Novák Levente nem szerepelt befutó helyen a négy évvel ezelőtti parlamenti választásokon, a szenátori mandátum végére viszont úgy alakult, hogy főként a vállalkozókat, a gazdasági szférát, a fejlesztéseket érintő kérdésekben igencsak „bele kellett húznia”. Meglátása szerint az államnak elsősorban azokat a vállalkozókat kell támogatnia, akik rászorulnak, nem azokat, akik trükköznek. Azokat, akik valóban ott teremtenek munkahelyet és profitot, ahol be vannak jegyezve. Azoknak kell adni a támogatást, akiknek valóban önrészre van szükségük az uniós pályázatokhoz. Ehhez járulna hozzá szenátorként a következő mandátumban.

– Maradt még szenátori teendő, vagy egy szuszra mindent „lezúzott"?

– Amikor szenátorként átvettem a stafétát, nem egy teljesen ismeretlen világba csöppentem. Új volt a környezet, a szenátori felelősség és a jogi-közigazgatási mozgástér, de ismertem Bukarestet, a parlament alsó- és felsőházának működését, és főleg ismertem a vállalkozók problémáit. Én eddig is az az ember voltam és ezután is az az ember szeretnék lenni, akit nem úgy jegyeznek meg, hogy „a szenátor”, hanem aki ért az emberek nyelvén, és aki az emberek konkrét problémáira keres megoldásokat. Szeretném azt hinni, hogy legtöbbször találok is.

Sajnos még sok a teendő, a vállalkozók élete nem lett könnyebb, az állam ott lohol a nyakunkon, nem hagy szusszanásnyi nyugalmat. Ha valamit megoldunk, hűha, végre, akkor egy-két hónap múlva megint hív valaki, hogy a könyvelője kérdi, most mit és hogyan kell bevezessen a könyvelésbe. Sok még a teendő, amíg elérünk oda, hogy azt mondjam, már csak csiszolgatni kell itt-ott a problémákon.

– Határozottnak tűnik, de konkrétan mire gondol?

– Nézze, akármerre járok Maros megyében vagy Erdély vidékein, a kisvállalkozók és a gazdák arra panaszkodnak, hogy nincsenek megbecsülve. Ha haladnának és lépnének kettőt előre, előbb-utóbb muszáj lépniük egyet vagy akár kettőt hátra is. Ha Maros megyét vesszük, tíz munkavállalóból ötnek a kis- és középvállalkozások, háromnak a tíz fő alatti cégek adnak munkát. Ezek a vállalkozások a helyi gazdaság alappillérei. De mégis akadályokba ütköznek, mert nagy a bürokrácia és magasak az adók, nehezen elérhetők a támogatások. A megyében több mint 16 ezer vállalkozás működik, ők foglalkoztatják a megye munkavállalóinak 52 százalékát, de a 2020-ig tartó uniós finanszírozási ciklusban mégis csak 162 cég nyújtott be pályázatot az illetékes fejlesztési ügynökséghez. A többiek nem tudnak élni a lehetőségekkel, mert nem felelnek meg a kiírások feltételeinek, mert nem értesülnek a lehetőségekről, vagy mert nincs emberi erőforrás a pályázáshoz. Ugyanakkor az új cégbejegyzések száma is csökkenő tendenciát mutat, a járvány óta minden évben százzal kevesebb céget jegyeznek be a megyénkben, mint az előző évben.

Ha a vállalkozásokat nem a józan ész mentén támogatjuk, akkor felesleges. Azokat kell támogatni, akik rászorulnak, nem azokat, akik trükköznek. Azokat, akik valóban ott teremtenek munkahelyet és profitot, ahol be vannak jegyezve. Azoknak kell adni a támogatást, akiknek valóban önrészre van szükségük az uniós pályázatokhoz. 

– Bele lehet-e szólni abba, hogy nőjön a vállalkozói kedv? Lehet-e erre ösztönözni a lakosságot?

– A vállalkozás, a kihíváskeresés sok fiatalnak tetsző feladat, megfelelő életcél. Csakhogy, ha nem idehaza kapja meg a megfelelő feltételeket, akkor a terveit, álmait máshol valósítja meg. Én hiszem azt, hogy a határozott embereknek, az egyéniségeknek nem lehet korlátokat szabni. De abba lehet beleszólásunk, hogy ha vállalkozni akar, akkor azt tegye idehaza. A RMDSZ-ben azon dolgozunk, hogy csökkenjen az bürokrácia, mert azt senki nem szereti és senkinek sem jó. Még az államnak sem. Csakhogy az állam egyelőre nem tud ezzel mit kezdeni. De, ha kiszámíthatóvá tudjuk tenni az ügyintézést, egyszerűsíteni az adórendszert, és megkönnyítjük a fejlesztési pénzekhez való hozzájutást – legyen az hitel vagy pályázat –, akkor jó úton haladunk. Ha a helyi bürokratikus akadályok csökkennének, folyamatosan növekedne az uniós forrásokra pályázó cégek száma is.

– Ezek a megállapítások mint közösségi szemlélet jól hangzanak. De gazdasági téren tud-e konkrétumokat mondani?

– Hadd szögezzek le előre valamit: ha a gazdaság nem a közösség igényeit és lehetőségeit követi, akkor baj van. Az RMDSZ-ben úgy véljük, hogy az a jó a közösségnek és a vállalkozóknak, hogyha megtartjuk az egységes adókulcsot. Emellett a munka adóját csökkenteni kell. A részmunkaidőre kirótt többletadót el kell törölni: ha 2 órát dolgozol, ne 8 óráért fizess adót. Értem én, hogy startból arra gyanakszunk, hogy Romániában mindenki csaló, de ez nem így van, és a jóhiszeműség oldaláról kell közelíteni a polgárhoz, az ügyeskedőket pedig büntetni kell. Románia nagy részében és Maros megyében különösképpen a mezőgazdaság a húzóágazat.

A részmunkaidős állások különösen a mezőgazdasági munkából élők számára jelentenének előrelépést, főleg azon munkaképes személyek számára, akik ma is gazdálkodásból élnek, de az államnak nincs tudomása róluk, azaz nem szerepelnek a gazdasági statisztikai kimutatásokban. Az adók csökkentésével várhatóan nőhetne a részmunkaidős állások száma, ami közvetlenül hatna a megye gazdaságának növekedésére, hiszen a mezőgazdaság ma is évi 7,5 milliárd lejt termel a megyében. Soha ennyi mezőgazdasági munkagép nem volt a megyében, csak traktorból több mint 7000 van regisztrálva, kétszer annyi, mint a 90-es években, mégis egyötödével kevesebb földet művelünk meg, mint a rendszerváltást követő tíz évben. 

– Romániában mondhatni mindenre is van törvény. Az Ön által felsoroltakra is?

– Igen, van, de nem hatékony. Mondok egy példát. Az áfára vonatkozóan is vannak jogszabályok, tervek és célkitűzések, mégis az uniós rangsor legvégén kullogunk. A be nem szedett összeg évente hatmilliárd euró, ami 600 kilométer autópálya ára lehetne. A jobb behajtás évi több tíz millió euróval növelhetné Maros megye önkormányzatainak költségvetését is. 

A jelenlegi kormány rossz úton jár, amikor megint azokról akarja lehúzni a bőrt, akik eddig is fizettek. Az adókat nem emelni kell, hanem be kell gyűjteni! Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy az emberek azt szeretnék: érvényesüljön a józan ész a gazdaságban is!

(Támogatott tartalom)