Beiktatták a Bákó megyei Gajcsának új polgármesterét: Gál Alina személyében első alkalommal lett helyi, csángó származású vezetője a községnek. Elmesélte, hogyan telnek első hetei a polgármesteri székben, miben változtatta meg őt az új szerep, milyen tervekkel látott neki a munkának, de szó esett arról is, hogy miként fogadta a közösség, hogy egy fiatal, hajadon, csángó magyar nő került a vezetői pozícióba.

Gál Alinával még augusztusban találkoztunk Kolozsváron: akkor már mindenki tudta, hogy hamarosan ő ül majd a Bákó megyei Gajcsána község polgármesteri székében. Fiatalos lendülettel, óriási tervekkel és hatalmas izgalommal várta, hogy elkezdhesse a munkát, október 27-én pedig meg is történt a beiktatása.

– Hogy zajlott a beiktatás? Milyen érzések voltak benned?

– Hihetetlenül jó élmény volt. Annak ellenére, hogy körülbelül 100-an eljöttek, végig azt éreztem, hogy ez egy igazán családias hangulatú esemény. Mindenkin azt láttam, hogy örülnek nekem, és még az idő is csodaszép volt.

– Korábban úgy fogalmaztál, hogy még most sem tudod igazán elhinni, hogy te leszel az új polgármester, hiszen eredetileg csupán a tanácsba szerettél volna bekerülni. Mit érzel most ezzel kapcsolatban?

– A beiktatással, az első munkanappal, majd az első teljes munkahéttel értettem és éreztem meg igazán, hogy mivel jár ez. Még csak két hete tart, de ez idő alatt próbáltam mindenkivel beszélgetni, picit jobban belelátni abba, hogy is működik ez a rendszer. Természetesen a nyár folyamán többször is bejártam, megmutatták, hogy körülbelül mi és hogy néz ki, de teljesen más ez az egész akkor, amikor te ülsz ott, az a sok minden pedig hirtelen a te dolgoddá válik.

Kapcsolódó

RMDSZ-es csángó polgármestere lesz a Bákó megyei Gajcsánának

Gal Alina személyében első alkalommal lett helyi, csángó származású polgármestere a Bákó megyei Gajcsána (Găiceana) községnek.

választások 2024 Bákó megye RMDSZ polgármester

– Hogy láttál neki a munkának?

– Gyűléseket tartottam, igyekeztem megérteni mindent, és bár még most sem merném teljes nyugodtsággal kijelenteni, hogy mindent értek, úgy érzem, elég jól sikerült felvenni a fonalat. A nehézség viszont az, hogy mindig jönnek új dolgok, amikre az ember nem számít. Kérdések, problémák…ez egy nagyon komplex rendszer, és lehetetlen mindenre felkészülni.

– Más, mint ahogy elképzelted?

– Úgy képzeltem el, hogy ide jövök, és már az első naptól nagyon sok mindent meg fogok tudni valósítani. Nem a konkrét, közösséget érintő problémákra gondolok, hanem például, hogy rendet rakok majd a gépemen, előkészítek minden dokumentumot, mindenkivel mindent megbeszélek, de őszintén, semmi sem úgy történt, mint ahogy elképzeltem. Mindig jönnek sürgős problémák, amelyek azonnali megoldást igényelnek. Nem úgy működik, hogy reggel felkelek, eltervezem, hogy mit csinálok aznap, aztán tényleg azzal foglalkozom. Bejönnek az emberek, kérdéseik vannak, szóval rengeteg a feladat.

– Nehezebb, mint vártad?

– Pontosan tudtam, hogy nem lesz könnyű, ennek a tudatában vágtam bele. Az viszont tény, hogy sokkal több a feladat, mint azt valaha is képzeltem volna. Kívülről azt látjuk, hogy így meg úgy működik egy község, viszont azt nem látjuk, hogy ez mögött mennyi adminisztráció, papírmunka van, amelyek nélkül nem működik a hivatal, és nem lehet elindulni a problémák megoldásának az útján.

– Hogy érzed, változtatott a személyiségeden az, hogy egy ilyen pozícióba kerültél?

– Igen. Én mindig azt hittem, hogy egy nagyon kemény csaj vagyok, és bármit képes vagyok megcsinálni. De ahogy az első naptól jöttek a problémák, ellenőrzések, egyszerre kezdett történni minden, én meg hirtelen azt sem tudtam, minek fogjak neki… na azt nem volt könnyű kezelni. Ami viszont kivételesen jóvá teszi az egészet, hogy itt bizonyosodtam meg róla, hogy tényleg kemény csaj vagyok. Számos olyan problémával vettem át a hivatalt, amelyekről nem is tudtam. Jöttek a mindenféle akadályok, én pedig napról-napra azt érzem, hogy egyre lendületesebb, erősebb és motiváltabb vagyok. Úgy kelek fel minden nap, hogy meg akarom oldani, bármi is jöjjön. Szóval ebben változtam: erősebbnek érzem magam.

