Kétszer tört el a keze, vakbélműtéten esett át, elrepedt a bordája, mégis rendületlenül folytatja tovább a versenyzést a hódeszkás Mandel Kata. A fiatal sportoló elmondása szerint mentálisan könnyen átvészelte a számára rendkívül balszerencsés időszakot, ma már ismét stabil résztevője a világkupának. Idén nemzetközi versenyei mellett az érettségire is koncentrálnia kell, úgy érzi, gyakori távolléte ellenére sikerül napirenden maradnia a legfontosabb tárgyakkal. Sérülései után már tudja, megfontoltan kell teljesítenie a pályákat és vigyáznia kell magára, hogy megőrizhesse ötkarikás álmait.

Mandel Kata 2006-ban született Csíkszeredában. Fiatal kora ellenére már a felnőtt világkupákon is többször nyújtott remek teljesítényt, a néhány héttel ezelőtti grúziai cross-versenyen szerzett tizenkettedik helye pedig a legjobb eredmény volt, amit román sportoló valaha elért a nemzetközi mezőnyben.  A 2024-es gangwoni ifjúsági olimpián ő volt a román küldöttség női zászlóvivője, de az edzésen elszenvedett sérülése miatt ott végül nem versenyezhetett.

– Amikor legutóbb, tavaly januárban interjút adtál nekünk, éppen a dél-koreai ifjúsági olimpián elszenvedett sérülésből próbáltál visszatérni. Mennyi ideig tartott számodra a rehabilitáció?

– Akkor még nem tudtam, mi fog rám várni a következő egy évben. A kezem eltörése csak az első szikra volt. Jártam gyógytornára is, idővel pedig azt éreztem, meggyógyultam és mehetek versenyezni. Egy szerdai napra volt kitűzve az indulás, előtte két nappal viszont sürgős vakbélműtét miatt bevittek a kórházba. Utána másfél hónapig egyáltalán nem mozoghattam, mire pedig helyrejöttem, a szezon lejárt és hoppon maradtam.

Nyáron elmentünk edzeni, akkor pedig mononukleózisom volt, egy ideig ülve aludtam, alig kaptam levegőt. Visszatérésem után elrepedt a bordám egy rossz eséstől, ez az én hibám volt, visszaszokási fázisban voltam és nem tudtam kontrollálni a deszkát. Utána eltört a bal kezem, amit műteni is kellett, ezzel zártam a 2024-es évemet.

– Gondolom, lelkileg nehéz volt feldolgozni az egymás követő problémákat. Hogyan tudtál ezen átlendülni?

– Elkezdtem sportpszichológushoz járni, ez volt az első fontosabb lépés, ő sokat segített ebben. Összeségében annyira nem törtem össze lelkileg, nem viselt meg nagyon ez az egész, csak nem értettem miért pont velem és szezon közben történnek ezek a dolgok. Hamar túllendültem rajta.

– Miután vissza tudtál térni, melyik volt az a pont, amikor érezted, hogy ismét kezdenek számodra összeállni a dolgok a versenyzésben?

– Elég hosszan vezettük rá magunkat a formába lendülésre. Csak sípályán mentem az elején, hogy újra belejöjjek. Ausztriában mentem ismét crosspályán, egy hét után éreztem magam ismét biztonságban és jó formában edzés közben.

– Milyen út vezetett innentől a grúziai eredményekhez, hogyan zajlottak a verseny előtti hetek?

– Az említett edzőtáborunk után hazamentünk két-három napra, onnan repültünk Törökországba. Az volt idén az első világkupám, ezért kicsit stresszesen készültem rá és féltem, mert rég nem versenyeztem ezen a szinten. Bár nem értem el igazán kiemelkedő eredményt, úgy érzem, már ott is jól teljesítettem és legalább tudtunk gyakorolni, edzeni. Grúziában hamar ráéreztem minden elemre és a pályára, reméltem, hogy sikeres leszek rajta.

– Az benne volt-e a fejedben előtte, hogy sikerülhet elérni minden idők legjobb romániai eredményét a világkupákon?

