Idén tavasszal a Counter-Strike elnevezésű videojáték 750 ezer dolláros összdíjazású versenyén tizenharmadik helyet érte el a nagyszalontai származású Hevesi Henrich, játékosnevén sl3nd a csapatával, így 80 570 lej értékű dollárt hozhattak haza.

Hevesi Henrich 2004-ben a Bihar megyei Nagyszalontán született, ott nevelkedett járt iskolába. Elemi osztályos korában évekig focizott a helyi egyesületben, focista szeretett volna lenni, de a sportba vetett szeretetét elnyomta a videojátékok iránti vonzódása. Az Arany János Elméleti Líceumban töltötte középiskolás éveit, ezidő tájt lángolt fel a videojáték iránti elköteleződése is. Jelenleg a világranglista huszonhetedik helyén lévő GamerLegion német Counter-Strike csapat játékosa. Áprilisban írta alá hatodik e-sportszerződését. Hétszeres nyertes és az egyik legjobb magyar játékosként tartják számon. A monitor mögött zajló kalandjáról és az életútjáról kérdeztük.

– Mi az első videojátékos élményed?

– Nem emlékszem már, talán amikor még kisgyerek voltam és felváltva játszottunk bátyámmal a számítógépén. Kezdetben egy gép volt a családban, azon is legtöbbet tesóm játszott, de ritkán engem is oda engedett. Akkor kezdtem el aktívan videojátékokkal játszani, amikor abbahagytam a focit. Lehet, nem volt jó ötlet abbahagynom, mert abból is kisülhetett volna bármi, de ez már nem derül ki. Ekkora már lett saját gépem és elkezdtem Minecrafttal, Team Fortress 2-vel játszani. A Counter-Strikkal csak 2014-ben találkoztam. Egy közeli barátom megvette nekem az akkori Counter-Strike: Global Offensive-et, majd elkezdtem vele és bátyámmal közösen játszani, kizárólag szórakozás céljából.

– Mikor hallottál elsőre a E-sportról? Mikor kezdett el érdekelni?

– Akkor jöttem rá, hogy létezik E-sport része a játéknak, amikor 2015-ben megrendezték a Majornak – Counter-Strike legrangosabb versenysorozata – az akkori fordulóját Kolozsváron. Barátokkal beszédtárgya volt, hogy menjünk el, nézzük meg. Elképesztőnek tartottam, hogy ezt itt van Romániában és ennyien nézik. Ami felkeltette az érdeklődésemet a versenyzés iránt, az a V4 Future Sports Festivál volt. Szerettem volna én is a nagy színpadján sok ember előtt megjelenni Budapesten. Igyekeztem a versenyre bejutni selejtezőkön keresztül, de nem sikerült. Akkoriban én sem voltam még elég jó, de a csapat sem körülöttem. Sajnos ezt a versenyt ritkán tartják meg, de mai napig szeretnék bejutni rá.

– Hogyan tudtad összeegyeztetni az iskolát a játékkal? Le kellett mondanod bizonyos dolgokról a fejlődés miatt?

– A szüleimnek már tizedik osztályos koromban megmondtam, hogy ezzel akarok foglalkozni hosszútávon és a suli háttérbe fog szorulni. Megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, mert minden nap reggel be kellett menni iskolába, ott kellett ülni hat-hét órát. Délután négytől egészen estig gyakoroltam, ott voltam tizenegykor hulla fáradtan, következő nap ugyanez. Nehéz volt, mert nem tudtam felkészülni az órákra, szabadidőm is alig volt. Hétvégenként, amikor az osztálytársaim szabadok voltak és eljártak szórakozni, én akkor is gyakoroltam és próbáltam minél többet fejlődni. De hallgattam a szüleimre és befejeztem filológia szakon a líceumot.

– Mikor eszméltél rá, hogy amiről eddig csak álmodoztál, az megvalósulni látszik?

