A hétvégén megszervezett esemény a nagyenyedi polgármesteri hivatal épületére kihelyezett emléktábla leleplezésével kezdődött, majd a rózsaparádé elindult a Bethlen Gábor Kollégium elől Csombordra, ahol az iskolapark területén gazdag programmal várták az érdeklődőket.

A hagyományos rendezvény idén már nem csak a szombati napot töltötte ki, hanem vasárnapra is kinyújtották a programot. Ez ínyére volt ugyan a fesztiválozóknak, de plusz erőfeszítést jelentett a gazdáknak, akik a háttérből egyhetes megfeszített munkával garantálták a rendezvény sikerét, bár előre tudták: nem ők lesznek reflektorfényben.

Mint ismeretes, Enyed és környéke, elsősorban Csombord termeli Románia rózsatöveinek kilencven százalékát. Mintegy harminc rózsatermesztő tevékenykedik itt, szinte kivétel nélkül mind magyar családok, akik szüleik, nagyszüleik közvetítésével sajátították el azt az értékes tudást, amelyet őseik az Ambrosi-Fischer, majd a kolozsvári Palocsay-kertészetben tanultak el, illetve – nem utolsósorban – Wagner István (Felvinc, 1932. február 1. – Arad, 2017. december 13.) kertészmérnök, növénynemesítő, gyümölcstermesztési és kertészeti szakírónak köszönhetően jutottak hozzá értékes információkhoz, ötletekhez vagy nyerhettek betekintést a szakma rejtelmeibe.

Az idei fesztiválon a Bakk, Csíki, Molnár, Tamás és Tövisi családok, valamint a nagyenyedi faiskola képviselte méltó módon az ágazatot.

Hogyan lett Nagyenyed a Rózsák városa?

Többen feltették a kérdést: miért a város és nem Csombord kapta a megtisztelő címet, ha a gazdák is és a rózsamezők is ott vannak?

Csombord közigazgatásilag a három kilométerre fekvő Nagyenyed municípiumhoz tartozik – talán ez volt a legfőbb indoka a helyi döntéshozóknak, amikor elfogadták a javaslatot. Ugyanakkor Enyednek komoly hagyományai voltak a növények nemesítése terén, valószínűleg ez a tény is alátámasztotta opciójukat. Wagner István A rózsa termesztése és nemesítése Romániában, különös tekintettel Erdélyben című dolgozatában három faiskolát emel ki, amelyekben figyelemreméltó rózsatermesztés zajlott a két világháború között: Ambrosi és Fischer (Nagyenyed), Mühle és Jánszki (Temesvár) és a Groza-faiskola (Székelyföldvár/Székelykocsárd).  

A huszonkettedik alkalommal megrendezett rózsaünnep hivatalos megnyitóján az esemény konferálója, Ioan Hădărig, a nagyenyedi multikulturális központ menedzsere is utalt a nagymúltú nagyenyedi rózsatermesztésre, kiemelve: az 1902-ben létrejött Ambrosi-Fischer cég fénykorában évente kétszázötven-háromszázezer fajtát kínált eladásra és Délkelet-Európa legnagyobb faiskolájaként tartották számon. Az igazgató felolvasta Lucian Blaga Ulciorul (A kancsó) című, kevésbé ismert versét, amelyben a költő említést tesz a rózsáról és az enyedi borról.

A jelenlevőket továbbá köszöntötte Dragoș Crișan, Nagyenyed polgármestere és Radu Dobra helyi tanácsos, az emléktábla-állítás ötletgazdája.

A polgármesteri hivatal épületére kihelyezett emléktáblát Molnár András, a Csombordi Rózsabarát Egyesület elnöke és Bakk Imre egyesületi tag leplezték le. A román nyelvű plakett szövege: „NAGYENYED MUNICÍPIUM/A RÓZSÁK VÁROSA/KIKIÁLLTVA A/HELYI TANÁCS 94. SZ./2025. ÁPRILIS 17-I/HATÁROZATA ALAPJÁN”.

Elismerik a rózsatermesztők teljesítményét, csak elfelejtik kihangsúlyozni, hogy ők magyarok

Az előző évekhez hasonlóan, a magyar jelenlét alig volt érezhető a fesztivál programjában, bár a román-magyar együttéléssel nincsenek gondok a településen. A két nap alatt közel húszezren vettek részt a rendezvényen.

A rózsatermelők már hozzászoktak ahhoz, hogy nem ők vannak rivaldafényben, számukra elég annyi, hogy a rendezvényen felolvassák a nevüket. Ők annak örvendenek igazán, ha a minél többen csodálják meg a pompás rózsákat és virágkompozíciókat. Jól tudják: a helyi polgármesteri hivatal és a megyei tanács támogatása nélkül képtelenség lenne egy hasonló nagyméretű fesztivált megszervezni, így elfogadják a játékszabályokat. Néhány évvel ezelőtt Fehér Megye Tanácsa levédte a rendezvényt, így komoly beleszólása van annak menetébe.

