A nagy szilveszteri mulatságok nem a modern világ szüleményei, már őseink is szerették megadni a módját az óév búcsúztatásának és az újév köszöntésének. A régi szokásokból sok minden fennmaradt ugyan, de legtöbbjüket ma már inkább csak babonának tekintjük, annak ellenére, hogy kezdetben minden ilyen hagyománynak megvolt a maga alapja. Hogy mit miért szabadott vagy nem szabadott enni, miért szokás újév első óráiban zajt csapni, és miért nem szabadott kivinni elsején a házból a szemetet, arról Dezső Tibor Attila református lelkipásztor mesélt nekünk.

A szilveszteri mulatságok nem újkeletű események, régen sem tekintették kisebb ünnepnek az óévből újévbe való átlépést. Manapság már hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy a szilveszter valójában a karácsonyi ünnepkör része, amely adventtől vízkeresztig tart, így ennek az alkalomnak a hagyományai sem mind önmagukban, hanem az ünnepi időszak részeként bírnak jelentőséggel. Dezső Tibor Attila református lelkipásztor elmesélte, hogy bár tény és való, hogy a szokások és babonák valahol mind a gazdagsághoz és a szerencséhez kapcsolódnak, valójában fontos részük az is, hogy az emberek ilyenkor már „bátrabbak”, „bátrabban mernek remélni”, hiszen megszületett a Megváltó, tehát az életet az Ő oltalma alatt lehet folytatni. De mik is ezek a szokások és babonák? Vegyük sorba a legnépszerűbbeket, és nézzük, melyik honnan is ered.

Étkezéshez kapcsolódó hagyományok

Fontos kiemelni, hogy szilveszterkor megkülönböztetjük az éjfél előtti és utáni étkezést. Az óév utolsó óráiban asztalra kerülhet a töltött tojás és a csirke hús is, aztán éjfélkor mise vagy istentisztelet veszi kezdetét, onnan hazaérve ismét leülnek vacsorázni az emberek, de már egészen más ételeket fogyasztanak. Talán legtöbben ismerik a „babonát”, hogy szilveszterkor nem szabad tyúkot enni, mert az elkaparja a szerencsét. Annál jobban jár a gazdagságra vágyó ember, ha disznót fogyaszt, mert az viszont maga előtt túrja. A disznóhoz kapcsolt szerencse nem egyedül a szilveszteri menüben jelenik meg, jellegzetes jelképe a keleti népeknek. Talán bele sem gondolunk, de a ma már csecsebecsévé, sokszor giccses dísztárggyá alakult lopótök, azaz malacpersely is ugyanezen a szimbolikán alapszik. Természetesen a dologhoz hozzátartozik az is, hogy a téli, karácsonyt megelőző hagyományos disznóvágásokból származó falatok még azért jócskán kitartanak újévig, így az, hogy az emberek disznót fogyasztottak szilveszterkor, nem egy különösen meglepő dolog.

Hasonlóan gazdagság elé nézhet az az ember, aki apró, sokszemű ételt fogyaszt az újév első óráiban. Vidékenként változó, hogy ez lencse-e épp vagy borsó, de húsételek közül mindneképpen kiemelendő a hal, melynek sok apró pikkelye szerencsét hoz fogyasztója házához.

Éjfél után belépni a házba

Szilveszter éjjelén nincs helye az udvariaskodásnak: a házba elsőként egy férfinak kell belépnie, hogy ne kerülje el a családot a szerencse. A sok, apró szemű szimbolika itt újfent visszaköszön, hiszen ilyenkor az elsőként belépő férfinak minél több aprópénzt kell szétszórnia. Itt nem az érték számít. Lehet, hogy összeadva is alig van értéke az érméknek, a lényeg, hogy minél több legyen. Hasonló ez, mint a pohártörés, vagy egy új ház, esetleg egy esküvő alkalmával szétszórt rizseszemek hagyománya.

Minél nagyobb zajt csapni

Ma már a szilveszter előtt néhány nappal megkezdődő petárdák puffogása és az éjféli tűzijáték biztosítja, hogy véletlenül se teljen el csendben az éjszaka, de az újévet köszöntő nagy zaj sem az elmúlt években kialakult szokás. Régen ugyan nem ilyen formában, de szintén igyekeztek az emberek minél hangosabbak lenni: ostorokkal, hangszerekkel, kiabálásokkal teltek meg ilyenkor a falvak, melynek alapja, hogy úgy hitték, a sötétséggel a gonosz is nagyobb teret kap, tehát minden lehetséges eszközzel meg kell próbálni elüldözni. A gonosz elleni küzdelem nem csupán a hangzavarban merült ki, hanem annak a milyensége is nagy jelentőséggel bírt. A csujjogatások mellett jócskán helyet kaptak az egyik kertből a másikba átkiabált, a falu utcáin körbekántált jókívánságok.

Regölés és kántálás

Mint már korábban is említettük, a szilvesztert a karácsonyi ünnepkör részeként tartották számon, így a ma már inkább az előbbire korlátozódott köszöntések régen mindkét alkalommal hagyománynak számítottak. A szokás alapját Dezső Tibor Attila azzal a metaforával magyarázta, hogy „emberek, a gyermek megszületett, most már fel is kell nevelni őt”. Az adventi elcsenedesedés, nyugalom után megszületett az új élet, akit annyira vártunk, így eljött az ideje a mulatozásnak is. A regölések és kántálások az emberek „felrázására” voltak hivatottak.

Miért nem szabad kivinni a szemetet a házból?

Sok helyen még ma is tartják a szokást, hogy újév napján nem szabad takarítani, nem szabad kivinni a szemetet, de egyébként még egy porszem sem kerülhet ki a házból. Leginkább a szerencséhez kötik ezt is, ami ugye jó volna, ha bent maradna, ám Dezső Tibor Attila elmondta, hogy ennek egy sokkal mélyebb, elemibb lényege is van. Egész egyszerűen azért nem szabad kivinni a szemetet, mert már meg kellett volna tenni korábban. Ez is egy metafora, egy gyakorlati kivitelezése annak, hogy semmi újba nem szabadna belelépni úgy, hogy a régiből megmaradt rosszat nem takarítjuk ki. Ünnepnapokon egyébként sem szokás a takarítás, ugyanúgy, ahogy a halottas háznál sem. Az ok ugyanaz: az új kezdetnek mindig tisztán kell nekivágni.

(Nyitókép: Fortepan)