Péntektől kezdődően egy héten át adnak vért a Maros Megyei Vérközpontban ukrán menekültek hálából mindazért, amit Romániától, az őket segítő emberektől kaptak. A véradásért járó ételjegyeket sem tartják meg, hanem a Vöröskeresztnek adományozzák – tudtuk meg az ukrán menekülteket segítő szervezet, a marosvásárhelyi MureșHub koordonátorától, Marius Dumitrescutól.

„Egy hetesre szerveztük az eseményt, mivel nem lenne elég egy nap. Ők ajánlották fel, hogy így mondjanak köszönetet. Én ilyent nem kértem volna. Sokat ötleteltünk, hogy mi legyen, szemétszedés is felmerült, végül ők javasolták a véradást” – fejtette ki a menekülteket segítő szervezet vezetője. „Csak így tudnak hasonló példát mutatni, hogy mi az, amit a román és magyar közösség tett az értük. Meg akarják hálálni nekünk, és úgy gondolom, hogy a legértékesebb módja a véradás, amivel életeket menthetnek ők is” – tette még hozzá.

Úgy látják, itt lehet gyermeket nevelni

Az orosz–ukrán háború kezdetétől támogatja a Maros megyébe menekülőket a MureșHub, az Egységes Központ a Menekültek Integrációjáért és Megsegítéséért Maros Megyében elnevezésű szervezet. Jelenleg körülbelül 440 menekülttel foglalkoznak.  

„Pontos számot azért nem lehet mondani, mert állandó a migráció, mindig mozgásban vannak, egy részük nálunk marad, például azok, akik úgy látják, ez egy olyan hely, ahol lehet gyermeket nevelni. Főleg a Noha Kahovka-gát felrobbantása után azt vettük észre, hogy lassan-lassan nő a számuk. Általánosságban elmondható, hogy szociális vagy egészségügyi problémáik vannak. Nemcsak egy helyet keresnek, ahol szállást adnak nekik, hanem olyant, ahol jó orvosi ellátás van, és mivel Marosvásárhely egyetemi központ, így ezt biztosítani tudja” – magyarázta Marius Dumitrescu.

Új támogatási rendszer, új akadályok

Május 1-jétől a menekültek támogatási programja megváltozott, addig a részükre átadott lakások tulajdonosainak fizette a lakbért az állam, azóta a bérlőnek kell. A MureșHub koordinátora elmondta, az anyagi motiváció lehetett az elsődleges korábban ezeknél a lakástulajdonosoknál és a humanitárius cél csak utána következett, mivel mióta a rendszer megváltozott, jóval a piaci ár fölötti lakbért kérnek, ezért sok ukránnak el kellett költöznie, hiszen ezt nem tudja kifizetni. „Egy többgyerekes anyának a költözés nem egyszerű” – magyarázta Marius Dumitrescu. Kifejtette: az új, május 1-től életbe lépett program egy sor kötelezettséget, feltételt ró a menekültekre. „Ezek nem abszurd feltételek, hanem teljesen elfogadhatóak, a társadalmi integrációjukat szolgálják, viszont nekik elég nehéz, hiszen például ki kell deríteniük, honnan szerezzenek be sínes mappát, és meg is kell vásárolják a dossziéjuk összeállításához. Ki kell tölteniük egy sor nyomtatványt, miközben nemcsak nyelvi akadályok vannak, hanem még a betűk is másak a románban, tehát a kitöltésben nagyon sok segítségre van szükségük” – sorolta a nehézségeket. De hasonló nyelvi akadályba ütköznek akkor is, amikor bérleti szerződést vagy munkaszerződést kell aláírniuk. Gyakorlatilag nem értik, mit írnak alá – nyomatékosította a szakember.

Egészségügyi ellátásukhoz egészségügyi programján keresztül nyújt segítséget a MureșHub. Állja a szolgáltatások költségeit a konzultációktól, a gyógyszereken át a laborvizsgálatokig. „Emellett navigátorok is vagyunk, akik segítenek eligazodni nekik az egészségügyi rendszerben, részben szállítást is biztosítunk, tanácsadást, magyarázatot, hogy értse, mi történik, szokjon hozzá a rendszerhez, hogy 3–4 hónap múlva egyedül is boldoguljon, megtanuljon elmenni a családorvoshoz, ahova jelenleg tolmáccsal jár”. A családorvos kérdése megint csak problémás, hiszen „nehéz olyan orvost találni, aki elfogadja, hogy nem tud beleférni a vizsgálat 15 percbe” – mondta el még Marius Dumitrescu.