Az is világos a „rózsások” számára, hogy a nagyszámú támogató ellenére nagy anyagi befektetésről van szó, ami csak hosszú távon válik kifizetődővé, a népszerűsítés révén (magyarán: ráfizetnek), a fáradságos előkészületekről nem is beszélve. Szerencsére, idén a virágdíszletek megalkotásában segítséget kaptak a Kolozsvári Mezőgazdaság és Állatorvostudomány Egyetem, illetve a Sapientia Tudományegyetem tanáraitól és diákjaitól.

A csombordi gazdák azt is elmondták: a Marostól csupán pár száz méterre fekvő, egykoron a Kemény-kastélyhoz tartozó iskolaparkot anno épp a rózsatermelők takarították ki, hogy helyszínt biztosítsanak a fesztiválhoz. Helytörténeti érdekesség, hogy 1935-ben az enyedi kollégium megvásárolta báró Kemény Árpád csombordi birtokának töredékét. A tizenöt hektáros terület elsősorban a híres csombordi szőlőskertből, a kastélyból, a néhány régi gazdasági épületből és a folyóparton elterülő szép nagy parkból állt. Utóbbi ideális helyszín a csodaszép virágstandok és mezőgazdasági kisgépek bemutatására, hasonlóképp a kézműves kirakodóknak, a gasztronómiai standoknak és természetesen a nagyszínpadnak is. A csombordi rózsatermesztés páratlan múltjára utaló jelek alig akadnak a fesztiválon, kivételt képez a Csíki család, amelyik a cégük nevét viselő standjuknál, a Fructiflora-nál, egy nagyobb pannón állította ki archív, tematikus fotógyűjteményét. 

Színes program, kevés magyar fellépővel

A program az előző évek jól bevált forgatókönyvét követte, bár voltak újítások is.

A látványos, virágkarnevál-szerű felvonulás idén is Nagyenyed központjából, a Bethlen Gábor Kollégium elől indult. A rózsákkal feldíszített traktorok, retró autók, kerékpárosok és motorbiciklisek alkotta díszmenetet fúvószenekar, mazsorettek, az Alba Afroda görögös öltözetben megjelenő hölgykoszorúja és a Csombordi Pipacs Néptánccsoport tagjai vezették fel. A menet a városon végigvonulva haladt Csombord irányába és sok bámészkodót csalogatott ki az utcákra. Az érdeklődők, főleg a kisgyerekes családok, idén is igénybe vehették a kisvonat kocsit, amelyik a délelőtt folyamán, félóránként, ingyen szállított bárkit a rendezvény helyszínére, a csombordi mezőgazdasági iskolához. Újításnak számított, hogy idén egy különjáratú buszt is az érdeklődők rendelkezésére bocsátott a polgármesteri hivatal.

A rendezvény megnyitóján a felszólalók a helyi gazdák teljesítményét méltatták, köztük Dragoș Crișan, Nagyenyed polgármestere, Corneliu Mureșan, a Fehér megyei szociáldemokraták elnöke, Voicu Vușcan parlamenti képviselő és George Rotar, Fehér Megye Tanácsának alelnöke. Fülöp Szabolcs, Nagyenyed alpolgármestere, magyarul köszöntötte a résztvevőket, kiemelve: „Én elsősorban gratulálni szeretnék a helyi termelőknek és megköszönni egész éves munkájukat. Ez az ünnep róluk szól, ők viszik el Csombord és Enyed hírnevét az országba és annak határain túl is”.

Az esemény magyar konferálója, Boros Erzsébet, a csombordi néptáncosok és népdalénekesek vezetője, Arany Páva díjas népdalénekes, megköszönte a megyei tanács és a polgármesteri hivatal támogatását és őszinte elismeréssel szólt a rózsatermesztőkhöz: „Külön hálával és elismeréssel fordulunk a rózsatermelőink felé, akiknek odaadása, szakértelme és kitartó munkája nemcsak gyönyörű virágokban, hanem közösségünk éltető erejében is megmutatkozik. Az ő kezeik nyomán születnek meg azok a rózsák, amelyek nemcsak kertjeinket, hanem szívünket is díszítik”.

 A rózsaünnepen ezúttal is főként román népi és modern tánc- illetve zenei produkciókat láthattunk. Fellépett a topánfalvi, nemzetközileg is díjazott Arieșul Ritmic mazsorett csapat, a modern- és társasági táncokat bemutató nagyenyedi Top Dance, a nagyenyedi multikulturális központ zongora- és gitár köre, valamint a Doina Aiudului, Hopârteanca és a Dor Teiușan néptánccsoportok. Egyéni előadókként jelen voltak Cezar Firu, Roxana Cristina Moldovan valamint Aurora és Săndel Mihai.