– Erre egyáltalán nem számítottunk az edzőmmel, nem is volt elvárás velem szemben. Utasításként azt kaptam tőle a verseny előtt, hogy vigyázzak magamra, hiszen tartósínnel a kezemen csúszok. Emiatt visszarázódásként fogtam fel ezt az eseményt, nem gondoltam volna, ennyire hamar benne lehetek a top 16-ban. Régóta vártam már egy sikeres versenyre, hiszen mindkét kéztörésem akkor történt, amikor jó formában éreztem magam.

– Ezután a jelentős siker után milyen célkitűzéseid vannak a szezon további részére?

– Még vár ránk néhány világkupa, egy világbajnokság, rám pedig a szezon végén egy junior világbajnokság, mert idén és jövőre is még ebbe a korkategóriába tartozom. Ezeket a versenyeket szeretném minél jobban teljesíteni, az eddigi szintemhez hasonlót hozni. Úgy érzem, az elegendő lesz az olimpiára, ami a következő nagy célom. Arra készülök és ezért próbálok mindent megtenni.

– Ha jól tudom, idén fogsz érettségizni. Hogyan jut időd a rengeteg verseny és sportolással kapcsolatos teendőd mellett a tanulásra is fókuszálni?

–Amikor a pályán vagyunk, csak arra koncentrálok. Amikor lejövök, a tanulást helyezem előtérbe. Igyekszem pótolni a leckéket, ha hazamegyek, a jegyekkel is próbálok haladni. Szerencsére a tanáraim látják, itt kint is haladok a dolgokkal és a tanulásra is akarok koncentrálni. Most már előnyt élveznek az érettségi tantárgyak, valószínűleg a szezon után másfél hónapig csak ezekre fogok készülni.

– Ti nagyrészt Ausztriában készültök, ezen a szinten van-e még lehetőség hazai edzésre vagy az már egyáltalán nem jöhet szóba?

– Romániában nincs lehetőségünk edzeni a világkupára. Olyan kaliberű pályákon megyünk, amelyhez hasonló nincs az országban. A száraz edzéseinket otthon is tudjuk csinálni, de mivel most ennyire sűrű a program, minden versenyhelyszínre néhány nappal hamarabb megérkezünk, edzünk, utána pedig megyünk tovább.

– Mostanra már a világkupákban is bőven van tapasztalatod. Rendszeresen világklasszisokkal versenyezhettek, mit ad hozzá ez a tapasztalat a sportolói karrieredhez?

– Magunkról még nem gondolom, hogy a világklasszisok közé tartoznánk, de valóban velük versenyzünk és minden egyes alkalommal figyeljük őket. Remélem jó úton haladunk afelé, hogy ott legyünk köztük és ne legyen nagy a lemaradás. Mostmár nemcsak néha járunk el világkupára, hanem konkrétan mindig ott vagyunk, láthatjuk, hogy telik egy napjuk és mit csinálnak.

– Visszatérve a sérülésekkel kapcsolatos kérdésekre, mennyire érzed úgy, hogy vigyáznod kell magadra a futamok során és kevesebbet szabad kockáztatni, mint szeretnél?

– Régebb az volt a problémám, hogy mindent fejetlenül, száz százalékosan akartam megcsinálni. Ha éreztem is a veszélyt, azt gondoltam, lesz, ami lesz, nem állok meg, tovább folytattam ugyanúgy a futamot. Már megfontoltabb vagyok, mint korábban jobban vigyázok magamra, mert, ha megint lesérülök, az romba döntheti a szezonomat. Nagy gát lenne az olimpiai kijutás szempontjából.

– Ami az olimpiát illeti, röviden vázolva mi szükséges a részvételhez?

– Kétféle lehetőség van pontot szerezni, vannak olyanok, amelyeket kizárólag világkupa versenyeken gyűjthetünk, ott az összetettben benne kell lenni a világ legjobb 32 versenyzője között az olimpiai induláshoz. Emellett van egy másik rendszer is, amelyben bármilyen más versenyen lehet pontokat gyűjteni, összesen száz felett kell végezni, valamint szükséges egy világkupán elért top30-as eredmény is.