönte mindazok segítségét, akik hozzájárultak a szobor létrejöttéhez: Nagyenyed önkormányzata, Magyarország Főkonzulátusa, a Pro Agricultura, a Dr. Brendus Gyula Egyesület és természetesen a csombordi rózsatermesztők.

Ifj. Wagner István megható szavakkal emlékezett édesapjáról, akit szerinte nehéz idők formáltak erős emberré, ezt pedig szorgalma és tehetsége gyarapították. Felidézte: a kutatóállomáson vagy az egyetemen végzett tevékenysége mellett könyveket és tanulmányokat írt, kitartásának köszönhetően létrehozta a Rózsabarátok Egyesületét, a Rosarium lapot, közben rengeteget utazott, állandóan telefonált és egyke azon keveseknek, akik egyaránt tagja voltak a magyar és a román tudományos akadémiáknak.

Kapcsolódó

Szobrot állítanak Erdély híres rózsanemesítője, Wagner István tiszteletére

A félszáznál több rózsafajta megalkotójának, a Rózsatársaságok Világszövetségének egykori alelnökének mellszobrát a Nagyenyedhez tartozó Csombord Dendrológiai Parkjában állítják fel. Az avatót a tervek szerint a 2026-os rózsanapokon tartják meg.

emlékezés szoborállítás rózsa növénytermesztés Csombord

Szerinte édesapja emberként is kivételes nagyságról tett tanúbizonyságot, mindörökre beírta magát az emberek szívébe. „Ennek a fennséges és erőt sugalló szobornak, amelyet a lehető legalkalmasabb helyen állítottak fel, sok szerepe van, de ami a legfontosabb az, hogy inspiráljon. Ha valaki megtekinti és elkezdi kutatni, mit tett, hogyan élt az, akit ábrázol, esély van arra, hogy ihletet merítsen. A legszerencsésebbek pedig azok a rózsák, akik őt veszik itt körül, mert állandóan vele lehetnek”- hangsúlyozta ifj. Wagner István.

Fábry Szabolcs János, konzul (Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa), Dsida Jenő A rózsa megtanított című versének sorait idézve fejezte ki tiszteletét és háláját Wágner István iránt, majd tudományos vívmányaira tett utalásokat. A konzul kiemelte: „Ma Erdély rózsatő-termesztésének tekintélyes részét adja a Csombord-környéki magyar gazdák odaadó, szorgalmas és Kárpát-medence szerte híres munkássága”.

Ezt követően neves tudósok és szakemberek szólaltak fel, akik ismerték és együtt alkottak Wagner Istvánnal. Cantor Maria mérnök, egyetemi tanár, a Romániai Rózsabarátok Egyesületének tiszteletbeli elnöke felidézte: egyetemistaként ismerkedett meg Wagner Istvánnal, majd együtt is dolgozhatott vele. Amikor a szoborra nézek, úgy érzem, mintha a professzor most is köztünk járna, itt a csombordi parkban, és meg-megáll a termelők standjainál, jó tanáccsal látva el őket. Mindenik rózsaszál, amelyik minden évben kinyílik, az ő nemes lelkét juttatja eszünkbe” – mondta. Giurgiu Maria főtechnikus, aki ötven éven keresztül együttműködött Wagnerrel, irigylésre méltó intellektuális képességeit, kitartását és szorgalmát emelte ki. Roman Gabriela mérnök, a Romániai Rózsabarátok Egyesületének ügyvezető elnöke, valamint gondozza a Rosarium című szakfolyóirat megjelenését is, elmondta: tizenkét évig együttműködött Wagner Istvánnal, összesen tíz új rózsafajt jegyeztek be, és megköszönte, hogy átadta a rózsák iránti szeretetet.

