A folytonosság vitathatatlan előnyei közé tartozik a stabilitás és a kiszámíthatóság, ami segíthet a hosszú távú célok elérésében és a bizalom építésében, ám ha mindez a rugalmasság hiányával párosul, akkor megnehezíti az alkalmazkodást a változó körülményekhez, elfojthatja az innovációt és kreativitást, szinte kizárva annak lehetőségét, hogy új megközelítésekkel kezeljük a feladatokat, és lépést tartsunk a dinamikusan fejlődő világgal.

Az idei helyhatósági választások eredményei alapján Székelyudvarhely lakói kudarcként élték meg az elmúlt időszakot, hiszen olyan arányban szavaztak bizalmat egy teljesen új városvezetésnek, amire korábban nem volt példa. Ha a sebészi pontosságot mellőzve, kerek-perec módra kellene értékelni a székely anyaváros elmúlt négy évét, akkor el lehetne mondani, hogy Gálfi Árpád mindent megpróbált, de semmi nem sikerült neki, és hogy mindenbe belekezdett, de semmit nem tudott befejezni. Helyi tanácsosként ugyan folytathatta volna a munkát, de ezt már nem vállalta, inkább visszalépett. Azt mondta, elfáradt, pihenésre van szüksége. Meglepő kijelentés, hiszen néhány hónappal korábban még mindenkit arról győzködött, hogy készen áll egy újabb polgármesteri mandátumra. Egy harmadik csapattal. Ugyanis, ha valamiben, akkor csapatjátékosi képességeinek megvillogtatásában messze alulteljesített a volt polgármester. Nem mellékesen az elmúlt négy évben az udvarhelyi városháza folyamatosan vitáktól, szócsatáktól, kölcsönös vádaskodástól volt hangos. Márpedig rossz hangulatban nem lehet jól dolgozni, az udvarhelyiek pedig úgy vélték, hogy a kudarcok, a megosztottság és a közéleti acsarkodás időszakát ideje lenne a reménynek és a sikernek felváltania.

Most az RMDSZ megújult és megfiatalodott csapata kapott egy nem mindennapi esélyt a bizonyításra, és nagyon nincs könnyű dolguk. Ha ezt most elpuskázzák, akkor könnyen elképzelhető, hogy a székely anyavárosban hosszú időn át nem fog újra szárba szökkenni a tulipán. Szerencsére ezzel ők is tisztában vannak, nagyon is jól tudják, hogy mi forog itt kockán, ahogy azt is, hogy nem a legkönnyebb keresztet vették fel.

Székelyudvarhely több mint harminc éven át volt laboratórium az RMDSZ ellenében szerveződő politikai alakulatok számára, divattá vált zsigerből elutasítani, hogy Udvarhely számára is az RMDSZ legyen a járható út. Ilyen hangok ma is léteznek, de ezt már csak egy jelentéktelen, megrögzött kisebbség, illetve a sajtó frusztráltabbik, ocsmányságoktól sem visszariadó része hallatja. Olyanok, mint a román ajkú polgártársaink a csíkszeredai tapstéren: nincsenek sokan, csak nagyon hangosak.

Ami nem vitás, hogy érdekes, fölöttébb izgalmas négy év elébe néz a történelmi székely székek egykori központja. Óriásiak az elvárások, nem lesz könnyű ezek teljesítése, de nem lehetetlen feladat. A józan észre itt is szükség lesz.

(Nyitókép: Szász Csaba)