– Mi adja ezt a lendületet, mi motivál, amikor csapnak össze a hullámok a fejed felett?

– Az, hogy tudom: azért csinálom, hogy a közösségnek jobb legyen. Én is itt élek, ugyanígy magamért is dolgozom. Egyik nap óriási káosz volt. Én jöttem el utoljára, már este volt, vezettem hazafelé, és azt éreztem, hogy ›hűha, ez egy jó nap volt, olyan sok mindent megoldottunk‹. Az az érzés, hogy meg tudtam csinálni, nagy erőt adott, és bátorított.

– Korábban is említetted, hogy a községben számos megoldásra váró probléma van. A legnagyobb projektnek a vízhálózatot láttad, de nem ez volt az egyetlen, amivel foglalkozni akartál. Hogy álltok ezekkel jelenleg?

– A tervem mindenképpen az, hogy fejlesszem a községet, ám ezt rengeteg olyan munka előzi meg, amelyet az emberek sajnos nem látnak. Nagyon sok a hiányosság, ezeket kell elsősorban pótolni, de bízom benne, hogy hamarosan úgy fogunk felkelni, hogy ›oké, ezek el vannak intézve, lehet fogni neki a látványos munkának is‹.

A vízhálózattal egyébként már most dolgozunk, bár pillanatnyilag azt a részt próbáljuk rendbe tenni, ami megvan ugyan, de rendszeresen lyukadnak meg a csövek. Ezt helyi pénzből igyekszünk megcsinálni még ebben az évben, aztán reményeink szerint pályázatok segítségével nekiláthatunk majd a nagyobb munkálatoknak is.

Kapcsolódó

„Ez a mi jövőnkről szól” – Interjú Gal Alinával, Gajcsána új polgármesterével

Gal Alina már gyerekként játszadozott a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyszer polgármester lenne, ez a kiskori fantáziálás pedig idén valóra vált: első alkalommal lett helyi, csángó származású polgármestere a Bákó megyei Gajcsána községnek.

interjú polgármester győzelem Bákó megye

– Milyen tervek vannak még erre az évre?

– Az alpolgármesterrel bejártuk a községet, és elkészítettük a listát azokról a dolgokról, amelyeket mindenképp prioritást élveznek. Ilyen például az utcák és a mellettük húzódó sáncok kitakarítása. A közvilágítást sem fejezték be, szóval már azon is dolgozunk. Emellett az iskola megnyert egy digitalizációs pályázatot, így az idén annak a kivitelezésére is sor kerül, plusz új bútorokat is kapnak a diákok. Mindezekhez azonban hozzátartozik az, hogy szeretném, ha minden olyan esetben, amikor erre lehetőség van, a közösség tagjai s beszálljanak a munkába. Azt látom, hogy az emberek nincsenek hozzászokva, hogy ők is besegítsenek ezekbe a dolgokba, szerintem pedig nagyon is fontos, hogy hozzájáruljanak ahhoz, amit ők is nap mint nap használnak. Az utcatakarítást mindenképp kalákaként képzelem el: jöjjenek, és mindenki érezhesse azt, hogy hozzá tett valamit ahhoz, hogy a mindennapjaink jobbak legyenek.

– Amikor téged megválasztottak, volt néhány arra utaló visszajelzés, hogy nem mindenki ért egyet egy ilyen fiatal nő vezetői pozícióba kerülésével. Hogy látod ezt most? Beletörődtek?

– Nem mondhatom, hogy teljesen beletörődtek, de úgy érzem, kezdik elfogadni. Leginkább azoknak a szemében látom a változást, akik valamiért idejönnek a hivatalba, és látnak engem itt dolgozni. Itt vagyok, és igyekszem a legjobb tudásom szerint csinálni. Még mindig furcsállják, hogy ilyen fiatalon egy ekkora székben ülök, de úgy látom, szépen-lassan elfogadják.

– Mit üzennél saját magadnak a következő időszakra?

– Mindenképpen azt, hogy maradjak kitartó, bízzak a folyamatban, a csapatban, az embereknek, és persze saját magamban. Bármi baj is történik, meg fogjuk találni rá a megoldást.

– Hát a közösségnek?

– Arra kérem őket, hogy legyenek türelmesek, higyjék el, hogy én nagyon lelkes vagyok, óriási szívvel végzem a munkám. Nem könnyű, szóval legyenek megértők. Én azt szeretném, ha együtt csinálnánk ezt az egészet.