Gyermekként a garázsban a szerszámok mellett sertepertélt, három lánygyermek közül ő lett „édesapja kicsi fiacskája”. Kislányként tervező szeretett volna lenni, ma azonban sofőröket, építőtelepi munkásokat igazgat, tárgyalásokat vezet, szerződéseket köt, de az is megtörténik, hogy „munkásemberré” alakulva jómaga épít konténerházat: gipszkartonoz, glettel, parkettez, fest, csiszolgat, hogy álmát, az egyedi konténeróvodákat és -iskolákat, irodaházakat vagy lakóházakat kivitelezhesse. Precub Mária konténerházépítő cégtulajdonost arról kérdeztük, miként sikerül helytállnia egy olyan nyers, indusztriális piacon, amit sokan „férfias szakmaként” tartanak számon.

Precub Mária közgazdász végzettséggel rendelkezik, a szakma több szegmensében is kipróbálta magát, míg végül a konténerházépítést felfedezte. Kezdetben alkalmazottként dolgozott egy olyan cégnél, amely konténerek eladásával, bérbeadásával és logisztikájával foglalkozik – ekkor született meg benne a vágy, hogy saját lábára állva környezetkímélő, egyedi vállalkozást indítson. Egykori főnökével üzlettársakká váltak, és kezdetét vette a nagy kihívásokkal járó folyamat: belevágott az alternatív építkezési módok fejlesztésébe.

Nőnap apropóján Vagány nők címmel indítottunk sorozatot. Célunk megmutatni, hogy vannak erdélyi nők, akik el mernek rugaszkodni a társadalmilag meghatározott szerepeiktől, és „férfiasnak” tartott szakmákban is kiválóan helytállnak.

Mivel kifejezetten elutasította a faanyagok építkezésben való felhasználását, mert az szerinte a természet kizsákmányolásáról szól, illetve hitt benne, hogy a betonon és téglán túl van még módja a házépítésnek, úgy döntött, kreatívan használja fel az évek óta kikötőkben rozsdásodó konténereket: Románia és Európa országainak kikötőiből vásárolják az évtizedek óta egy helyben álló „monstrumokat”, amelyek akár 30 tonnát is elbírnak, és azokból készítenek különleges lakásokat, óvodákat, iskolákat, irodaépületeket, állatorvosi rendelőket, különféle munkahelyeket.

Saját irodája például két 35 éves darabból készült, elmondása szerint a „madárlátta”, régi elemek ugyanannyira funkcionálisak, mint az újonnan gyártottak, hiszen a teherbírásuk az állás következtében nem módosul, illetve az is mellettük szól, hogy egy konténerlakás fala – mivel a lemezek egyben maradnak – nem repedezik.

Tevékenységük több feladatból áll: a konténerek logisztikája az elsődleges, hiszen a telephelyre kell szállítaniuk a darabokat, és ott előkészítik azokat a felhasználásra. Ha használtak az elemek, akkor rozsdamentesítik és lekezelik mindet, ha viszont újak, akkor hozzálátnak a kivágásukhoz. Az ablakok és ajtók helyét vágják ki, illetve, ha kandalló kerül a konténerházba, akkor a tűzhely kimenetelét is.

Ha a konténerház dizájnja megkövetel némi erősítést, a kivágást követően megerősítik a konténerházat, ez történik akkor, ha több konténert építenek össze, emeletet helyeznek rájuk, meg kell előzniük, hogy a későbbiekben meghajoljon a jobban igénybe vett rész. Alanyunk szerint ez a lépés követeli a legnagyobb hozzáértést, gyakran az építészek és a fémmegmunkálók sem értik, hogy miként kell eljárniuk, ezért fontos, hogy konténerszakember végezze a módosításokat.

A kivágást és felerősítést az ablakok és ajtók beszerelése követi, ezek lehetnek hagyományosak vagy teljes panorámásak is. Ha helyükre kerülnek a nyílászárók, a villanyhálózat, a lefolyók és vízrendszer-csövezetének behelyezése valósul meg, majd kezdetét veszi a szigetelés, ami egy speciális anyag használatával valósul meg: a nagyon magas hőnyomású, forró hab a fémet annyira leszigeteli, hogy teljesen kizárja a hang-, a hő- és a kondenzproblémát. A szigetelőanyag annyira hatékony, a hideg-rideg fémdobozból meleg teret varázsol, néhány apró fűtőtest elegendő a kifűtéséhez.

A szigetelés után a belső falak kialakítása a következő lépés, ez már úgy valósulhat meg, ahogyan beton- vagy téglaházak esetében szokott: gipszkartonprofilozás, fával burkolás vagy bármi alternatív megoldás kivitelezhető. Ezt követően a belső falak színezése és a parkettozás a feladatuk. Mint megtudtuk, a konténerházak egyik különlegessége az, hogy nem szükséges alap a megvalósításukhoz, hiszen a négy sarkukon állnak, emellett nem szükséges tetőszerkezet sem a kivitelezésükhöz, mert eleve fedett terek: ez pedig hatalmas pénzspórlást jelent, roppant költséghatékony megoldás. A szerkezet kialakítása annyira speciális, hogy laikusokat sosem biztatnak arra, hogy maguktól hozzálássanak: nagy tudást és hozzáértést igényel egy konténerház létrehozása. 

