Az év utolsó napjához közeledve jogosan tehetjük fel magunknak a kérdést: miért is fontos nekünk annyira a lezárás és az újrakezdés ünneplése? Ilyenkor kerülnek elő a pontosan egy évvel korábban tett fogadalmak, amelyeket vagy kipipálhatunk a listán, vagy szorongva gondolunk bele abba, hogy nem sikerült véghezvinnünk. Talán már el is gondolkoztunk azon, hogy idén mit fogadjunk meg, és talán már érezzük is a frusztrációt amiatt, hogy nem tudjuk, miként fogjuk betartani. Simon Brigitta pszichológussal beszélgettünk a ciklikussághoz köthető rituálékról, valamint arról is, hogy miként érdemes célokat kitűzni úgy, hogy ne helyezzük magunkat szándékosan nyomás alá.

– Ha a szilveszterre gondolunk, akkor rögtön a pezsgő, a tűzijáték és az ünneplés jut eszünkbe. Miért érezzük ennyire fontosnak a lezárást és az újrakezdést?

– Ha az emberiség múltját vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy a rituálék, ünneplések, kezdetek és zárások, pontosabban a ciklikusság mindig is része volt az életünknek: a keresztelő és a temetés, az első iskolai nap és a ballagás, az évszakok váltakozása, a kezdet és a vég. Az ember számára a jövő ismeretlen, és ez félelmet, bizonytalanságot szülhet. Szeretjük az ismerős helyzeteket és a megszokott dolgainkat, így a szilveszteri lezárás és ünneplés nagyon jó alkalom arra, hogy a rituálék segítségével kiszámíthatóbbá váljék számunkra a még ismeretlen jövő, és könnyebben tudjuk elengedni a múltat. Az újrakezdés rituáléi, mint például a fogadalmak és magunk felé tett ígéretek uralhatóbb színben tűntethetik fel a jövőt, erősítik a biztonságérzetünket és keretet adnak az életünknek.

Pszichológiai szempontból is fontos az embernek tudatosítani az idő múlását, erre az óév búcsúztatása nagyon jó lehetőség. Ha tovább viszem a lelkivilág szükségleteit ebben a kontextusban, bizonyára a reményt, az összetartozás érzését és a strukturált időt említeném, mint a szilveszter fő motívumait.
A félelmekkel való megküzdésért vagy ezek leküzdéséért az őseink is tettek: sok hagyomány kapcsolódik a rossz szellemek, rossz gondolatok, kellemetlen élmények elűzéséhez, nemcsak a magyar, európai kultúrákban, hanem mindenfelé a világon. Nagytatám mesélte, hogy gyerekkorában „puskálni” jártak: a gyerekek nagy zajt csaptak, amivel a gonosz szellemeket űzték el, ez a fajta szokás pedig valamilyen formában szinte minden kultúrában megfigyelhető. Ugyanakkor ott van az álarcok viselése, a tűzijáték és a petárda is, amelyeket ugyancsak ezért kezdtek használni.

A lezárás és az új kezdet az optimizmus és remény gyakorlásával kapcsolható össze. Két olyan fogalommal, amelyek lélektani szempontból létfontosságúak számunkra. A szilveszter életünk keserédes pillanata, egyben pedig megküzdési mód a jövőt illető szorongásunk legyőzésében. Lehetőség arra, hogy függetlenül attól, hogy az elmúlt évben voltak nehéz pillanataink is, pozitívan tekinthessünk a jövőbe. Mindezek mellett az ünneplés jutalom is számunkra. Ünnepeljük a lezárást, és örülünk az új kezdetnek. Kellemes, pozitív tapasztalat, amely segíti a dopamintermelődést, valamint a motivációért és a vágyért (hogy új dolgokat tegyek, hogy változtassak a jelen helyzetemen) felelős neurotranszmittert. A közösségi élmény, a tánc, a nevetés, az ízletes ételek mind-mind erre erősítenek rá.

