Már kisgyermekként kívülről fújta a legtöbb madárfaj latin megnevezését, és könyvekre hagyatkozva sikeresen azonosított számos szárnyast a környékünkön; tízéves korában már ismerkedett a madárgyűrűzés fortélyaival, megtanulta kiszabadítani a szárnyasokat a hálóból. Jelenleg tizenötéves kamasz, de a felnőtté válás időszaka sem hátráltatja abban, hogy elköteleződjék a természetnek: adatokat rögzít úton-útfélen az általa észlelt élővilágról. Hargita megye vidékein barangol, olykor autóbusszal, máskor gyalogosan tesz meg hosszú kilométereket, hogy különféle madarakat fürkészhessen. Csont-Kelemen Mátyás lehengerlő tevékenységét idén a Milvus Csoport is díjazta: a székelyudvarhelyi fiú eddig 295 madárfajt figyelt meg Romániában, és csak tavaly 23 298 madárról, 136 emlősről és 30 kétéltű-hüllőről rögzített feljegyzéseket a természetvédők adatbázisába.

Az online elérhető állatadatbázisba bárki feljegyezheti megfigyeléseit, ha madarat, emlőst vagy hüllőt lát túrái során. Elegendő a fajt és a darabszámot megjeleníteni, és máris adatnak minősülnek a látottak – részletezte a székelyudvarhelyi származású Csont-Kelemen Mátyás, akit kitüntetése kapcsán kerestünk fel. A múlt évben észlelt 23 298 madárról, 136 emlősről és 30 kétéltű-hüllőről rögzített feljegyzéseit professzionális távcsővel köszönte meg neki a Milvus Csoport munkaközössége, ugyanis tevékenysége hiánypótlónak minősült Erdélyben.

Mint mondta, már gyermekkora óta lenyűgözi az állatvilág, így nem jelentett számára nehézséget a fajmeghatározás, ahogyan a megfigyeléssel járó feszült koncentráció sem, mert ez az a tevékenység, ami egy hosszú iskolai nap után eltereli a gondolatait. Noha hosszadalmas tanulási folyamat előzte meg a ma már hobbiszintű foglalatosságot, úgy érzi, önszorgalma sosem hátráltatta iskolai teljesítményét. Ellenkezőleg: a természet iránti érdeklődés és állatszeretet ösztökélte, hogy minél jobb szakemberré fejlessze magát. Céljának beteljesülése még folyamatban van, hiszen csupán 15 éves, mégis többszáz madárfajt figyelt már meg életében – terve ezt a tudást bővíteni, és ornitológussá képezni magát, ezért is választotta középiskolai tanulmányainak profiljául a természettudományok szakot.

Vágya egyébként már egészen kiskorában megfogalmazódott benne, ugyanis a madarak világa mindig nagy hatással volt rá: lenyűgözte, ahogyan a légáramlatokat uralják, ahogyan egymás közt kommunikálnak, de a tollazatuk és a puszta létezésük is bűvöletbe ejtette. „Változatosak, több mint tizenegyezer madárfaj él a világon, és a legkisebb királykától a struccig roppant különbözőek. Nem csupán küllemükben, hanem abban is, hogy miként nevelik fiókáikat, milyen túlélési trükköket alkalmaznak” – osztotta meg velünk a fiatal madarász, majd felidézte, a házi veréb volt az első, amit kisgyermekként szakszerűen, madárhatározó lépéseket követve azonosított.

„A tevékenységem öt éve fordult komolyabbra, akkor kezdtem célirányosan a madarakra figyelni” – emelte ki Csont-Kelemen Mátyás beszélgetésünk folyamán, aki tízévesen madárhatározót böngészett szabadidejében, és a benne lévő tippek és praktikák nyomán madáretetőket barkácsolt, madárnaplót vezetett a megfigyelt szárnyasokról. Mivel érdekelte, hogy milyen tényezők alapján vizsgálhatja a fajok közti eltéréseket, egyre több időt és energiát szentelt az önképzésre, kezdetben a Google-kereső, a YouTube és különféle könyvek voltak segítségére ebben.

Számára pihenés a madármegfigyelés, a tanítási napok végeztével nem számítógépes játékokkal foglalatoskodik, nem a közösségi média platformjain időz, hanem természetbe jár. Hosszú ideig visszaigazolás nélkül hódolt szenvedélyének, ugyanis nem volt tudomása hazai természetvédő egyesületekről. A Magyar Madártani Egyesület (MME) munkáját követte évekig, így felüdülést jelentett számára, amikor az erdélyi Milvus Csoportra bukkant. Felvette a kapcsolatot a szakemberekkel, majd részt vett a nyárádszentmártoni gyerektáborokban, ahol a madárgyűrűzés fortélyait is elsajátította. „Itt találkoztam későbbi mentorommal, Kiss Rékával, aki madárgyűrűzőként rengeteg tudást átadott nekem. Tetszett neki, hogy fiatalkorom ellenére számos madár latin megnevezését ismerem, és elég sokat azonosítok anélkül, hogy szakirodalomra támaszkodnék” – osztotta meg velünk a kamasz, hangsúlyozva, hogy könnyedén elsajátította, miként fogjon, hogyan szabadítson ki a hálóból, gyűrűzzön és engedje szabadjára madarat ártalom nélkül.

A madárgyűrűzés ugyanis nem játék: komolyságot és aprólékos munkát igényel, nem szakíthatja ki őket bárki, pontos technikát kell követniük a szakembereknek. A törékeny szárnyasok előbb egy hálóba gabalyodnak, ahonnan fájdalommentesen kell kiengedni őket. Ha kézben van a madár, fémgyűrűt rögzítenek a lábára, amelyre azt az országnevet gravírozzák, ahol a gyűrűzés zajlott, illetve egy madárazonosító specifikus számot is. Ezek alapján, ha más gyűrűzőhelyekre röppennek, visszakövethető addigi vonulásuk.

