Az idei szilágyperecseni Hagymafesztiválon a kiváló, messze földön ismert helyi hagyma mellett megjelent a szilágysági pálinka is. Ezúttal a szervezők pálinkaversenyt rendeztek, szőttes- és pálinkamúzeumot avattak, ugyanakkor nem maradt el a hagyma alapanyagú étkek készítése sem. A háromnapos rendezvénysorozat ezúttal is nagy sikernek örvendett.

Keresztyénzenei koncerttel vette kezdetét a Hagymafesztivál, mely szombaton pálinkaversennyel, gasztronómiai bemutatóval és az 50 éves házasok köszöntésével folytatódott.

A rendezvényen Nagy Botond okleveles nemzetközi pálinkabíráló szakmai előadást tartott, és értékelte a 71 beküldött mintát. Mint mondta, ez a nagy érdeklődés reményt ad, hogy a jövőben, Szilágyperecsenben, letegyék egy regionális pálinkaverseny alapját, hiszen mint ismert, a szilágysági pálinka méltán híres az egész országban.

„Nemzetközi pálinkaversenyeken bírálunk, és látjuk, hogy a trend, a divat mi fele halad, hova kell érkeznie a pálinkáinknak. A Szilágy megyei pálinkát mindenki ismeri, mert itt olyan gyümölcsfák vannak, olyan a termőtalaj, ami párját ritkítja, és a nehezebben elkészíthető, hibásan elkészített pálinka is sokkal jobb, mint bármely más vidékről származó gyümölcsből készült pálinka. Ha ezt egy kis technológiával, odafigyeléssel ki tudnák egészíteni a szilágysági termelők, nehéz lenne felvenni velük a versenyt” – mondta a szakember. A trend, a divat a friss, fiatalos, üde, vidám pálinkák felé halad, nem a nehéz, mély, túlfőzött termékek a keresettek, továbbá a poshadt, penészes, a földről felszedett gyümölcsből nem lesz jó pálinka, csak szesz, mert jó pálinkát kizárólag jó, kiváló gyümölcsből lehet készíteni – ismertették az előadáson.

Seres Dénes parlamenti képviselő is kiemelte, hogy a szilágyságiak szeretik a „pájinkát”, ahogy itt nevezik, és jó pálinkát szoktak főzni, hiszen köztudott, a szilágysági pálinka szilágysági valuta, Bukarestben minden ajtót kinyit. Bár a szakemberek a 40 fokos pálinka körül teszik le voksukat, az itteniek szeretik, ha a pálinkának sora van és erős. Bár a 90-es évektől sokan kezdtek el pálinkát főzni, a gazdáknak nem lett jövedelmező, mert nem tudták megfelelő módon értékesíteni. Viszont még ma is faluhelyen szinte nincs olyan ház, ahol ne lenne pálinka, és ha valaki betér a házba, akkor ne tudnák megkínálni egy pohár pálinkával vagy borral, nemhiába köszönnek „Pálinkás jó reggelt!” a Szilágyságban. A képviselő végezetül azt kívánta a jelenlévőknek, hogy folytassák a szilágysági pálinka népszerűsítését, vegyék figyelembe a szakemberek útmutatását, és akkor nem marad el a pálinka gazdasági jellentősége sem.

13 házaspár tért vissza kéz a kézben arra a helyre, ahol 50 éve házasságot kötöttek. A szilágyperecseni házasságkötő terem megtelt emlékekkel, és visszatekintve az elmúlt fél évszázadra mindannyian mosolyogva, boldogan és elégedetten nosztalgiáztak. A párok elmondták a hosszú házasság titkát, melynek alapja az alku, egyeztetés, tárgyalás, a tolerancia, az Istennel való kapcsolat, mert az békét és örömet hoz, de nem utolsó sorban, ahogy Nagy Bálint helyi református lelkész fogalmazott: a legfontosabb a szeretet, mert a házasság szeretetben köttetett meg, és a szeretet az, ami összetartotta a párokat az elmúlt 50 évben.

Már a reggeli órákban nagy volt a készülődés a helyi sportpályán. Csaknem tíz bográcsban készült az étel, melynek többnyire a szilágyperecseni hagyma volt az alapja. Mindeközben a gyermekprogramok és gyermekfoglalkozások zajlottak a felállított sátrak és az ugrólóvár mellett. Délután néptánc- és népzenebemutatót tartottak a felállított nagyszínpadon, majd könnyűzenei koncertekkel, tűzijátékkal és szabadtéri bulival zárult a szombati nap.

Múzeumot avattak

Vasárnap délelőtt ökumenikus istentiszteletre hívta a helybélieket a református templom harangja, igét hirdetett Nagy Bálint helyi lelkész, majd koszorúzásra került sor a helyi baptista fúvószenekar kíséretéven.

Boncidai Csaba polgármester elmondta, egy olyan helyen állnak, amely mély tisztelettel és elcsendesüléssel tölti el szívüket. Egy hely, mely azokra emlékeztet, akik életüket áldozták fel egy nagyobb ügyért, a hazáért, a szabadságért, a békéért. „Az emlékmű nem csupán egy műalkotás, hanem a bátorság, az áldozathozatal és a kötelességtudat örök szimbóluma. Azoké az embereké, akik a legdrágábbat, az életüket adták, hogy mi ma szabadon élhessünk. A háború bár távolinak tűnik, mégis mély sebeket hagyott nemzetünkön. A háború a fájdalom és a vesztesség nyelvén szól, de ugyanakkor a hősiesség és a szolidaritás üzenetét is hordozza” –fogalmazott a polgármester.

Seres Dénes parlamenti képviselő ünnepi beszédében kiemelte: a mai világban sok fal épül, kevés a híd, márpedig a perecseni napok egyik célja, hogy híd legyen, és összekovácsolja a helybélieket. „Csak közösségben tudtuk megőrizni hitünket és nemzetiségünket, hiszen egyénenként befolyásolhatók vagyunk” – fogalmazott.

A szőttes- és pálinkamúzeum avatásán Boncidai Csaba elmondta, az uniós támogatással készült épület a jövőbe való tekintést szolgálja és emlékeztet a múltra. Általa bemutatható a pálinkafőzés művészete, és megtekinthetőek azok a szőttesek, melyekért nagymamáink, édesanyáink éjszakákon át görnyedtek.

„Fájó szívvel látjuk, hogy ezeket a munkákat nemhogy megbecsüljük, hanem olcsó pénzért eladjuk. Sokan azt mondjuk, hogy helyet foglal a sifonban, helyet foglal a szekrényekben. Felvetődik a kérdés: van-e tisztelet az elődök munkája iránt, a jövő generáció érdeklődik ezek iránt? Szeretnénk, hogy ezzel a múzeummal megőrizzük az egykori technikát, hogy megőrizzük azokat a motívumokat, formákat, színeket, melyek bennünket jellemeztek. Ha a szilágysomlyói piacon egykoron megjelent egy hölgy, az emberek tudták, hogy melyik faluból való. Ha meglátták a szőtteseket a lakodalmakban vagy az ünnepélyeken, azt is megmondták, hogy melyik szövőasszonynak a mesterműve. Perecsenben is voltak olyan szövőasszonyok, akik megőrizték egykori munkáikat és ezeket mi itt megtartjuk, kiállítjuk, hogy megállítsuk a feledést” –mondta a Maszolnak a polgármester.