Olasztelek egy ízig-vérig székely falu, amely a Kovászna megyei Erdővidékhez tartozik. Központjában a Daniel-kastély áll, amely évekkel ezelőtt szinte az enyészetté vált, azonban egy IT-szakember és marketinges házaspár, Rácz Attila és felesége, Lilla megvásárolták a sorsára hagyott épületet, és kastélyszállóként a közösség szolgálatába állították. Méghozzá úgy, hogy a nyolc szobában a múltat – az értő kezekkel végzett restaurálásnak hála – modernné és szerethetővé tették. Bár az eredeti bútorzat az idők folyamán elveszett, a felújítás során felszabadult hasított cserefa deszkákat felhasználták az új bútorelemek kialakításakor, így tapintható a letűnt korok jelenléte.

Az olaszteleki Daniel- kastély építése valamikor a 17. század elején kezdődött el, de az évszázadok során több alkalommal is átalakították, bővítették. Végső formáját a 20. század elején nyerte el.  Helyén már a 16. század végén is állt egy udvarház, amely Báthory Gábor fejedelem adományaként 1609-ben került a vargyasi Dániel család birtokába. A lebontott udvarház anyagának felhasználásával épült fel, a mai kastély magjának számító központi épületrész alsó szintje, amit magas kőfallal vettek körül.

Rácz Lilláék igyekeztek mindent átmenteni a jelenbe, ám nehézséget jelentett számukra, hogy az eredeti berendezési tárgyakat nélkülözniük kellett. Sok tépelődés után végül döntésre jutottak azzal kapcsolatosan, hogy az épület több százéves múltjából melyik időszakot elevenítsék fel. Ebben a sepsiszentgyörgyi származású Damokos Csaba belsőépítész volt segítségükre, az ő ötlete volt a felszabadult, „múltat őrző” cserefa deszkák újrahasznosítása. A faanyagot rézzel, csiszolt kővel és üveggel kombinálták, így jöttek létre a szobákban elhelyezett polcok, asztalok, szekrények, ágyak, tükrök és székek. A szobák különlegessége, hogy különféle neveket viselnek, amelyek szorosan kapcsolódnak a belső térben elhelyezett helyi alapanyagokhoz, „múltízű” berendezésekhez.

A kastélyban tett sétánk során Rácz Lilla felvilágosított, a belső terek tervezésekor férjével közösen gondolták ki mindennek a helyét, nevét és kialakítását. Míg ő a hangulatteremtésre törekedett, férje a merészebb ötleteket fogalmazta meg, ezekből merítkezett a dizájner. Csodálatos, hogy a tulajdonosok és a tervező munkájából megmaradtak, kibontakoztak az egykori falfestmény részletei: vannak szobák, amelyekben szem előtt hagyták a jeleneteket, köztük azt, amikor a török császár előtt Daniel Mihály volt a főkövet. De az is említésre méltó, hogy Bethlen Gábor is gyakran időzött a kastélyban, nyaranta ott üdült, télen vadászni járt a környékre.

A falfestmények al secco technikával, száraz felületre való festéssel készültek a falképek az 1680-as években. Később, az 1880-as évek végén felosztották a teret, és lemeszelték mindet. A jelenetek a Daniel-család társadalmi, politikai felemelkedésének történetét mesélik el, „a Facebook 17. századi megfelelői, a Danielek posztolták, azaz megfestették, amit meg akartak mutatni másoknak a reprezentációs helyiség falain” – fűzi hozzá humorosan a tulajdonos.

A Daniel-család jelképe a nyílvesszővel átlőtt nyakú hattyú a főút felőli homlokzaton is megtekinthető, de a motívum végigvonul az épület különböző elemein. A kastélyszálló különlegessége, hogy olykor múzeumérzetet kelt: átlátszó padlórésszel is rendelkezik, amely a felújítás során előkerült cseréptöredékeket és kőfaragványdarabokat láttatja.

A két világháború közötti időszakban az olaszteleki birtok Szalacsi Béláné Dániel Anna (1883-1987) tulajdona volt, tőle vásárolta meg 1946-ban két helyi család. 1949-ben a kastélyt államosították, ennek következtében kallódott el az eredeti bútorzat, az épületben irodahelyiségek kaptak helyet. Később magtárként és vegyszerraktárként használták, állapota pedig folyamatosan romlott. A rendszerváltást követően az egykori vásárlók örökösei kapták vissza, ők adták el a kastélyt. Az új tulajdonosok, a háromszéki Rácz Attila és Rácz Lilla a szakszerűen felújíttatott épületben kezdetben kulturális rendezvényeket tartottak, majd európai uniós forrásokból szállóvá alakították a kastélyt.

Kapcsolódó

Erdély legjei – Kovászna megye: az erdővidéki hagyományos díszkovácsolás

A napestig dolgozó, nemzetközileg elismert Nagy György kovácsmester nem csupán lelkesedéssel tölti meg a teret, hanem a vasból teremt is. A mesterséget édesapjától leste el, szinte születése óta a kovácsműhelyben forgolódik, aminek tevékenysége az utóbbi évtizedekben művészetté vált, semmint szükséges szolgáltatássá.

Erdély legjei kovácsmesterség Kovászna megye Erdővidék

Dicséretes, hogy a házaspár a környékbeli mesterembereket, látványosságokat is megemlíti a kastélyban megszálló turistáknak, köztük az erdővidéki kovácsmestert, akivel együttműködve programlehetőségeket ajánlanak az odalátogatóknak.