A nyári gyerektáborokban napi 20 madarat fogtak és gyűrűztek – itt értesült arról, hogy a Fekete-tenger partján, egy homokzátonyon júniustól novemberig lehetőség adódik többszáz madár gyűrűzésére. Mentora felajánlotta neki, hogy vegyen részt ebben az átfogóbb madárgyűrűző táborban is, így sikerült csatlakoznia a szakemberekhez, akik „szárnyaik alá vették” a küldetés folyamán. Ennek köszönheti, hogy múlt évben már Bákóban is megfigyeléseket folytathatott, ahol életének legkülönlegesebb madárfajával találkozott: egy fehércsőrű búvárt fürkészhetett, ami „lehengerlő vízimadár, hosszú nyakkal, hosszú fehér csőrrel”. A tavalyi észlelést leszámítva csakis egyszer látták Romániában ezt a madarat, mivel északi faj, az Északisarkon költ, a kontinens belsejében pedig nagyon ritkán jelenik meg.

Családja hosszú ideje támogatja álma megvalósításában, hiszen csakhamar megbizonyosodtak róla, hogy nem egy átlagos kisgyermek életét éli. „Ma már azt is elfogadják, hogy nagy távokat teszek meg egy-egy megfigyelés érdekében” – tudtuk meg Csont-Kelemen Mátyástól, aki 50 kilométeres körzetben járja a vidéket, hogy madarakat fürkészhessen. Autóbusszal közlekedik, gyakori útvonala a Székelyudvarhely–Csíkszereda táv, amit több órás gyalogtúra követ, ugyanis Csíkszeredából átvándorol a csíkszépvízi víztározóhoz, mert lehengerlőnek találja a település környéki mezők élővilágát. Nem riad vissza a „vadontól”, élvezi, hogy kettesben lehet a természettel, amely türelem és szakértelem árán feltárja kincseit az érdeklődőnek.

Eleinte kisebb távokat tett meg iskola után: a környékbeli falvak élővilágát vizsgálta. Amint szülei megbizonyosodtak róla, hogy fiuk elhivatottsága nem ismer határokat, aggódva ugyan, de elengedték hosszabb barangolásokra is. Tavasszal például a Hargita különféle pontjait járja; a homoródszentpáli halastavak környékét kiváltképpen kedveli, nyáron ezek a törzshelyei, mert „páratlan élővilágot rejtenek magukban”.

Bárki felcsaphat önkéntes madármegfigyelőnek

Csont-Kelemen Mátyás felvilágosított, az OpenBioMaps nevezetű applikáció letöltése az első lépés az állatvilág tüzetesebb megismerésében. Hiszen ennek birtokában bárki közölhet adatokat az állatokkal kapcsolatos megfigyeléseiről. Az alkalmazás különféle űrlapokat tartalmaz, egyikük a madármegfigyelések – ha erre kattint a felhasználó, az applikáció azonosítja a tartózkodási helyzetét, és ezt követően elegendő a látott madárfaj darabszámát és latin nevét feltüntetni, kipipálni a leírtakat, és máris rögzítésre kerül az adat. Így egy soron következő természetjáró már tudni fogja, hogy a Gyilkos-tó környékén valaki 3 darab szalonkát látott például – világosított fel a fiatal madarász tevékenységéről.

Jómaga az elmúlt évben olyannyira elhivatottan rögzítette az észlelt fajokat, hogy a Milvus Csoport kitüntette tevékenységéért: mivel tavaly 23 298 madárral, 136 emlőssel és 30 kétéltű-hüllővel találkozott, ezekről pedig információt közölt, a természetvédelmi szervezet egy professzionális távcsővel ajándékozta meg.

Csont-Kelemen Mátyás úgy vélekedett, a madárazonosításhoz elengedhetetlen egy komolyabb távcső, ezért is hálás a Milvus Csoportnak, hogy munkája elismeréséül olyan eszközt ajándékoztak neki, ami a továbbiakban is segítheti az állatvilág feltérképezésében. „Régóta vágytam egy minőségibb távcsőre, mostanában kölcsöneszközzel dolgoztam, tehát hatalmas segítség ez a természetvédők részéről” – lelkendezett a fiatal madarász.

Elsősorban itthoni felderítésekre fogja használni az eszközt, mert biztos benne, hogy nem szükségszerű ahhoz külföldre utazni, hogy az ember különleges madarakat, emlősöket, hüllőket és kétéltűeket figyelhessen meg. Kortársait arra buzdítja, szakítsanak időt a természetjárásra, közben használják az OpenBioMaps alkalmazást, és rögzítsenek minél több adatot lenyűgöző állat- és növényvilágunkról. Hiszen akár egy játékkal is felér, csak virtuális szörnyek helyett a természet különleges élőlényeire „vadászik” az ember, így jócskán tartalmaz kihívásokat és meglepetéseket.

„Számomra a természetben töltött idő leírhatatlan kikapcsolódást jelent. Egy olyan helyet, ahol csodálhatom az élőlények hihetetlen összhangját, az élet valódi megnyilvánulását. A természetben minden él és mozog. Kimondhatatlanul lenyűgöz ez a sokszínűség, ami körülvesz bennünket, mégis tönkretesszük, mielőtt eléggé megismerhetnénk. Csak ámulója vagyok ennek a műnek, amit nem borít még aszfalt, nem fenyegeti fényszennyezés vagy a városi zaj. Úgy gondolom, a természet az a hely, amit meg kell őriznünk, nem feltétlenül azért, mert csodáljuk, hanem a saját érdekünkben is” – fogalmazta meg.