Rohanó mindennapjainkban gyakran megfeledkezünk arról, hogy a természet nem csupán gyönyörű háttér, hanem bölcs tanító is. McMenemy Márk, a Kert TV vlogger-producere és a fenntartható kertészkedés elkötelezett híve arról mesélt, miként alakíthatjuk kertjeinket önellátó, harmonikus és fenntartható rendszerekké. Hite és meggyőződése, hogy „a kert, a föld beszél hozzánk, csak mi annyira belemerülünk a rohanó világ zajába, hogy nem halljuk meg a szavát. Pedig, ha figyelnénk rá, nemcsak időt, energiát és pénzt takaríthatnánk meg, hanem hosszú távon egészségesebb, a változásokkal szemben ellenállóbb kertet is nyerhetnénk.”

– Hogyan kezdődött a kapcsolata a kertészettel, és mikor fordult az ökologikus szemlélet felé?

– Gyerekkoromban Angliában éltem, ahol a természetközeli élet, a zöld környezet közelsége mindig fontos volt számomra. Sir David Attenborough filmjei hatalmas hatással voltak rám, ezért már fiatalon érdekelt a természet védelme. Amikor megvettem az első házamat a Pilisben, elkezdtem kialakítani az álmaim kertjét, de hamar rájöttem, hogy a kerttel szembeni harcos szemlélet – úgy tekintettem a kertre, mint egy harcra, amit meg kell nyerni és le kell győzni, vagyis próbáltam uralni a kertet – nem vezet eredményre. Ezért kezdetben rengeteg kudarc ért. Bár rengeteg időt és energiát fektettem bele, a növények nem fejlődtek megfelelően, a gyep foltokban kiszáradt, a talaj pedig nem maradt termékeny. Akkor még nem tudtam, hogy a titok nem a folyamatos küzdelemben rejlik, hanem abban, hogy megtanuljuk értelmezni a kert jeleit.

Szépen lassan rájöttem, hogy teljesen eltávolodtam attól a szellemiségtől, amit Attenborough tanított nekem. Egy vegyszerekkel teli, a természetet uralni próbáló hozzáállást vettem fel, ami végül nem vezetett sehová. Ekkor úgy döntöttem, hogy felhagyok a harccal, és békét kötök a kerttel. Ahogy elcsendesedtem, valami megváltozott. Először csak alig hallható suttogásként érzékeltem, majd egyre tisztábban kezdtem megérteni, mit üzen a kert. Azt mondta: felesleges küzdeni. Ez a csata eleve vesztésre van ítélve, hiszen a természetnek végtelen ideje van, míg az ember ideje véges. De nemcsak, hogy nem érdemes harcolni, hanem sokkal többet nyerhetünk, ha együttműködünk vele. A természet egy csodálatos rendszer, és a kert ennek a leképezése kicsiben. Ha törődünk vele, sokszorosan meghálálja. A másik fontos üzenete az volt, hogy tanuljak meg türelmes lenni. Nem kell folyton rohanni, kapkodni, irtani és irányítani – érdemes egyszerűen csak megfigyelni, szemlélődni, és élvezni azt a világot, ami körülvesz minket.

Egy másik meghatározó pillanat az volt, amikor rájöttem, hogy a talajélet sokkal fontosabb, mint azt korábban gondoltam. A föld nem élettelen közeg, hanem komplex ökoszisztéma, tele mikroorganizmusokkal, gombákkal és baktériumokkal, amelyek mind hozzájárulnak a növények egészségéhez. Ha ezt a rendszert támogatjuk, akkor a kert önmagát képes fenntartani, és nem kell állandóan műtrágyákkal és vegyszerekkel beavatkoznunk. A humuszréteg megőrzése és növelése kulcsfontosságú, mert segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, növeli a tápanyag-ellátottságot, és kedvező életfeltételeket biztosít a talajlakó organizmusoknak.

– Mit üzen a kert az embernek? Hogyan segíthet minket a közvetlen környezetünk a természet megértésében?