A szoboravatás megható pillanata után Kocsis Rudolf EMKE-díjas aradi szobrászművész, aki szobrászatot oktat a temesvári egyetemen, lapunknak elmondta: egy ókori görög, úgynevezett veszejtett viasztechnikával készült bronz szoborról van szó. Nagy kihívás volt számára megalkotni Wagner István szobrát, mert nem ismerte őt személyesen, csupán néhány fotó alapján kellett elképzelnie a portréját. Bár, a sors különös fintora, hogy Wagner István utolsó rózsakertjét épp abban az Aradhoz közeli Mondorlokon hozta létre, ahol ő is élt, kertjeik szinte egymás végében voltak, csak ő erről később szerzett tudomást – tette hozzá. Az alkotásban viszont nagy segítségére volt a fia, aki elment a műterembe megnézni az alkotást, és végül egy élethű szobor jött létre, amely egy különös patinát ad a parknak, és egy idő után maga a szobor is kap egy patinaréteget, mivel minőségi bronzból készült.

Ifj. Wagner István a következőket nyilatkozta a Maszolnak édesapja szobrának leleplezését követően: „Óriási öröm, megtiszteltetés és elégtétel ez, ha arra gondolok, hogy azzal, amit egy élet munkásságával letett az asztalra, megérdemelte. Elmondhatatlanul hálás vagyok mindenkinek, aki részt vett ebben a szobor felállításában. Nagyon hálás vagyok az alkotónak is: hihetetlen az a művészi munka, amit Kocsis Rudolf képzőművész ezzel az alkotásával (is) megvalósított. Én, amikor megláttam a bronz változatot, akkor egyszerűen nem hittem el, hogy pár tucat fénykép alapján valaki képes egy ilyen élethű arcot megkomponálni. Csodálatosnak tartom. Aki ismerte, ismerték, mert rengetegen vannak olyanok itt, mind azt mondták, hogy megszólalásig hasonlít arra, aki édesapám volt”.

Molnár András, a Csombordi Rózsabarátok Egyesületének elnöke, megkérdezésünkre elmondta: nagy öröm a rózsatermesztők számára, hogy elkészülhetett a szobor, mert így leróhatják hálájukat Wagner tanár úr előtt, akinek nagyon sok mindent köszönhetnek, beleértve az egyesület létrejöttét is.

A csombordiak közül Csíki Gyula és családja ápolta a legszorosabb kapcsolatot Wagner Istvánnal. A rózsatermesztő elmondta: a legkedvesebb emléke, amely hozzá fűzi, épp a megismerkedés pillanata volt, valamikor az 1990-es években keresték fel a neves szakembert, aki nagyon nyitottnak bizonyult. Wagner nagyon jól ismerte Csíki Gyula édesapját, mivel a Palocsay-kertbe járt szemezni, másik négy-öt csombordi társával egyetemben. Wagner már Enyedről ismerte a szemzőket, hiszen édesapjával az itteni Fischer-telepen dolgozott, majd később felvitte őket Kolozsvárra is, több generáció is megjárta a Palocsay kertészetet.

„El lehet mondani, hogy a tudás nálunk generációkon át öröklődött, mert a tudás már megvolt annak idején, amikor az Ambrozi-Fischer faiskola létezett Enyeden. Mi is, mikor gyerekek voltunk, itt kezdtük a szemzést, tizenhárom vagy tizennégy évesen.

Csíki Gyula hozzátette: Wagner István évente legalább egyszer megfordult Csombordon, amikor találkozott a rózsásokkal, de hozzájuk volt úgy, hogy hétszer-nyolcszor is ellátogatott. És ez fordítva is igaz: ők is felkeresték Kolozsváron, de főképp Felvincen, mert ott volt a faiskolája a családi birtokán, amelyet rokona, Szepessy Jenő gépészmérnök működtetett. „Szepessyt is nagyon szerettük, nagyon precíz ember volt, sose beszélt félre, hanem kimutatta állításait. Fajtánként tudta, hogy mennyi kiesésre lehet számítani és mennyi marad meg. Volt úgy is, hogy egy-egy sorba 30-40 fajta volt elültetve, de tudta, kinek mennyit kell adni és így tovább. Ő kezelte Wagner rózsáit, amelyekből gyakran külföldre ajándékozott, hiszen ő is kapott onnan fajokat, a világszövetség alelnökeként. Itt Szepessyéknél, a szülői háznál, termesztette azokat a rózsákat is, amelyeket díjazásra küldött” – tudtuk meg Csíki Gyulától.