– Tizenöt-tizenhat évesen különböző online versenyeken vettem részt, eközben közvetítettem a Twitchen is. A kommentelők írták, hogy én lehetek a „next big thing”, az jól esett. Idő kérdése volt, hogy bekerüljek egy csapatba. Az első valódi visszaigazoló élmény az volt, amikor a Covid idején első lettem a játékban lévő ranglistán, és egyszer csak jött a megkeresés egy kiemelkedő magyar csapattól, a Lenovo Legion Honvéd E-sport Akadémiától, hogy csatlakozzak a csapathoz. Kizárólag a szüleim beleegyezésével tudtam aláírni a szerződést, mert még nem voltam tizennyolc éves. Később jött az Onyx, Coolio barátom felkeresett, hogy csatlakozzak hozzájuk. Ez volt az első alkalom, amikor megvalósulni látszott a befektetett munka eredménye. Elősegítették a fejlődésemet, ennél a csapatnál éreztem azt, hogy megtanultam már csapatban játszani, nem csak a saját fejem után mentem. Lassan belecseppentem a E-sportba.

– Hogyan telik egy napod? Mennyi időt fektetsz a játékba naponta?

– Hétköznap tizenkettőtől este hétig közös edzés a csapattal, egy óra köztes szünettel. Este elmegyek mozogni az edzőterembe, utána vissza a gép elé három-négy órát egyéni fejlődéssel tölteni, aztán alvás és holnap ismét ez. Az előző csapatomnál két hét alatt százhúsz órát töltöttem a játékban, de jelenleg nyolcvan órákat szoktam. Hétvégén van időm menni ide-oda, akkor nincsenek csapatedzések, de egyénileg ezt a két napot is arra használom fel, hogy fejlődjek. Ilyenkor szoktam elemezni a meccseinket, de jórészt pihenek inkább. Általánosságban elmondható, hogy normális a napirendem. Tudok aludni nyolc órákat, beépíteni a mozgást a mindennapokba.

– Miből él egy E-sportoló?

– Versenyek nyereményeiből, szponzorokból és fix fizetésből tevődik össze a keresetünk. Nagyobb részét az utóbbi képezi. Német csapatnál játszok most, tehát Romániában nyugodtan elélek a fizetésemből. Ez nem volt elmondható az első és második csapatomnál a fizetésről.  Ahogy közeledünk az élmezőnyhöz, úgy nyílnak ki a lehetőségek. Aki már több mint tíz éve CS-zik, elképzelhető, hogy többet keres, mint egy pályakezdő, az is meglehet, hogy a többieknél meg én kapok többet, de ez nem publikus, azt sem tudom, mennyit keresnek a többiek a csapatunkban. Szerintem a legtöbb csapatnál a szponzorokból, merchandise termékekből és közösségimédia-jelenlétből folyik be a legnagyobb összeg.

– Mi az E-sport jövője?

– Szerintem még nagyobb lesz ennél is. Napjainkban minden fiatal tudja, mi az E-sport. Gyerekek és fiatal felnőttek körében egyre népszerűbb, hogy videojátékkal játszanak. Mindeközben felfedezik és elkezdik követni az E-sport versenyeket is. Sokat fejlődött eddig és még fog is, hiszen mára az emberek egyik fő szabadidős tevékenysége lett.

– Sport vagy E-sport?

– Ha az ember megteheti, inkább sportoljon, ha ügyes, abból is meg lehet élni. Nem egészséges 10 órákat a gép előtt ülni. Kivéve, ha valaki ezzel szeretne foglalkozni. Kizárólag a szórakozás miatt egész nap tolni a videojátékot nem érdemes. Csekély az esély arra, hogy egyszer az E-sportból te majd pénzt fogsz keresni. Én sem játszanék napi 10 órát, ha nem kellene.

– Melyek a kedvenc élményeid? Hogyan tovább a jövőben?

– A győzelemnek nyilván örvend az ember. De már az is örömmel tölt el, ha elmegyünk egy versenyre és van bármilyen sikerélményünk. Örülök, amikor közösen tudunk ujjongni a csapattal. A kialakult barátságok, amit a játéknak köszönhetek. Rengeteg emberrel tartom mai napig a kapcsolatot. Ellátogatni különböző országokba, ahol még nem jártál, néhány napot ott tölteni. Ezeket mondanám a kedvenc élményeimnek. A cél, hogy lejussak a Majorre, remélem, összejön egyszer. Addig még megnyerni néhány versenyt, ha minden jól megy. Nem tudom elképzelni, hogy harmincévesen még CS-zek. A profi karrier után élő adásokat szeretnék közvetíteni, de egyelőre jól érzem magam az élmezőnyben, még biztosan évekig nyomni fogom.

(A szerző a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos elsőéves hallgatója.)