Felpörögtek az események Szakács-Paál István, Székelyudvarhely új polgármesterének életében, intenzív időszakon van túl. Jutott már neki jóból és rosszból is, de nem panaszkodik. Úgy véli, a városnak korábban bőven kijutott a cirkuszból, ráfér egy-két évnyi csend. Üzenete a városlakók felé az elmúlt közel három hétben csak annyit változott, hogy kicsivel több türelmet kér az udvarhelyiektől. Mandátumának első rövid időszakáról faggattuk a városvezetőt.

– Milyen tapasztalatokkal, benyomásokkal kezdte el polgármesteri mandátumát?

– Eléggé húzós időszakon vagyunk túl. Amit a legeslegelején felírtam magamnak, azt majdnem mind sikerült megvalósítanom. Bemutatkoztam a kollégáknak nagyobb és kisebb körben is, beköltöztek mellettem a kabinet tagjai, intézményvezetőkkel találkoztunk, sürgős kérdéseket oldottunk meg. Nagyon felpörögtek az események az életemben. Sikerült néhány megvalósítást is nyélbe ütni, intenzív időszakon vagyunk túl. Mindenből jutott egy kicsi, jóból is rosszból is, de nem panaszkodom.

– Mi volt a jó?

– Azt ígértük, hogy kiszabadítjuk a várost a politikai karanténból, ennek egy jó első lépése volt, hogy Gulyás Gergely személyében miniszteri szinten fogadtunk magyarországi vendéget.

Úgy érzem, hogy az intézményvezetők, az osztályvezetők és az igazgatók is kicsit átérezték azt az új fajta mentalitást, amit be szeretnék vezetni a városházán, megismerték és elfogadták azt a szabályrendszert, amit fel szeretnék állítani. Egymásra hangolódtunk egy kicsit, nyilván ezen lesz még csiszolni való a jövőben, de elmondtam mindenkinek, hogy tiszta lappal indulnak. Február-márciusban lesz egy nagyobb szervezeti struktúraváltozás az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján, akkorra áll be teljes egészében a csapat, és úgy gondolom, hogy a 2025-ös esztendőért már kell tudjuk vállalni a felelősséget is.

– Mi volt a rossz?

– Például az, hogy fel kellett vennünk egy tízmillió lejes hitelt. Arra készültünk, hogy anyagi szempontból rendben állunk, ennek ellenére rengeteg kifizetetlen számla fogadott. Vállalkozóbarát városként határozzuk meg magunkat, ráadásul a számlák többnyire a helyi vállalkozók felé maradtak fedezetlenek, ezért azt mondtam a kollégáknak, hogy kötelességünk ezeket kifizetni, év végén senkit nem hagyhatunk pénz nélkül. A hitelfelvételnek nem örülünk, de mint tapasztaltam, minden megyei jogú városnak vannak hitelei, úgyhogy nem ijedünk meg ettől.

– Részesült eddig bármilyen meglepetésben, legyen az kellemes vagy kellemetlen?

– Semmi váratlan nem fogadott. Felkészültem, három forgatókönyvvel léptem be a hivatalba: pozitív, negatív és semleges, ehhez képest nem voltak kilengések. Szembesültem nagyon kellemes meglepetésekkel, és nyilván voltak kellemetlenek is, de semmi olyan különleges, ami itt, most szót érdemelne.

– Folyamatosan kap kritikát is, immár polgármesterként is. Milyen érzés?

– Amikor ezt elvállaltam, már tudtam, hogy így lesz. Ezt követően az RMDSZ-szel nagyarányú választási győzelmet arattunk, ennek megfelelően éreztük azt, hogy nagyok az elvárások. Vannak irreális elvárások is, amivel szembesültünk, például, hogy miért vannak még mindig feltúrva az utak, miért vannak fejetlen állapotok az utakon végzett munkálatoknál. Tudtuk, hogy ezt nehéz elmagyarázni a városlakóknak, hogy ezt folyamataiban kell nézni. Hangsúlyoztuk, hogy egy kis türelmet kérünk, bár azt is megértem, ha sokaknál már elfogyott a cérna. Nálam is elfogyott. Ha autóval járok, engem is idegesít, hogy ilyen állapotok vannak.

– Mi a helyzet az alaptalan kritikákkal? Korábban az volt a baj, hogy folyton veszekednek a tanácsüléseken, most azért kritizálják, mert egyetértés van.

– Akadnak személyek, sőt szervezetek is, amelyek számára nem feltétlenül jó, ha egyetértés és béke van, mert akkor nincs, miről beszélni vagy írni. Sokan azt gondolják, hogy cirkusz kell a népnek, de én úgy vélem, Udvarhelynek bőven kijutott a cirkuszból az elmúlt időszakban. Szerintem nem gond, ha egy-két évig csend lesz a városban. Nyilván nagy a fölényünk a városi tanácsban, ugyanakkor külön köszönöm a Székelyudvarhelyért Párt tanácsosainak, hogy ők is minden esetben ugyanúgy szavaztak, mint mi, tehát még ez a kis feszültség sem volt jelen ez idáig a levegőben. Akad, aki azt írja, hogy ez egyáltalán nem helyes, de én azt mondom, hogy ez így van jól, szerintem Udvarhelynek most egy kis csendre van szüksége.

– Székelyudvarhely vállalkozóbarát városnak határozza meg magát. Ugyanakkor az udvarhelyi, de a megyei vállalkozók nagy többsége hírhedten „barátságtalan” béreket fizet a munkavállalóknak. A város tud segíteni a vállalkozókon, de a bérekbe nincs beleszólása. Mit tud tenni ezügyben a városvezetés?

– Ez sajnos így igaz, a lakossági fórumokon is gyakran szóba került, hogy alacsonyak a fizetések, ezt mutatják az országos statisztikák is. Nincs erre közvetlen ráhatásunk, egy önkormányzat annyit tehet, hogy a törvényes keretek között megteremti annak feltételét, hogy helyi vállalkozókkal dolgozzon, és őket tisztességesen, időben kifizesse, valamint elvárja, hogy ugyanezt tegyék ők is a munkásaikkal, munkavállalóikkal. Ez mindannyiunknak közösségi feladata, mert ha elmennek innen a székelyudvarhelyiek, akkor mások jönnek a helyükre. Lehet, hogy Nepálból vagy Thaiföldről érkeznek munkások, de valaki mindig fog dolgozni itt, viszont akkor ez a kis székely anyaváros már nem olyan lesz, mint amilyennek eddig megszoktuk.

– Zárjuk egy üzenettel az udvarhelyiek felé! Változott bármi is a polgármesteri mandátum átvétele óta eltelt rövid időszakban?

– Már amikor elfoglaltam a tisztséget, azt mondtam, hogy türelmet kérünk, merthogy értjük azt, hogy hatalmasak az elvárások. Most talán egy kicsivel még több türelmet kérünk, de higgyék el nekem, hogy napról napra, hétről hétre közelebb kerül az idő, amikor már teljes egészében vállalni tudjuk a felelősséget a városban zajló folyamatokért.