Két év szünet után idén ismét szerveztek feketetói vásárt, ennek a nyári kiadásán jártunk. Úgy tűnik, a vásár hangulata a régi, a nyári kiadás, bár kisebb, mint az őszi, mégis rengeteg embert vonzott, szinte érezni sem lehetett azt, hogy két évig szünetelt volna. A legalább 200 éves múltra visszatekintő vásáron a legkülönfélébb portékákat lehetett kapni, voltak több száz éves antik tárgyak, népviselet, hozományos láda, ékszerek, ruhák, cipők és persze rengeteg könyvet, lemezt, érmét lehetett vásárolni. (A képekre kattintva galéria nyílik. A fotók a szerző felvételei)

A vásár hétfőtől vasárnapig tart, a Maszol szombaton, a legforgalmasabb napon járt a helyszínen. Órás László árus műszaki dolgokat, régi rádiókat, telefonokat, papírokat, lemezeket és „mindenféle lomot” árult, vele elegyedtünk szóba. Ő szombat reggel érkezett ki a vásárra, és vasárnap már megy is haza Nagyváradra. Mint mondta, portékája között volt, amit örökölt, a nagynéni, nagymama lombjaiból maradt rá, meg, ha valamit talál, ami nagyon olcsó és értékes, ritkaságszámba menő tárgy, mindig megveszi, hogy vásárokon árulhassa majd.

A vásározás, piacra járás szerinte „egyfajta betegség”, a „vadászszenvedély” hajtja azokat, akik ezzel foglalkoznak. „Amikor nagyon-nagyon olcsón adnak valami régiséget, akkor általában megveszem. Nem értek nagyon jól minden tárgyhoz, de már látom azt, ha valami értékes, és akkor általában megvásárolom, megpróbálom eladni több pénzért. Ehhez az életformához kell a vadászszenvedély, az hajtja a vásárost szerintem” – mondta.

Mint hozzátette, vele évente egyszer-kétszer történik meg, hogy „nagyon bejön valami”, és nagyon olcsón kap meg egy tárgyat, majd tízszereséért, húszszorosáért tudja eladni azt, mert „ma már dörzsölt a jónép”, és mindennek meg tudja nézni az árát az interneten, emiatt pedig olyan árakat mondanak, amelyek „irreálisan kicsik”.

Órás László a nagyváradi ócskapiacra is jár hetente, ezen kívül évente egyszer-kétszer lenéz a feketetói vásárra is. Mint mondja, ő soha nem jött ki több napra a vásárra, inkább csak egy délelőttre, délutánra, aztán megy is haza, de az „elvetemültebbek” a hét elejétől a végéig ott vannak, ott alszanak és minden este mulatoznak is persze.

Szerinte teljesen kiszámíthatatlan, hogy milyen áru fogy a legjobban, mert van, aki nosztalgiából vesz meg valamit, mert a gyerekkorára emlékezteti például, de van, akit teljesen más érdekel. Amúgy a lemezek elég jól fogynak mostanában, és a műszaki cikkeket is veszik, tette hozzá.

A régi vásározók közül mindenki ismer mindenkit

Egyed Feró népi hangszerkészítő, aki furulyákkal, tilinkóval, dorombbal, gitárokkal, hangfalakkal érkezett ki a vásárba, ezeket nagyrészt ő is készítette, vagy az ő hangszerei voltak, de már nem használja őket. Körülbelül 2005 óta foglalkozik hangszerkészítéssel, sok kézműves vásárra, középkori fesztiválra jár hangszereivel, de zenél is rajtuk az árulás mellett.

Az egyik kedvenc vására a feketetói, azért, mert „ez nem csak egy vásár, ide az emberek találkozni járnak” a régi ismerősökkel, a különböző megyében élő barátokkal csak itt találkoztak, főleg az őszi vásáron. „Itt mindig egy csomó ismerős arccal találkozol, akiket csak Feketetón látsz. Meg jönnek Magyarországról is, Székelyföldről, Franciaországból, és mindenhonnan Európából. Nappal árulsz, beszélgetsz, én zenélek, este pedig pálinkázás, tánc és zene van, aztán a vásár lejárta után megint egy évig nem találkozunk a kollégákkal” – részletezte a hangszerkészítő.

Mint mondja, a régebbi vásározók közül mindenki ismer mindenkit, minden este összegyűlnek, nagy tábortüzet raknak, beszélgetnek, zenélnek, ez is a vásár hangulatához tartozik. Egyed Feró amúgy a 2000-es évek eleje óta jár Feketetóra, és arról is mesélt, hogy akkor milyen volt a vásári hangulat. Akkor sokkal kevesebb árus volt, és az emberek azzal jártak a vásárra, ami otthon fölösleges volt, azt hozták és adták el. Később kezdett bejönni, hogy egyre több ember ad-vesz, vagy külföldről hozza a lomot, és így „túl nagy lett a vásár”, szerinte már nem olyan a hangulata, mint régen.

„Van, aki csak direkt azért jön, hogy pénzt keressen, mert ezzel foglalkozik. De van, aki a vásár feelingjét szereti, mert a Feketetónak nagyon különleges hangulata van. A nyári még nem is olyan hangulatos, de az őszi... Túl a hídon van egy széki sátor, és oda szokott jönni az együttes, akik népzenét húznak, ott minden este táncház van. Aztán alszol két-három órát, és kezdődik az egész napos árulás” – tette hozzá Egyed Feró.

Ő, mint mondja, amikor találkoztunk, még nem adott el semmit, de mivel szeret zenélni, meg kommunikálni az emberekkel, nem csüggedt, mert a vásár számára nem csak arról szól, hogy pénzt csináljon.