Amikor a NATO főtitkári posztjáért zajló versenyt figyeljük, nem árt sokadszorra is megismételni, hogy miként Jens Stoltenbergnek, úgy elődjeinek és utódjának sincs köze a világ legerősebb katonai szövetségének vezetéséhez. A mindenkori NATO-főtitkár egy dolgot tehet: eldalolja a fizető Egyesült Államok által rendelt nótát, vagy lemond. Az észak-atlanti szövetség főtitkára tulajdonképpen szóvivő.

Ennek ismeretében kissé vicces Klaus Iohannis kijelentése, miszerint a NATO jövőjével kapcsolatos elképzelése különbözik Mark Rutte terveitől. A szövetség jelene és jövője ugyanis Washingtonban, ezen belül is a Fehér Házban és a Pentagonban dől el, Bukarestből, de Hágából is maximum szurkolni lehet az elképzelésekkel kapcsolatban. Mindettől függetlenül, NATO-főtitkárra szükség van, ez az a pozíció, amely révén az európaiak is úgy érezhetik, a döntések közelébe kerülnek.

Amerikában úgy döntöttek, csipetnyi izgalmat visznek a Stoltenberg utódjának kiválasztásáért zajló versengésbe. A megbízható, simulékony Mark Rutte mellett jól fest a holland miniszterelnök kelet-európai klónja, Klaus Iohannis – gondolták az óceán túloldalán, s küldtek egy mozgósító üzenetet a Cotroceni-palotába. Washingtonnak teljesen mindegy, melyikük győz, az orosz–ukrán háborúba lassan belegebbedő öreg kontinensen viszont sokan hajlamosak presztízskérdést csinálni az egyelőre kétszemélyes versenyből.

Lassan kialakul a Rutte- és a Iohannis-tábor. Csütörtökön Robert Golub szlovén miniszterelnök jelentette ki: elképzelhetőnek tartja a román elnök  jelölésének támogatását, holott Ljubljana eddig Mark Rutte holland kormányfő mellett foglalt állást. Szlovénia miniszterelnöke nem is titkolta: a regionális szempontot is fontosnak tartják a vezetők kiválasztásakor. Miközben kialakulóban van egy kelet–nyugat törésvonal a NATO-főtitkári pozíció körül, Amerika rendületlenül erősíti hídfőállásait Európában. A legnagyobbat a Cotroceni-palotától mintegy 250 kilométerre alakítja ki.

Elkezdődött a Fekete-tenger partján, a konstancai repülőtér közelében lévő NATO-bázis bővítése. A közel háromezer hektáros terület tízezer NATO-katona és családtagjaik állandó befogadására lehet alkalmas, kifutópályák, repülőgép-hangárok, iskolák, óvodák, üzletek is épülnek a bázison. A bővítéssel párhuzamosan új elektronikai rendszerek és korszerű légvédelem érkezik. Az orosz fenyegetésre hivatkozva óriásira tervezett támaszpont az Egyesült Államok térnyerésének egyik leglátványosabb szimbóluma, de Románia jelenkori történelmének meghatározó jelképe is.   

A konstancai projekt jelentőségéhez képest az új NATO-főtitkár személyének kijelölése nem több egy rövid politikai pankrációnál. A cicaharc mellé egy kis pattogatott kukoricát is érdemes fogyasztani. Pontosabban: popcornt.