„Kisgyerekkoromban asztmás voltam és Parajdra jártunk, a sóbányába ezt kúrálni. Ennek is köszönhetően kinőttem, úgyhogy emiatt egy életen át nagyon erős érzelmekkel tudok viseltetni Erdély irányába” – részletezte Gulyás Márton, a Partizán alapító-főszerkesztője, akivel a kolozsvári Planetárium kulturális kávézó ötödik születésnapjának apropóján beszélgettünk. Megtudtuk, az újságíró több szállal kapcsolódik Erdélyhez: édesapja a ’60-as évek közepétől élő kapcsolatot ápolt több erdélyi értelmiséggel, köztük Kallós Zoltánnal, akinek köszönhetően amatőr filmesként ő készíthette az első filmfelvételeket Székről.

Beszélgetésünk központi témáját a Partizán fejlődéstörténete adta, ami egyben sikertörténet is: röpke néhány év alatt hatalmas nézettségre tett szert, nem mehettünk el szó nélkül az eredményeik mellett. Gulyás Mártontól megtudtuk, klasszikus YouTube-csatornaként, indult minden, az újságíró politikai kommentátorként vlogolt, és kezdeményezéséhez egyre többen csatlakoztak az évek folyamán. Ma már egy 60 fős szervezet működteti a Partizánt, és gyártja a különféle videókat, jól meghatározott misszióval és világnézeti alapállással, rendszerkritikusan, bízva abban, hogy a politikai képzelőerő felszabadításához járulnak hozzá saját tartalmaikkal.

És hogy erre szüksége van a társadalomnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy idén tavasszal az 1 százalékos jövedelemadó felajánlási kampányukkal rögtön a top3-ba kerültek, ugyanis 21 127 személy felajánlásával 190 millió forintot kaptak, aminek köszönhetően a Partizán Magyarország legnagyobb közfinanszírozott médiumává lett. Ugyanakkor az álláshirdetéseikre is nagy az érdeklődés: legutóbbi politikai szerkesztői álláspályázatukra 290 jelentkezés érkezett. Tehát a fiatalokat az sem rettenti el, hogy egy rendszerkritikus, éppen ezért sokat kritizált „online tévé” a Partizán.

„A Partizán egyfajta iránytű, egyfajta inspirációs forrás”

Gulyás Márton arról is szívesen beszélt, hogy az erdélyi színházkultúrával mindig is élő kapcsolatot ápolt, ami mostanra kissé gyengült, mert nem tud olyan gyakorisággal eljárni az előadásokra, mint a kétezres évek elején. Rögtön hozzáfűzte, a román kultúrát is izgalmasnak és inspiratívnak találja, ezért fájlalja, hogy ennyire kevés az élő kapcsolódása Magyarországnak és Romániának ilyen értelemben.

Mivel műsoraiból nem köszön vissza a sokrétű erdélyi kapcsolódása, érdekelt, hogy tervez-e a közeljövőben erdélyi közélettel, politikai és kulturális történésekkel foglalkozni. Kérdésünkre azt válaszolta, a közép-kelet-európai térség eddig kevésbé jelent meg a műsoraikban, amit a Pozsonyból közvetített szlovák választás valamelyest enyhített – ami egyébként egy kisebb médiatörténeti eseménynek is megfelelt, hiszen először történt meg, hogy egy magyarországi szerkesztőség egy határon túli szerkesztőséggel szorosan együttműködött –; így vannak terveik a jövőre nézve. Például komoly csapattal érkeztek, hogy Markó Bélával életút interjút forgassanak.

„Ez hiánya volt eddig a csatornának, és mindenképpen szerettük volna erősíteni a határon túli magyarokkal való kapcsolatot” – ismerte be Gulyás Márton újságíró, aki a magyarországi kultúrkörnyezet korlátozójaként tekint arra a tényre, hogy míg mindent tudnak az amerikai kultúráról, addig az angolszász kultúrára kevés rálátásuk van. Úgy véli, „nagyon kevés nemzeti kormány van a közép-kelet-európai térségben, aki kifejezetten a regionális kapcsolódásokat állami forrásokkal is segítené, és kevés olyan intézményünk van, ami kifejezetten ezen dolgozna”.

Ugyanakkor a negatív kommentek, a radikalizmus hatása és a partizánság, mint jellemző is terítékre került beszélgetésünkben. Kattintsatok a videóra, hogy megismerjétek Gulyás Mártont és a Partizánt.