Kapcsolódó

Szerencse és gazdagság – Így ünnepelték régen a szilvesztert

Hogy mit miért szabadott vagy nem szabadott enni, miért szokás újév első óráiban zajt csapni, és miért nem szabadott kivinni elsején a házból a szemetet, arról Dezső Tibor Attila református lelkipásztor mesélt nekünk.

szilveszter újév óévbúcsúztató népszokások hagyomány

 – Ideális esetben az év végén megállunk egy pillanatra, és végiggondoljuk, hogy mi történt velünk. Miben segít ez a számvetés?

– A január hónap a nevét Janus római istenről kapta, aki az átmenetek kétarcú istene volt, a múlt és a jelen találkozásának szimbóluma. Az átmenethez elengedhetetlen az önreflexió és a tanulság levonása. Kell, hogy megálljunk egy pillanatra és megnézzük, hol tartunk, mi az, amit megtarthatunk és mi az, amin változtatni szeretnénk. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, fontos, hogy visszatekintsünk a múltba. A legjobb, ha értéksemlegesen tesszük, nem hibáztatva magunkat vagy másokat, nem ítélkezve vagy dicsekedve. Alázattal. Jót tesz nekünk, ha felismerjük a sikereinket, de a hibáinkat is, és mindezekből levonjuk a tanulságot. Növelheti az önhatékonyságunkat és azt a személyes hitet, hogy képesek vagyunk véghezvinni egy adott feladatot. Ahhoz, hogy fejlődni tudjak ismernem kell a múltat, mivel inspirálhat és megerősíthet nagyon sok helyzetben.
Sokszor beszélgetek a diákokkal vagy kliensekkel arról, hogy mi az, amin érdemes rágódni és mi az, amin nem. Mi az, amit tudok kontrollálni és mi az, amit nem. A múltnak fontos szerepe van életünkben, nagy bölcsességet és sok tapasztalatot hordoz. Kedves tanítónk a múlt, mivel megmutatja, hogy a változáshoz és a sikerhez idő kell, ösztönöz bennünket a türelemre magunkkal és másokkal szemben, ugyanakkor rámutat az idő múlására és ennek értékére, bátorítva bennünket a tudatosságra, a jelen lehetőségeinek tudatos megélésére. Az új év jó lehetőség arra, hogy figyeljünk a jelenre, de ne kapcsoljuk le a múltat, hanem kapcsolódjunk vele, összekötve azt a jövővel.

– Miért annyira vonzó újévi fogadalmat tenni? Mi áll ezeknek a hátterében?

– Az újévi fogadalmak tétele nem teljesen újkeletű szokás. Már az ókori Babilonban is tettek ígéreteket az isteneknek a jó termés reményében. A keresztény kultúrában önvizsgálattal, erkölcsi megújulással, keresztségi fogadalom megerősítésével koronázzuk az új kezdeteket. Pont emiatt valószínű, hogy az újévi fogadalmak egyfajta rituális átmenetet szimbolizálnak a régi és a megújult változat között. Segítenek megfogalmazni a célokat, tudatosítani és megerősíteni őket.

 – Az első egy hét, legfeljebb egy hónap után az emberek többsége magát szidja, majd lemond az újévi fogadalmáról. Miért nem tudjuk betartani? Miért törik bele a legtöbb ember bicskája?

– Sok tényező állhat egy-egy személy döntései, cselekedetei vagy ezek hiánya mögött. Mivel én kognitív-viselkedésterápiában képződtem, nagy hangsúlyt fektetek a munkám során a gondolatokra, érzésekre és viselkedési mintákra, így megpróbálok egy olyan választ adni, ami segíthet a céljaink elérésében:

Az önismeret kulcsfontosságú tényező, mert ez az, ami megalapozza a sikert. Ha ismerem az erősségeimet, a határaimat, a szokásaimat és az értékeimet, az segíthet reális célokat állítani magam elé, növelve az önhatékonyság érzését minden apró siker elérésekor. Sajnos a legtöbben nemcsak, hogy nem reális célokat tűznek ki, hanem azokat nagyon általánosan fogalmazzák meg, alig vannak konkrétumok.

