Szatmárnémeti a közelmúltban látványosan a fejlődés útjára lépett a kulturális és szabadidős programokat illetően. Az elmúlt egy évben a különböző fesztiválok és rendezvények száma ugrásszerűen megnövekedett, ugyanakkor a programok változatosságára is egyre nagyobb hangsúly tevődött annak érdekében, hogy egy minél szélesebb réteg igényeinek feleljenek meg. Utca- és világzene-fesztiválon kapcsolódhattak ki az érdeklődők, de a kulturális programok immár nem csak a városközpontban vannak jelen, hanem részesülnek belőle a különböző negyedek lakói is. Irodalmi estek, filmvetítések és gyerekprogramok egészítik ki a palettát, mindez pedig egy tudatos fejlesztési koncepciót sejtet. Az egyre színesebbé váló kulturális élet terén az elmúlt esztendőben hangsúlyos szerepet vállalt a polgármesteri hivatal keretében működő G. M. Zamfirescu Kulturális Központ, amelynek igazgatójával, Butka Gergővel beszélgettünk az eddigi megvalósításokról, valamint a közeljövő terveiről és kihívásairól.

– Lassan közeledik a naptári év vége és minden bizonnyal te is úgy látod, hogy eseménydús évet tudhatsz magad mögött csapatoddal egyetemben. Milyen kulturális rendezvényeket szerveztetek idén, és mire számíthat a szatmárnémeti közösség az év hátralevő részében?

– Épp most számoltuk össze, eddig 45 rendezvényt szerveztünk ebben az évben, év végére elérjük az 52-t, azaz heti egyet. Idén két év kényszerszünet után visszatért a városnapok, jelentősen újragondolt és átalakított formában. Fesztiváljaink közül számottevő érdeklődés övezi az Utcazene, a szintén újragondolt Jazz&Wine, illetve az abszolút újdonságnak számító World Music, avagy Világzene fesztiválokat.

A Tűzoltótorony tövében szervezett események közül kiemelném a töretlenül népszerű és közkedvelt TIFF-et és az inspiráló a TEDx-et, utóbbit idén sikerült első alkalommal megszervezni. A fennmaradó mintegy 40 rendezvényünkről pedig azt tudom mondani, hogy igencsak változatos igényeknek igyekeztünk megfelelni: az irodalmi esttől Lovasi Andrással a lakónegyedekbéli koncertekig, minden esetben egy olyan rendezvény-portfólióról beszélhetünk, amely hozzájárul valamilyen módon a szatmári emberek köz- és otthonérzetének kedvező irányba történő elmozdulásához. Ennek egyik csúcspontja lesz év végén a karácsonyi vásár is, amelyre új helyszínnel és számos újdonsággal készülünk.

– Gondolom, hogy körvonalazódik már a jövő évi naptár is. Megtudhatunk-e esetleg erről részleteket?

– Év végén ki fogjuk értékelni a csapattal és a közönséggel együtt idei tevékenységünket. A lakosság körében online közvélemény-kutatást tervezünk. Véleményem szerint így kaphatunk teljesebb képet arról, hogy mi az, amit jól csináltunk, és mi az, ami a jövőben átgondolásra szorul. Ami biztos, hogy a nagy rendezvények, fesztiválok között legalább egy hónap szünetet fogunk tartani. A cél az, hogy a 6–7 évvel ezelőtti mondás, mely szerint „Szatmáron nem történik semmi” úgy alakuljon, hogy „Szatmáron mindig történik valami”.

Közben folyamatosan érkeznek a megkeresések, ajánlatok külföldről és itthonról, főként az Utcazene és a Jazz fesztivál esetében. Viszont okosan kell beosztanunk a pénzügyi és szervezési erőforrásokat, úgy látom nehéz év következik a gazdasági szereplők és az önkormányzat számára is. A mi küldetésünk az, hogy a mindenkori gazdasági körülmények között változatos és értékes programot szolgáltassunk, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Persze rengeteg ötletünk van, új rendezvényprofilok és projektek körvonalazódnak, tehát hamarosan el kell döntenünk, ezekből mit valósítunk meg.