– A kert folyamatosan kommunikál velünk, csak sokszor nem figyelünk rá. Az első, amit megtanultam, hogy a természetben nincs ellenség. Nem kell minden gazt eltávolítani, nem kell vegyszerekkel elpusztítani a kártevőket. Egy növény nem az ellenségünk, hanem jelzés. Ha egy bizonyos faj elszaporodik, az arra utalhat, hogy a talajban valamilyen egyensúlyhiány van. Ugyanez igaz a kártevőkre is: ha a kertben stabil ökoszisztéma alakul ki, akkor a ragadozó rovarok, madarak elvégzik helyettünk a munkát.

A kert azt is megtanította nekem, hogy ne akarjunk mindent tökéletesen kontrollálni. A természetben minden folyamatosan változik, és ha mi is rugalmasak vagyunk, akkor a kertünk hosszú távon önfenntartóvá válhat. A legfontosabb, hogy bízzunk a folyamatokban. Ha egy évben valami nem sikerül, a következő szezonban újra próbálkozhatunk. A növények elhelyezkedése, a fényviszonyok változása, a talajnedvesség alakulása mind hatással van a kertre. Ahelyett, hogy ezek ellen küzdenénk, érdemesebb együtt dolgozni velük.

– Milyen gyakorlati lépéseket tehet valaki, aki fenntarthatóbb kertet szeretne kialakítani?

– A megfelelő növény kiválasztása az egyik kulcsa a fenntartható kertnek. Ahelyett, hogy olyan növényeket erőltetnénk, amelyek nem bírják a helyi adottságokat, érdemes őshonos fajokat ültetni. Azok ellenállóbbak, kevesebb gondozást igényelnek, és sokkal jobban illeszkednek a helyi ökoszisztémába. Emellett a permakultúrás tervezés elvei is segíthetnek. Egy igazán fenntartható kertben minden elemnek több funkciója van: például egy fa árnyékot ad, megköti a talajvizet, táplálékot biztosít az állatoknak, és még esztétikai élményt is nyújt. A diverzitás kulcsfontosságú, mert a változatos növényállomány ellenállóbb az időjárási szélsőségekkel és a betegségekkel szemben.

Nyilván vannak jobb és rosszabb évek a kertben, de minél több élőlényt vonzzunk be, annál izgalmasabb és gazdagabb lesz a környezetünk. Egy ilyen kert nemcsak a természet számára kedvező, hanem számunkra is élvezetesebb. Képzeljünk el egy olyan kertet, ahol mindig van mit felfedezni, például sünök motoszkálnak a bokrok alatt, madarak csiripelnek a fákon, békák ugrálnak a tóparton, szitakötők cikáznak a levegőben, és pókok szővik hálójukat a növények között. Ezek az élőlények nemcsak színesebbé teszik a kertet, hanem segítenek fenntartani az egyensúlyt is. A ragadozók és a növényevők, a beporzók és a lebontók mind együtt dolgoznak egy természetes rendszer kialakításán, amelyben nincs szükség állandó beavatkozásra, mert a kert önmagát szabályozza.

A legjobb, ha a talaj mindig növénytakaróval borított. A természetben sem találunk hosszú távon csupasz földet – kivéve a sivatagban. A gazok sem véletlenül jelennek meg: úttörő növények, amelyek segítenek helyreállítani, regenerálni és javítani a talaj állapotát. Fontos szerepet töltenek be a természetes egyensúly fenntartásában.

– Mit üzen azoknak, akik most kezdik el a kertészkedést?

– A legfontosabb tanácsom, hogy legyenek türelmesek. A kert nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem folyamatos tanulási folyamat eredménye. Érdemes figyelni a természet működését, és ennek megfelelően alakítani a kertet. A kísérletezés nagyon fontos: ha valami nem válik be, jövőre másként próbálhatjuk meg. Egy kert soha nincs teljesen készen, mindig fejlődik, alakul. Az ember pedig vele együtt fejlődik, tanulja, hogyan tud egyre jobban együttműködni a természettel.