Az otthonukra emlékezteti Maros megye

„Marosvásárhely olyan hely, azt mondták nekem, ami nagyon hasonlít a városaikhoz, az otthonukra emlékezteti. Sokat számít a közösség is abban, hogy érzik itt magukat. Elértük, hogy legyen egy olyan ukrán közösség, akiket összefogunk, hogy egymást segítsék, mert ezek a külső segítségek nem örökre szólnak” – magyarázta Marius Dumitrescu. „Találunk nekik munkahelyet és a MureșHub fogyó anyagokkal is segít nekik rendszeresen, például sampont, mosószert, tisztítószereket, tisztasági betétet adunk, hogy ne nekik kelljen erre költeni, hiszen napi 20 lejből kell mindenre jusson, ennyi támogatást kap jelenleg egy menekült” – fejtette ki.

A tartalékaik, amikkel eljöttek Ukrajnából, nem is voltak nagyok, és bizony már kifogytak, hiszen sokan egy éve és közel 4 hónapja élnek itt.

A jelenlegi szabályozás szerint a bevándorlási hivatal által kiállított regisztrációs okmány alapján a menekültek fejenként 600 lejt kapnak élelemre, szállásra 2000 lejt családonként vagy 750 lejt az egyedülállók. Azonban az év utolsó négy hónapjára ezek a juttatások csak akkor járnak, ha a felnőttek dolgoznak, a gyerekeket pedig valamilyen oktatási intézménybe járatják.

Az ukrán segítők értik meg őket igazán

Jelenleg hét segítő emberük van, és ebből hat ukrán. „Az a legjobb, ha őket képezzük ki, hogy dolgozzanak, ez dupla nyereség, hiszen a menekültek sokkal jobban értik, mint mi, hogy mire van szüksége az ukrán közösségnek” – mondta el a szakember. A csapatuk része egy ukrán pszichiáter is, ami egyedi Romániában.

„El lehet képzelni, ez milyen sokat jelent, hiszen jelenleg olyan lelki traumáik vannak a közösségüknek, amelyekhez a pszichológus segítsége nem mindig elég, például a függőségek kezelése, ami jelenleg nem jellemző probléma, de a helyzetük miatt ezek az emberek nagyon kitettek ezeknek a kísértéseknek” – magyarázta. Ami a foglalkoztatást illeti, Marius Dumitrescu elmondta, nagyobb üzletekben, konyhákon, takarításban találtak munkát a nőknek. Kevés férfi van, de nekik építkezésen, autószerelő műhelyben találtak állást vagy villanyszerelői, vízvezeték-szerelői munkát.

„Mindig reménykedtem, hogy ez lesz az utolsó hónap”

Marius Dumitrescu 21 éve vezet non-profit szervezetet, 3 éve alapította meg a Szociális Gyógyszertárat, ami az első ilyen jellegű Romániában. Szociális vállalkozás, ami azt jelenti, hogy a teljes profitot szociális problémák megoldására fordítják. Tavaly márciusig még éppen a coviddal kapcsolatos programjaik futottak, majd elkezdtek adományokat, gyógyszereket gyűjteni Ukrajna számára.

Amint az első menekültek megérkeztek, áttértek a segítésükre, támogatásokat szereztek, nemzetközi partnereket vontak be. „Akkoriban még folyton reménykedtem, hogy na, ez lesz az utolsó hónap, hiszen tragédia, ami történik, nagyon megviseli főleg a tinédzsereket, nekik a legnehezebb a korosztályok közül, akikkel foglalkozunk, és nagyon nehéz a családoknak, ahol az édesapa Ukrajnában maradt, az anya pedig a gyerekekkel eljött” – mesélte Marius Dumitrescu.