– Kanyarodjunk kicsit vissza a kezdetekhez: amikor átvetted ennek a kulturális központnak az irányítását, akkor egy jól működő gépezetet találtál ott, vagy gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni az egészet?

– Fogalmazzunk úgy, hogy a 2021 eleji állapotban a kulturális központ szervezeti struktúrája és programja nem igazodott a jelenkor igényeihez, stílusához. A menedzsment-tervemben radikális fiatalítást vállaltam, mind a rendezvény-portfólió, mind pedig a csapat tekintetében: fontos a jazz és a folk, de ha fiatalos várost szeretnénk, akkor ki kell vinni a DJ-szettet a skateparkba, gyermekprogramokat kell szervezni a fiatal családosoknak. és azt kell látniuk a Kolozsváron tanuló egyetemistáinknak a vakáció alatt, hogy Szatmáron is zenél az a művész, akit az Electricen láttak.

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen intézmény működtetését?

– Közintézmény vagyunk, amelyre szigorú szabályok vonatkoznak, értelemszerűen igazodunk a polgármesteri hivatal célkitűzéseihez, amelyek szerencsére egybevágnak a mieinkkel: fiatalos, pezsgő kulturális élettel rendelkező várost szeretnénk. Ők az infrastruktúrát, a nagy projekteket, európai finanszírozású projekteket, közszolgáltatásokat biztosítják, mi pedig a kulturális intézményekkel (színházzal, filharmóniával) közösen a városi kulturális és szabadidős programokat. Szervezési és működési szempontból igyekszem minél jobban leegyszerűsíteni a tevékenységet, egyfajta „lean administration”-ként üzemeltetni. Fogalmazhatunk akár úgy is, hogy nálunk nem az van, hogy az igazgatói iroda ajtaja nyitva áll, hanem sokkal inkább állja a helyét az a megállapítás, hogy de facto nincs is igazgatói iroda.

– Hogyan sikerült új embereket toborozni? Gondolom, az anyagi erőforrások meglehetősen szűkösek…

– Amikor 2021 februárjában átvettem a központ menedzsmentjét, az átlagéletkor kb. 50 év volt, mostanra sikerült ezt letornászni 30 körülire. Ez úgy jött össze, hogy az idősebb kollégák nyugdíjba vonulásával párhuzamosan olyan fiatalokat sikerült bevonni, akiknek volt már rendezvényszervező tapasztalatuk, beszélnek idegen nyelveket, otthonosan mozognak az Excel-táblázatok és a projektmenedzsment-applikációk területén, de ami a legfontosabb: lelkesek. Érkezett hozzánk egy fiatal hölgy egy multinacionális cég logisztikai részlegétől, fiatal mérnök, aki egy civil szervezet regionális koordinátora volt, de van a csapatban olyan ifjúsági vezető és tehetséges fiatal zenész is, aki például a külföldi zenekarokkal egyeztet.

– És ha már anyagi erőforrások, akkor beszéljünk kicsit arról, hogy milyen pénzből került megrendezésre ez a sok esemény? Kizárólag közpénz felhasználásával, vagy sikerült magántámogatókat is bevonni a különböző projektekbe?

– Költségvetésünk 95 százalékát a helyi költségvetésből finanszírozzuk, de folyamatosan építjük az együttműködést a helyi gazdasági szereplőkkel. Kereskényi Gábor polgármester és csapata stabil hátteret biztosít a működésünkhöz, nyitottak az elképzeléseinkre, az ötleteinkre, csak ugye a városnak száz más prioritása van, ami nem feltétlenül vág egybe a legújabb trap-zenei előadók felléptetésével. A hivatal által biztosított költségvetésen felül igyekszünk bevonni partnereket, rendszeres támogatónk egy országos mobilszolgáltató, illetve több helyi vállalat, vállalkozás is. Ők is belátják, ha például fiatal mérnököket szeretnének alkalmazni, azok nem fognak a Szamos folyó szépsége miatt hazaköltözni, hanem a kiemelt fizetés mellett élményeket várnak el a várostól, ahogyan azt az egyetemista éveik alatt megszokták. Ami nagy büszkeség: előfordult az is, hogy nem mi kerestük meg a potenciális támogatót, hanem ők jöttek hozzánk azzal, hogy érdekli őket egy bizonyos rendezvény.

