A csíkszeredai Pro Animalia Egyesület által működtetett menhely kénytelen ideiglenesen bezárni. A döntés oka, hogy nincs elégendő munkaerő az ebek gondozásához. Száva Emese, az egyesület elnöke a Maszolnak elmondta, a menhelyre már három hónapja keresnek munkatársakat, egyelőre sikertelenül.

A menhelyet működtető civil szervezet döntése értelmében mindaddig, amíg nem találnak új munkatársakat, nem tudnak újabb kutyákat befogadni. A jelenlegi személyzettel éppenhogy elegen vannak, hogy a menhelyen élő közel 250 kutyáról gondoskodni tudjanak. A már bent élő kutyák megfelelő gondozása, ellátása a fő feladatuk, amit nem tudnának teljesíteni, ha újabb állatokat fogadnának be, így kénytelenek meghozni ezt a számukra igen kellemetlen döntést.

A bezárás ellenére a sürgősségi eseteken próbálnak segíteni. A sérült, életveszélyes állapotú kóbor ebeket még befogadják és ellátják, de esetükben is elsősorban az állatorvosi segítségnyújtás a legfontosabb.

Felakasztják, vízbe dobják, autó után kötik, éheztetik, szomjaztatják őket, hogy elpusztuljanak. A „jobbérzésűek” a városban engedik útnak, vagy a menhely kapujához viszik megunt kutyáikat, akik kétségbeesetten keresik gazdájukat, így autó alá rohannak, vagy tehetetlenségükben hőgutában, fagyban pusztulnak el. Rémtörténet is lehetne egy barbár korról, de ez a romániai valóság, ahol a kutyatartás sokak számára még mindig egy alantas tárgy birtoklásával ér fel. Pedig mindez állatkínzás, mert a kutya – legyen az kicsi, nagy, ugatós, néma, beteg vagy egészséges – érez. Mi sem bizonyíthatná ezt hitelesebben, mint a csíkszeredai Pro Animalia népes közössége, amelynek 260 mentett kutyája csupa jókedv és mosolygó szempár. Hogyan jutottak a kirekesztettség, a halál vagy a nyomor széléről a kiegyensúlyozottságig? 2021-ben megjelent interjúnkban Száva Emese mesélt a kutyamenhely működéséről.

Mihamarabb szeretnék újra kinyitni a kapuikat, így a menhely szívesen várja a dolgozni vágyók jelentkezését. Jelenleg a hét minden napján négyen dolgoznak, ami a gondozott kutyák számához viszonyítva nagyon kevés – tudtuk meg Száva Emesétől, az egyesület vezetőjétől. Kiemelte: a menhelyen legalább hét-nyolc emberrel tudnának megfelelően működni. A munka nem könnyű, de nem is igényel szaktudást, a legfontosabb, hogy az ott dolgozók szeressenek kutyákkal foglalkozni – tette hozzá.