A negatív önbeszéd egyáltalán nem segít azoknak, akik nekiállnak teljesíteni az újévi fogadalmaikat. Gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a legkisebb bökkenőknél nagyon szigorúak legyünk önmagunkhoz. Ilyenkor jön a „semmire sem vagyok képes”, a „mindig ezt teszem, egy örökös vesztes maradok”, vagy a „sosem fog ez sikerülni”. Ezek mind rombolják az önértékelésünket, csökkentik a motivációt, és nem építik az önhatékonyságunkat.

A motiváció természetesen kulcsfontosságú, de ilyenkor nem egy általános motiváltságról beszélek, hanem a motivációm forrásairól, és itt az érzelmek is, de a tudatosság is fontos szerepet játszanak. Mi az, ami eléggé fontos számomra, hogy kellőképpen ott tartson azon a szűk ösvényen, amelyen haladok előre a célom felé? Azokat kell megneveznem és tudatosítanom.

A személyes tapasztalataink már kora gyerekkortól meghatározzák azt, hogy hogyan értelmezzük a kihívásokat, mit gondolunk magunkról, mi számít sikernek, mi az, ami motivál, hogyan reagálunk az akadályokra. Ha egy fiatalnak alacsony a frusztrációtűrése, amihez társulhat a rugalmatlan gondolkodás, nagyon könnyen eredményezheti azt, hogy feladja a fogadalmát akkor, amikor akadályba ütközik. Azok a személyek, akik rugalmasan gondolkodnak, magas a frusztrációtűrő-szintjük, toleránsabbak magukkal és másokkal szemben, könnyebben alkalmazkodnak a változó helyzetekhez, így csökkentve annak a valószínűségét, hogy feladják a fogadalmat.

Kutatások azt is kimutatták, hogy azok az emberek, akik a többiek előtt is felvállalták az adott fogadalmat, sokkal motiváltabbak voltak annak elérésében. Nagyobb volt az önkontrolljuk, nőtt a felelősségérzetük, és sokkal több érzelmi jutalmat tapasztaltak. Mi történik, ha nyilvánosan vállalunk fel célokat? Mások támogatása és visszajelzései hathatnak ránk motiválóan, miközben ösztönöz bennünket a közösségi nyomás.

A halogatás is nagy szerepet játszhat abban, hogy feladjuk végül a fogadalom véghezvitelét.

– És mi van azokkal, akik nem is tesznek fogadalmat azzal az ürüggyel, hogy „értelmetlen ilyen fölösleges nyomás alá helyeznem magam”?

– Jobb félni, mint megijedni alapon el sem kezdem, hogy nehogy elbukjak. De ki mondja meg nekem azt, hogy ha már megfogalmazok egy ilyen célt, akkor azt nyomás alatt véghez is kell vinnem? Természetesen törekszem rá, szeretném elérni, és ennek érdekében dolgozom is érte, de figyelek arra, hogy türelmes és együttérző legyek önmagammal szemben. Arra bátorítom az olvasókat, hogy legyenek megértőbbek és elfogadóbbak saját érzéseikkel, hibáikkal és nehézségeikkel szemben. Rakjuk félre a kritikát és erősödjünk meg abban, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor elég „elég jónak lenni” és nem kell a tökéletesség. Így nyugodtan tervezhetnek, állíthatnak fel magukak kisebb- nagyobb fogadalmakat, de nyomást nem kell érezniük. Nem vagyunk tökéletesek, így nem is teljesíthetünk tökéletesen mindig mindenben.

– Hogy érdemes fogadalmat tenni? Kérem, adjon néhány konkrét tippet!