– Léteznek-e kiemelt események, amelyek prioritást élveznek?

– Prioritást élveznek azok a rendezvények, amelyek a közösségi élmény mellett hozzájárulnak a turisztikai vonzerő és kedvező városimázs megteremtéséhez. Ilyen volt idén a romániai biciklis körverseny, amely Szatmárnémetiből indult, mi a helyi szervezéssel foglalkoztunk (pedig rolleresek vagyunk, nem biciklisek) és ezt az Eurosport is közvetítette. A tematikus fesztiváljaink, mint az Utcazene (az egyetlen, külföldön is elismert romániai utcazene-fesztivál) vagy a World Music, Jazz&Wine a város turisztikai vonzerejét növelik. Másik prioritásunk a fiatalok és fiatal családosok számára kialakított rendezvény-portfólió. Nem prioritás az, amit a többi kulturális intézmény lefed: a városban magas színvonalú színházi, komolyzenei intézmények működnek, amelyek lefedik ezt a területet, így mi a széles tömegek számára hozzáférhető, élvezhető rendezvényekre összpontosíthatunk.

– Az elmondottak alapján úgy látom kívülről, hogy pezsgő kulturális élet van kialakulóban Szatmárnémetiben. A visszajelzések alapján hogyan látod: sikerült-e elérni a kitűzött célokat, és ha nem, akkor mely területeken érzed szükségesnek azt, hogy a jövőben ráerősítsetek az illető tevékenységre?

– Mozgásban a város – ez nem csak szlogen mára, hanem immár szabad szemmel is látható folyamat: ha csak évente, fel évente utazik át valaki Szatmárnémetin, akkor is láthatja, hogy épülnek a nagy beruházások, az építkezések is megszokottá váltak. Ami fontos, hogy a kulturális központ csapata reflexív legyen: alkalmazkodunk a városi fejlesztésekhez, például hamarosan átköltözünk a karácsonyi vásárral a korszerűsített új központba, ameddig a régi központ elnyeri csodálatos új formáját. Leegyszerűsítve, igyekszünk „belakni” a város közösségi tereit. Hogy sikerült-e eddig elérni a kitűzött célokat, arra egy példát tudok felhozni: minden rendezvényünk idén teltházas volt, legyen szó a világzene-fesztiválról, vagy akár a különböző gyerekprogramjainkról. Ami a közeljövőt illeti, szerintem az a legfontosabb, hogy 2023-ban sokkal jobban osszuk be a pénzügyi erőforrásainkat, hogy az adott költségvetésből minél több és jobb programot kínáljunk a szatmári embereknek.

– A kulturális központ vezetése mellett látom, hogy folyamatosan pörögsz, képzéseken, konferenciákon, üzleti fórumokon bukkansz fel. Ez is a munkád szerves része, vagy egyszerűen csak a közélet több területén vagy aktív? Marad-e egyáltalán mindezek mellett szabad időd?

– Kevés idő marad sajnos a családomra. Nagy rendezvények közben van olyan, hogy napokon keresztül csak akkor látom a fiamat, amikor már régen alszik, aztán amikor a végtelenül türelmes feleségemmel kilátogatnak a rendezvényre, akkor szervezek neki pár „Bence-percet”. Mindeközben van egy új hobbim, küldetésem, elfoglaltságom, nem is tudom minek nevezzem pontosan, de én nagyon fontosnak tartom: előadásokat, képzéseket tartok fiataloknak főként rendezvényszervezés, fundraising és kommunikáció területén. Ha a résztvevő 20 szatmári srác közül csak öt csatlakozik az önkéntes csapatunkhoz, vagy akár csak jobban meg tudja szervezni a gólyabáljukat, ezzel máris nyert a közösség.