A félszáznál több rózsafajta megalkotójának, a Rózsatársaságok Világszövetségének egykori alelnökének mellszobrát a Nagyenyedhez tartozó Csombord Dendrológiai Parkjában állítják fel. Az avatót a tervek szerint a 2026-os rózsanapokon tartják meg.

Nagyenyed városi tanácsa a napokban fogadta el az RMDSZ részéről jövő szoborállítás javaslatát, amelynek ötlete a Romániai Rózsabarátok Egyesületének csombordi fiókjával együttműködve körvonalazódott.

Wagner István (Felvinc, 1932. február 1. – Arad, 2017. december 13.) európai rangú kertészmérnök volt, akinek egyik legnagyobb érdeme – többek közt – több mint ötven rózsafajta létrehozása. Egész életében a virágok szerelmeseként tűnt ki, de a rózsákba menthetetlenül beleszeretett. Rengeteget köszönhet neki a hazai virágkertészeti kutatás, hiszen általa az 1960-as években Románia felkerült a világ rózsanemesítési térképére.

Szoros szálak fűzték Nagyenyedhez és környékéhez

1932. február 1-jén született Felvincen, kertészcsaládban. Szülőháza a falutól egy kissé távolabb, a vasút közelében fekszik. A család itt egy kis gyümölcs- és rózsakertet üzemeltetett, ahol Wagner megszerette ezt a szakmát, majd követte a családi hivatást. Szülei, nagyszülei, nagynénje és nagybátyja mind valamilyen módon foglalkoztak kertészettel. Apja közvetlenül a háború után, 1946-ban meghalt, ami arra kényszerítette a fiatal Wagnert, hogy otthagyja a középiskolát. Két évig a nagyapja tanítványa volt a nagyenyedi faiskolában, aki 1908 és 1948 között főkertész volt ott.

Két évnyi gyakorlat után beiratkozott a székelyudvarhelyi Kertészeti Szakiskolába, amelyet kitüntetéssel végzett. 1951-ben felvételt nyert a bukaresti Kertészeti Karra (ez volt az ország egyetlen kertészeti kara abban az időben). Itt sikerült jól megtanulnia románul, majd elnyerte a mezőgazdaságtudományi doktor címet. Tudott magyarul, németül, angolul és középszinten franciául, nyelvtudását pedig rangos nemzetközi szakkonferenciákon előadóként is érvényesítette.

Egyetemi évei alatt a kolozsvári Palocsay-kertben volt gyakornok, az egyetem elvégzése után ide hívták, ahol 1997-es nyugdíjazásáig dolgozott megszakítás nélkül, több mint négy évtizeden át. Ugyanakkor 1980–1985 között a kolozsvári Kertészeti Főiskola előadótanára volt és a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagjává választották. Több gyümölcs- és rózsatermesztési kézikönyv szerzője vagy társszerzője. Több mint száz tudományos dolgozatot közölt hazai és nemzetközi folyóiratokban és megalapította a Rosarium című rózsatermesztési szaklapot, amelynek főszerkesztője volt. Főműve egy, a rózsákról írott, közel 300 oldalas monográfia, amelyet az illatos rózsákról szóló kötete követte.

Munkássága kiindulópont és mérföldkő

A több mint négy évtizedes munkássága során Wagner mintegy százezer keresztezést végzett, ezek eredményeképpen közel 50 fajtát állított elő, ezek közül a legismertebbek a Tábortűz (amellyel Rómában, egy nemzetközi virágversenyen, második díjat nyert), Rosabunda, Incandescent, Romstar, Judit, Rosagold, Simfonia, Lilaruhás hölgy, Nostalgica stb. Ha figyelembe vesszük, hogy egy rózsafajta előállítása akár tíz évet is igénybe vehet, és ehhez hozzáadódik a fajta hatósági engedélyeztetése, akkor fogalmat alkothatunk a befektetett munka volumenéről.

1990-ben megalapította a kolozsvári székhelyű Rózsabarátok Romániai Egyesületét (Asociaţia Amicii Rozelor din România), amelynek mint nonprofit egyesületnek, negyedszázadon át alapító-elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. A szervezet ezernél több tagot számlál és számos fiókja van az egész országban, valamint tagja a Rózsatársaságok Világszövetségének.

Wagner részt vett a Baden-Badenben (1983), Torontóban (1985), Christ­church-ben (Új-Zéland, 1994), Brüsszelben (1997), Houstonban (2000), Glasgow-ban (2003), Oszakában (2006), Vancouverben (2009), Sandtownban (2012) és Lyonban (2015) tartott rózsa-világkongresszusokon, több alkalommal meghívott előadóként, továbbá Dél-Afrikába és Ausztráliába szervezett szakmai kirándulásokat (2007-ben és 2008-ban).

Wagner István munkássága a szakma egyöntetű elismerését vonta maga után. A Rózsa Világföderáció a 2000-ben tartott, houstoni kongresszusán Rózsa Világdíjjal tüntette ki hosszas és eredményes munkájáért, 2006-ban pedig, az oszakai világkongresszuson, a föderáció egyik alelnökévé választották.

A 2017. december 14-i gyászjelentésében ez áll: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesapa, nagyapa, após, dr. WAGNER ISTVÁN ny. tudományos főkutató, a Romániai Rózsabarátok Egyesületének alapító elnöke, a Rózsatársaságok Világszövetségének volt alelnöke, a Kolozsvári Agrártudományi Egyetem volt óraadó tanára, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Román Agrártudományi Akadémia tiszteletbeli tagja december 13-án, életének 86. évében Aradon elhunyt”.

A Wagner István-szobor kihelyezésének helyszínét a csombordi iskola parkjában elsősorban az indokolja, hogy a híres kertészeti szakember igen szoros kapcsolatot tartott fenn az itteni rózsatermesztőkkel, gyakran kijárt hozzájuk tanácsokat adni. Voltaképpen Wagner István közreműködése nélkül kérdésessé vált volna mindannak a másfél évszázados tudásnak az átörökítése, amelynek gyökerei a nagyenyedi Fischer-Ambrosi fatelephez nyúlnak vissza és amelyet a kolozsvári Palocsay-kertészetben fejlesztett tovább, kiegészítve saját eredményeivel.

Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Wagner István segítsége nélkül, Csombord ma valószínűleg nem lenne Románia első számú rózsatermelő települése, ezért szobrának felállítása a lehető legszebb gesztus egy, a szakmai (és közvetve a gazdasági) sikerét döntően neki köszönhető közösség részéről.