– Fontos, hogy konkrét és reális célokat állítsunk fel magunknak. Ezt a technikát nemcsak az újévi fogadalom megfogalmazásakor, de egyéb kisebb-nagyobb célok kitűzésekor is ajánlom.

A konkrét célok strukturálják a viselkedést, segítenek követni a fejlődést, miközben a sikerélmények pozitívan erősítenek bennünket. Egy nagy, homályos cél elérhetetlen, miközben a konkrét lépések által az agyunk érzékeli, hogy ezek teljesíthetők, így kevésbé érezzük magunkat túlterheltnek, és sokkal célorientáltabbak leszünk. Mindenkinek ajánlom, hogy bontsa kisebb célokra vagy lépésekre a nagy célt, így kevésbé tűnhet elérhetetlennek és ijesztőnek, illetve könnyebben követhető így az előrehaladás, ami növelheti a motivációt.

Kapcsolódó

Mindenkinek jár a finom falat: ünnepi menü vegánoknak, cukorbetegeknek és ételérzékenyeknek

Senkinek nem kell lemondania a finom falatokról, mindössze tervezést és egy kis odafigyelést igényel az alternatív karácsonyi menü összeállítása.

téli ünnepek főzés karácsony menütervezés dietetikus

Nézzük meg, hogyan fogalmazunk meg egy célt: én a fogadalom SMART  keretrendszerben való megfogalmazását ajánlom. Ez azt jelenti, hogy a fogadalmam a következőképpen fog felépülni:

Például: az új évben többet szeretnék olvasni – ez egy nagyon gyakori gondolat. Fontos, hogy a célomat specifikusan fogalmazzam, így az agy célorientált lesz, csökkentve a halogatás esélyét. Ehhez egy helyes alternatíva az lenne, ha úgy fogalmazok: „havonta el szeretnék olvasni egy könyvet” . Így lett egy specifikusabb, kisebb célom. Ezután mérhető formában kell leírnom: „napi 20 percet olvasok, vagy havi 100 oldalt”. Fontos, hogy tudatosítsuk a változást, érzékeljük.

Legyen elérhető módon megfogalmazva, például számításba véve azt, hogy van-e napi 20 percem az olvasásra. Ha túl ambiciózus a célom, az kudarchoz vezethet. A sikerélményt a reális célok hozzák.

Továbbá fontos, hogy a célom legyen számomra releváns, azaz tudjam meghatározni pontosan, hogy miért fontos számomra. Például: „az olvasás segít fejleszteni a tudásom és a szókincsem, amire nagyon nagy szükségem van a kutatás elvégzéséhez”. Ebben fontos szerepet játszik a személyes értékrendünk. Fejlesszünk olyan tényezőket, amelyek a belső motivációra hatnak, így a szokás fenntarthatóbbá válik.

A fogadalom legyen időhöz kötött, így fókuszált és aktív maradhat az ember, elkerülve a nyomást. Megfogalmazhatjuk úgy, hogy „az év végére tíz könyvet szeretnék elolvasni”. Ez segíthet a rendszeres szokások kialakításában és az időgazdálkodásban.

 – Mi az újévi jó kívánsága önmaga és mások számára?

– Kívánom, hogy adjunk magunknak időt az elcsendesedésre, visszatekintésre így a 2024-es év végén. Kívánom, hogy erőt merítsünk az elmúlt év mindennapi sikereiből. Ezek szolgáljanak termőföldként a 2025-ben elvetett remény, jóság, szeretet és türelem magjaihoz. Kívánom, hogy ne féljünk sebezhetők lenni, mert az önmagunk és mások előtti megnyílásban rejlik az igazi erő. Legyünk türelmesek és együttérzők, nemcsak másokkal, hanem magunkkal is, hiszen csak így tudunk igazán fejlődni! Legyen egy értelemmel és jelentőséggel teli 2025-ös évünk, amely ne a tökéletességről szóljon, hanem hogy felismerjük, mi a fontos számunkra, és kitartóan haladjunk afelé.