Épp egy éve alakult meg hivatalosan a MureșHub, 14 non-profit szervezet fogott össze Maros megyében, többek között a Marosszéki Közösségi Alapítvány is, melyen keresztül finanszírozzák a MureșHub projektet.

Táborok és kirándulások

Nappali központot is indítottak májusban Marosvásárhelyen a 3–10 év közötti gyerekek felügyeletére, foglalkoztatására, hogy a szüleik az idő alatt dolgozhassanak, vagy hivatalos ügyeiket intézhessék.

Egynapos kirándulásokat is szerveznek Kolozsvárra, a Tordai-hasadékhoz és más helyszínekre. „Az integráció is a célja ezeknek. Mindig vegyesek a csoportok, román, magyar, ukrán, roma gyerekek. Tavaly táborok szerveztünk Laposnyatelepen. 40 fős csoportokat táboroztattunk, a felnőttek főzhettek a gyerekeknek, az alapanyagot biztosítottuk, azért is volt nagyon jó ez, mert így feladatuk volt, hogy gondoskodjanak, a gyerekeknek meg a szabad levegőn voltak foglalkozások” – számolt be Marius Dumitrescu.

Gyűlöletbeszédek és napi 20 lejes valóság

Elsősorban a facebook-bejegyzésekben terjednek olyan álhírek, hogy az ukránok 4000 lejt kapnak havonta támogatásként, vagy hogy elsőbbségük van bölcsődei, óvodai helyekre, az ilyen bejegyzéseket háborgók kommentáradata követi növelve a menekültek iránti gyűlöletet.

Marius Dumitrescu kérdésünkre elmondta, ő politikai nyilatkozatokban fedezett fel gyűlöletbeszédet „Nem mondok sem személy-, sem pártnevet, de propagandát folytatnak. Ezek a beszédek valóban befolyásolják, milyennek látjuk ezt a közösséget, de amint személyes kapcsolatba kerülünk velük, ismerjük azt az édesanyát, és tőle kérdezünk, akkor nyilvánvaló lesz, mi az igazság. Senki nem kap 4000 lejt, napi 20 lejt kapnak az államtól, és nekik is fizetni kell bölcsődét, óvodát, ami 1000 lejbe is belekerül. A szülők dolgoznak, ugyanúgy, mint mi, hogy eltartsák a gyerekeiket, olyan munkákat végeznek, amihez sokszor túlképzettek. Van olyan egyetemet végzett ukrán menekült, aki konyhán dolgozik, mert jelenleg nem talál mást” – magyarázta a szakember.

„Ezek az emberek féltek Romániától, hiszen nem ismerték, vagy talán máshova akartak volna menni, aztán kellemes meglepetés lett Románia, hiszen hasonló a kultúra, a vallás, a hagyományok, a húsvéti és karácsonyi szokások” – tette még hozzá.

Vannak, akik hazamennek

Tavaly február óta közel 4,5 millió ukrán állampolgár lépte át az ország határát a belépő oldalon. Sokan továbbmentek vagy végül visszatértek a szülőföldjükre.

Marius Dumitrescu elmondta, a legtöbbjüknek nem volt semmilyen terve, amikor hazájából elmenekült. „Oda mentek, ahova az autó vitte. Többnyire két választásuk volt: Románia vagy Lengyelország, de sokféle helyzet van, sokan továbbmentek Németországba is. Sok mindentől függ a döntésük, életkortól, családi helyzettől. Az idősebbek nem mentek messzire a határtól, úgy érezték, hogy közel kell lenniük Ukrajnához, hogy bármikor hazatérhessenek. Mivel Marosvásárhely az ország közepén van, és még elég közel, hogy kevesebb, mint egy nap alatt elérhető a határ, tehát ez még komfortzóna számukra” – fejtette ki.

Olyanok is vannak persze, akik hazamentek, mert nem sikerült beilleszkedniük, vagy egyszerűen anyagilag nem bírták. Nem lelkesen mentek haza, de volt, aki nem akart többé távol lenni a család többi részétől. „Van olyan édesanya, aki hazament, mert nem bírt távol lenni a férjétől, a gyerekek apjától. Ez a valóság. Félelemmel tele, de hazament” – mondta el Marius Dumitrescu.