Húsz éve, 2004 március 29-én vált a NATO tagjává Románia. Mit hozott Romániának a NATO-tagság? Milyen következményekkel járhat a jelenlegi háborús időszakban a konstancai NATO-bázis bővítése? Mekkora az esélye annak, hogy Iohannis legyen a következő NATO-főtitkár? Biztonságpolitikai szakértőt kérdeztünk.   

Kozma Klementina, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének kutatója arra emlékeztetett, hogy noha Románia már a kilencvenes évek NATO-bővítésében részt szeretett volna venni arra több okból nem volt lehetősége. „Egyrészt az Oroszországhoz való földrajzi közelsége miatt, másrészt az ország demokratikus fejlődésének további szükségessége végett, a NATO csak 2004-ben fogadta teljeskörű tagjává. A csatlakozás számos pozitív következménnyel járt Románia számára. A tagság ösztönözte a felzárkózás, fejlődés igényét. Elindította azokat a folyamatokat melyek révén a NATO feladatrendszerébe és célkitűzéseibe illeszkedni tud a román haderő is” - mondta a Maszolnak a gyergyószentmiklósi születésű kutató.

Kozma Klementina kiemelte: a NATO kötelékében számos misszióban vett részt Románia az elmúlt két évtizedben, a Balkán-félszigettől Afganisztánig, jelenleg pedig a NATO előretolt jelenlétének keretében otthont ad annak a többnemzeti harccsoportnak, mely a délkelet-európai régió védelmére hivatott. „Nagy megtiszteltetésként élte meg a román állam vezetése, amikor 2008-ban a szervezet csúcstalálkozójára Bukarestben került sor. A történelmi jelentőségű mozzanatot követően azonban az Oroszországi Föderáció egyértelmű jelzését adta annak, hogy nem nézi jó szemmel a szövetség további keleti irányú terjedését. Grúzia és Ukrajna csatlakozása azóta is akadályokba ütközik” - mondta a szakértő.

A konstancai NATO-bázis, illetve a Fekete-tengeri kikötő bővítésével kapcsolatban az MCC kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy miután Oroszország 2014-ben elfoglalta a Krím félszigetet, immár kétszáz tengeri mérföld választja el az Orosz Föderációt Romániától. „A távolság lerövidülése ugyan nem jelent közvetlen katonai fenyegetést, mégis a biztonság fokozatos megerősítésére ad okot Bukarest számára. A konstancai kikötő bővítése és fejlesztése kiemelkedő lehetőség nem csupán a román haditengerészet számára, hanem a katonai szövetségnek is arra, hogy állandósítani tudja Fekete-tengeri jelenlétét. Figyelembe véve a jelenlegi orosz-ukrán háború folyamatait, a bázis megerősítése a regionális egyensúly megteremtését szolgálja” - hangsúlyozta Kozma Klementina. 

Azon kérdésünkre, hogy fenyegetheti-e Romániát egy orosz agresszió, az erdélyi származású kutató azt mondta, noha egy közvetlen NATO-tagállam elleni támadás esélye alacsony, Románia aggodalma elsősorban a Moldovai Köztársaság irányába fordul. „Azt követően, hogy a szakadár transznisztriai parlament 2024 februárjában Moszkva segítségét kérte arra hivatkozva, hogy Chișinău nyomást gyakorol az itt élőkre az európai uniós csatlakozási szándéka miatt, a helyzet még feszültebbé vált a térségben. Románia területét ugyan nem fenyegeti orosz támadás, a moldovai helyzet azonban feltételezi egy újabb orosz agresszió kialakulásának lehetőségét” - fogalmazott a biztonságpolitikai szakértő. 

Azt is megkérdeztük Kozma Klementinától, milyen esélyei vannak Klaus Iohannisnak a NATO-főtitkári posztra. Elmondta: bár a NATO főtitkárválasztási folyamata hagyományosan nem jelentkezés útján - ahogyan a román elnök tette -, hanem jelölés alapján történik, van annak realitása, hogy a következő NATO-főtitkár egy kelet-európai ország jelöltje legyen. Erre leginkább a NATO kelet-európai előretolt jelenléte ad okot, mind a balti, mind pedig a délkelet-európai államokban. „A jelöltek esélyei jelen állás szerint megegyeznek. Kérdés az, hogy a román államfőnek mennyire sikerült meggyőznie alkalmasságáról a többi tagállam képviselőit és mennyiben veszik figyelembe a keleti szárny reprezentációját a választás során” - mondta a kutató.