Álmok, küzdelmek, sikerek – Öt erdélyi vagány nő inspiráló történetét idézzük fel nőnap alkalmából
A nemzetközi nőnap alkalmából olyan vagány erdélyi nők történeteit idézzük fel, akik kitartásukkal, bátorságukkal és szakmai hozzáértésükkel bizonyították: nincs lehetetlen pálya vagy kihívás. Interjúinkban megszólal egy női kamionsofőr, egy konténerházakat építő üzletasszony, egy patológus, egy ismert divattervező és egy állatkerti gondozó is. Mindannyian más területen találták meg a hivatásukat, de közös bennük, hogy munkájukkal és elszántságukkal példát mutatnak, és méltán lehetünk büszkék rájuk.
Hálószobája, irodája és konyhája a vezetőfülke, parkolókban alszik a székelyföldi női kamionsofőr
Egy átlagos munkanapon visszapillantó tükrök repülnek, kamionok csusszannak sáncba és erdőkbe. Ha „fehéraszfalt” keletkezik, járható a jeges út, de a hóbuckák rendszerint kifognak a leggyakorlottabb sofőrökön is.Egymást érik a balesetek Svédország és Norvégia között, ahol a siménfalvi Erdélyi Gyopár kamionosként dolgozik. Mintegy 18 méteres, 17 tonnás, háromtengelyes nyerges vontatót vezet, amit útjai során gyakran 30-40 tonnányi rakománnyal is megpakolnak. Rekordja 10 óra alatt 800 kilométer, alvóhelye a vezetőfülke, amely hálószobaként, konyhaként és irodaként szuperál. A székelyföldi lányt arról kérdeztük, milyen kihívásokkal jár rátermettségét bizonyítani egy, a társadalom szemében ma is „férfias szakmának” minősülő hivatásban.
Kapcsolódó
Már lánygyermekként „édesapja kicsi fiacskája” volt, ma konténerházépítő üzletasszony
Gyermekként a garázsban a szerszámok mellett sertepertélt, három lánygyermek közül ő lett „édesapja kicsi fiacskája”. Kislányként tervező szeretett volna lenni, ma azonban sofőröket, építőtelepi munkásokat igazgat, tárgyalásokat vezet, szerződéseket köt, de az is megtörténik, hogy „munkásemberré” alakulva jómaga épít konténerházat: gipszkartonoz, glettel, parkettez, fest, csiszolgat, hogy álmát, az egyedi konténeróvodákat és -iskolákat, irodaházakat vagy lakóházakat kivitelezhesse. Precub Mária konténerházépítő cégtulajdonost arról kérdeztük, miként sikerül helytállnia egy olyan nyers, indusztriális piacon, amit sokan „férfias szakmaként” tartanak számon.
Naponta találkozik a halállal: boncol, szerveket vizsgál, daganatokat tár fel a patológus
„Egy patológusnak keménykötésű férfinak kell lennie, aki a teherbírását munkahelyi italozással erősíti. Hogy is bírná egyébként?” – hangzik az elterjedt vélekedés a kórboncnokokról, akik a közhiedelem szerint holttestek között, szűk folyósókon, kétes körülmények között, falsápadt arccal végzik teendőiket. Ilyés Ágota csíkszeredai patológus azonban jókedélyű fiatal nő. A Maszolnak nevetve mesélte, a tévhit ellenére nincs szüksége alkoholra, anélkül is imádja a munkáját. Noha valóban naponta találkozik a halállal, úgy véli, voltaképpen az életet szolgálja, a holttestek boncolása csak egy része a munkafolyamatnak, a mikroszkópos vizsgálatok a hangsúlyosabbak. Különös betegségeket, gyulladásokat fedez fel, és ezáltal új reményt ad a gyógyulásra sok, hasonló bajjal küzdő embernek.
Kapcsolódó
Ma világsztárokat öltöztet a székely divattervező, akit a mezei munka és a londoni nélkülözés sem riasztott el az álmaitól
Gyerekként mezőre járt, piacon árult zöldségeket. Később virágkötőként próbált szerencsét itthon és Magyarországon; sikeres vállalkozó lett, mégsem volt elégedett: divattervező, művész akart lenni. Ezért maga mögött hagyott mindent és 28 évesen, tíz fonttal a zsebében Londonba költözött, hogy „szerencsét próbáljon”. Egy riksa volt a munkahelye, az otthona és a stúdiója: abban aludt, a hajléktalanokkal osztozott az ételen és aprópénzt gyűjtött az utcáról, míg végül Hamupipőke-története beteljesedett. Ma vörös szőnyeges eseményeken vesz részt – többek közt Elton John, Lina Grace Moss, Lily Collins ruháját igazítja –, emellett szabóként dolgozik egy luxus divatáruháznak, a Pradaval, a Guccival és az Alexander McQueennel működik együtt, valamint a TildArt és a Tilly Janosi London fenntartható divatmárkák tulajdonosa.A csekefalvi származású Jánosi Matilda csupán 38 éves, de tudja, milyen az, ha az álmokért nélkülözni kell, és hogyan válhat valóra mindaz, amiben rajta kívül senki sem hisz.
Harminc éve a majmok szolgálatában: a hajcibálás és a vödörlopkodás mindennapos a Marosvásárhelyi Állatkertben
Tizennyolcéves volt, amikor munkába állt, de tömbházlakó városi lányként egészen különös szakmát választott magának: a Marosvásárhelyi Állatkert gondozói közé jelentkezett, mert kecsegtették az egzotikus élőlények. Így talicskát ragadott, gumicsizmát öltött, és kezdetben a kisebb állatokról gondoskodott. A vezetőség – látva, hogy az ebédszüneteit a majmok ketrecében tölti – csakhamar a majomházba rendelte. Több mint harminc év telt el azóta, s ma is töretlenül gondoz 61 majmot, 11 fajtából: takarítja, eteti, itatja őket, zöldet gyűjt nekik tavasszal, játékot ad a kezükbe. És mindeközben naponta gyakorolja a türelmet: a majmok kópésága ugyanis határtalan, nem telik el úgy nap, hogy ne tréfálkoznának az emberekkel. Hajat cibálnak, telefont vagy vödröt lopnak, és amikor csak tehetik, szófogadatlanok. Török Zsuzsa mégsem adná semmiért hivatását, úgy érzi, a vadak között önmagára talált: megtanulta, hogy a gyengét kivetik, a dühöst faképnél hagyják, a kiegyensúlyozott embert viszont tisztelik.
CSAK SAJÁT