A rózsaünnepnek évekig egyetlen magyar fellépője volt, a Csombordi Pipacs Néptáncegyüttes, majd amikor néhány esztendővel ezelőtt megalakult a hozzá szorosan kötődő Rózsafa Énekegyüttes, akkor az is színpadra állt. Mivel közben már ez utóbbinak is lett „friss hajtása”, a Rózsabimbó, így az is bemutatkozott, előbbi mezőségi, utóbbi marosszéki népdalokat adott elő. A Pipacs három tagozata külön-külön lépett fel, küküllőmenti és kalotaszegi táncokat mutattak be. Mivel kétnaposra tágították a rendezvényt, idén először meghívtak egy nem helybéli magyar előadót is, a 40. jubileumát ünneplő magyarlapádi Pirospántlikás zenekart, annak hagyományőrző néptánccsoportjával egyetemben. Az idén a Fehér megyei RMDSZ és a Dr. Brendus Gyula Egyesület is támogatta a rendezvényt.

A kétnapos programot tematikus festménykiállítások, illetve a gyerekek számára szervezett kézműves- és képzőművészeti foglalkozások színesítették. Az újdonság erejével hatott a programban a Forged Blades cég bemutatója, amelyik hagyományos kovácsolással készített rózsákat és egyéb kézműves díszeket. Ezenkívül volt tombolázás és megválasztották – idén nem szakmai zsűri, hanem a közönség – az év rózsáját, amelyik a Ketchup mustard nevű fajta lett.

Szombat este az előző évek gyakorlatának megfelelően, egy magyar és egy román együttes lépett fel Csombordon, Konyha és Feli, majd tűzijáték zárta az eseményt.

A programból nem hiányzott természetesen a rózsamezők meglátogatása, amelyhez vezetett kistúrákat is biztosítottak.

Van utánpótlás a csombordi rózsatermesztésben

A csombordi rózsatermelők tevékenysége azért is figyelemreméltó, mert kiválóan együttműködnek, képesek közösen megfogalmazni céljaikat, mindannyian „egy irányba tolják a szekeret”, ami ritkaságszámba megy a mai, konkurenciára alapuló gazdaságban. Valahogyan a korabeli céheket juttatják eszünkbe, amelyekben ott volt a magasszintű tudás, a kulturális-társadalmi felelősségvállalás és az utánpótlás biztosítása.

A rózsaünnep  alkalmával évente igyekszünk bemutatni csodálatos munkájuk. Idén Bakk Imrével, a CiumbrudPlant cég tulajdonosával beszélgettünk.

A mezőgazdász elmondta: hatalmas potenciált lát a rózsatermesztésben, de nem csupán ő, hanem mások is, például jól felfejlődtek a szomszédos falvak, Magayarbagó és Magyarlapád kertészei is. Meghívott néhány „rózsást”, hogy kapcsolódjon be a fesztiválba, de egyelőre nem mertek ekkorát lépni az ottani gazdák.

Bakk Imre optimizmusa abból fakad elsősorban, hogy a nagyobbik lánya, Melinda, befejezte egyetemi tanulmányait a menedzsmenten, most pedig a kertészet szakon mesterizik. Közben annyira megszerette a rózsatermesztést, hogy mindenképp folytatni akarja szülei vállalkozását.

Amikor rákérdeztünk, a fiatal lány szeme felcsillant: arról mesélhet, amit annyira szeret. Elsőként a reklám, a népszerűsítés fontosságát hangsúlyozta, hiszen – végzettségéből kifolyólag is – jól tudja, mi minden múlik ezen. Melinda elmondta: fontosnak tartja, hogy a külföldi piacok felé is nyissanak, már megtették az első lépéseket, de még hosszú út áll előttük, a legnagyobb akadályt a szállítás jelenti.

A fiatal lánynak határozott elképzelései vannak a családi cégről. Azt is elárulta: egy magyarországi kapcsolatnak köszönhetően, több évig látogatták a neves külföldi rózsahelyeket, és igyekeztek itthon hasznosítani az ott látottakat. Együttműködnek például a híres németországi Kordes-szel, amelyik új fajtákat állít elő. Az egyik legmeghatározóbb élménye a Chelsea Flower Show rangos növénykiállításon tett látogatása volt. Ott tapasztalta meg, mennyire törekednek az angolok arra, hogy előtérbe helyezzék a saját rózsafajtáikat, szerinte erre a hozzáállásra lenne szükség itthon is.

Bakk Imre megemlítette, hogy a kisebbik lánya a Nemzetközi Kapcsolatok szakon végez, reméli, hogy ő is hazafelé kacsintgat majd. „Voltak nehéz idők, amikor nem láttam az alagút végét, de most, hogy a jelek szerint a lányaim is mellém állnak, megér minden erőfeszítést. Merészebb lettem, beadtam és meg is nyertem egy európai uniós pályázatot, amelyből egy hűtőházat létesítek. Ez a növények tárolására lesz alkalmas, le lehet lassítani a vegetálási periódust, így minden szezonban lehet majd árulni a rózsatöveket. Ez főleg azon vevők számára előnyös, akik olyan vidékeken élnek, ahol tovább tart a hideg, így később történik az ültetés” – mondta a csombordi rózsatermelő.

Egyébként nem a Bakk család az egyedüli, ahol már biztosított az utánpótlás, így bizonyosan van jövője a rózsatermesztésnek Csombordon.