Nőiesebb vonal egy férfias szakmában

Precub Mária arról is beszámolt, igyekezett az indusztriális ágazatba egy kis nőiességet csempészni, ugyanis azt érezte, „férfias hivatást” választott magának. Mindezt igazolta a tény, hogy 12 év munkavégzése alatt csupán egy kolléganője akadt, rajta kívül mindig férfiakkal dolgozott együtt. Irodája is az építőtelep közepén áll, rozsdás híddaruk, elnyűtt konténerek között „színes pontként virít”, ugyanis ezt a helyiséget – ugyancsak konténerekből – jómaga állította össze, ami a konténerépületek prototípusa, kísérleti munka, bútorfestő műhelyként működött. A vasszerkezeten kívül, amelyeket férfi kollégái illesztettek össze, az összerakást és a belső építészetet is egymaga valósította meg, mert biztos volt benne, gyakorlat és munka során sajátíthatja el az alternatív építészet fortélyait.

Noha nyolc hónapon keresztül alkotta azt, amit egy szakember egy hónap alatt elkészít, nem bánja a ráfordított időt, mert a prototípus létezése óta férfi kollégái ráhagyatkoznak, kikérik a véleményét. Nem hiába, hiszen az összes kollégája végigkövette a folyamatot, így tudják, jártas, tapasztalt a konténerházépítésben, annak módszereit ugyanis saját bőrén alaposan kitanulta.

Felvilágosított, a konténerházak olykor nem megkülönböztethetők tégla és beton társaiktól, mert a kliens elvárásaihoz igazítva gyakran szigetelés kerül rájuk, viszont akadnak olyan nyitott és bevállalós személyek is, akik arra vágynak, hogy látható maradjon a konténerkinézet. Mivel egyre többen érdeklődnek az alternatív építészet iránt, nemsokára útjára indítják Tiny Home nevezetű projektjüket, ami arra szolgál, hogy az emberek minél jobban megismerhessék és megszeressék az alternatív, környezetkímélő építőanyagot.

Szemléletváltás szükséges az építkezésben

Céljuk egy hétre vagy egy hétvégére bérbe adni, utaztatni a „vándorotthont”, mert úgy vélik, ha az érdeklődők próbálhatják ki, és őszintén számolnak be a tapasztalataikról, közelebb kerülhetnek egymáshoz az emberek, az alternatív építészetben jártas szakemberek és a különleges építőanyagok.

Vándorprogramjukat voltaképpen az inspirálta, hogy szemléletváltozást érhetnek el az országban. Precub Mária és csapata azt tapasztalja, sokan nem mernek elrugaszkodni a hagyományos anyagok mellől, és a betonra, a fára vagy a téglára támaszkodnak, holott a fa eleve környezetpusztító megoldásnak bizonyul. Nem úgy, mint a konténer, ami az újrahasznosításról szól, illetve azáltal, hogy jól megfontolt logisztikával hozzák haza a darabokat, még a környezetkímélésben is szerepet játszik: általában úgy szállítják az anyagokat, hogy ha egy kamionjuk külföldön jár, akkor a közeli kikötőből vásárolnak konténert, ha viszont itthon tartózkodnak, akkor a romániai kikötőkből szerzik be a szükséges elemeket.

„Kisanyám, titkárnő”

Precub Mária felidézte, gyermekkorában sosem látta azt, hogy édesanyjának és édesapjának különféle meghatározott szerepe lenne a családban. „Kiegészítették egymást”, így azt tanulta meg, hogy a nő és férfi együttműködve érhet el célokat. Az indusztriális piacra kerülve azonban szembesült az előítéletekkel, amelyek rendszerint férfi kollégáitól érkeztek. Előfordult, hogy a sofőrök pénzügyeinek elszámolásakor, a „nekem te ne banizzál, kisanyám” megjegyzést kapta, és gyakran hallotta azt is, hogy „nehogy már el akarja számoltatni a férfiakat”. Úgy véli, mindez abból ered, hogy az idősebb férfi szakemberek nehezen viselik, ha egy fiatal nő érti a dolgát, alkalomadtán pedig tudásban és tapasztalatban föléjük kerekedik.

Akadtak olyan munkások is, akik „bepróbálkoztak nála”, a határait feszegették. A „felfutott a szem a harisnyádon: ez a szempár itt, ni” beszólás kezdetben többször elhangzott, de a harsányabb személyek hamar megértették, nem jutnak semmire a megjegyzéseikkel – elmondása szerint mindezt úgy bizonyította be nekik, hogy megmutatta, mivel elkötelezett a hivatása iránt, következetes és komolyan veszi a feladatát, nem hatják meg a kommentárok.

Azonban nem csupán a munkásemberek viszonyultak hozzá bántón, előfordult, hogy egy tárgyalás során titkárnőnek hitte a tárgyalófél, és nagyot nyelt, amikor kiderült, a férfi tulajdonos társtulajdonosa, valamint az is megtörtént, hogy a tárgyalófél a tárgyalás kezdetekor megkérdezte, „várunk még valakit?”, mert nem hitte, hogy egy nő fogja vezetni az egyezségkötést – máig úgy érzi, a szakmai tapasztalatai és tudása ellenére egy tárgyalás során elbizonytalanodnak az ügyfelek, ha előáll a javaslataival.

Arról is beszámolt, hogy munkája során immunissá vált a trágár kifejezésekre, ugyanis egy férfitársaságban, sofőrök és építőmunkások között gyakoriak a káromkodások. Nem befolyásolják  az indulatos megnyilvánulások, mert érzi, 8 év távlatából a munkatársai bíznak benne, elfogadták, hogy nő létére ugyanannyira tapasztalt, felkészült és kreatív, mint a férfiak – sőt, alkalomadtán még leleményesebb is.